„Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19:10) A „Mai élethelyzetekben” többször is rácsodálkoztunk arra, hogy Istennek milyen különleges az eszköztára, amellyel megkeresi az elveszett embert. Ez történt Annával is, akiről ma írok. Gyermekkorában hittanra, templomba járt, és hitte is a hallottakat. De a felnőtt évtizedek elsodorták a falujából és Isten közelségéből is. Férjhez ment, fiuk is született, de férje olyan mélyre csúszott az ivásban, hogy tönkrement a házasságuk, válás lett belőle.
Agyonhajszolt, elkényelmesedett, szívtelen, harácsoló periódusához érkeztünk a világ menetének. A gonoszság zsigerig hat, behálózta a világot, fojtogat, tapos és öldököl. Ilyen méretű világjárvány szinte elviselhetetlen érzéseket, élethelyzeteket teremt. Olyan sok a seb, a bánat, a testi-lelki szorongattatás, mint idáig kevésszer. És mégis: bár tart a gyötrelem, hosszan elhúzódik, minden nap felvesszük keresztünket, és igyekszünk feladataink betöltésére. Ki hittel, jó reménnyel, Krisztusba kapaszkodva, ki csak azért is saját kútforrásból. És van, aki tesped, vár, szorong és jajgat.
kedd, június 08, 2021

Kedves Olvasóink!

Elkészült újabb hírlevelünk. Reméljük, mindenki számára bátorító lesz, ez a néhány gondolat ezekben a rendkívüli időkben!

A hírlevél elérhető itt.

A MERA csapata

csütörtök, április 01, 2021

Minden kedves Olvasónknak a feltámadás boldog reményében kívánunk áldott ünnepet, ezen a különös Húsvéton! Reméljük, az alábbi gondolatok segítenek gondolatban is elmélyülni!

Irigységből adták kezére

Ez a mondat a Mt 27:18-ban van megírva Pilátussal kapcsolatosan, aki felismerte, hogy a zsidók nem valamilyen ténylegesen elkövetett bűnök alapján, hanem irigységből emeltek vádat Jézus ellen. Volt annyira jó római politikus, hogy azonnal átlássa, Jézus nem felforgató, semmi veszélyt nem jelent se Rómára, se a kezére bízott Júdára. De a felesége is üzent, hogy ne avatkozzon ennek az igaz embernek a dolgába. Az Úr Jézus szenvedése és halála a mennyei Atya döntése alapján történt, amit a próféták előre megjövendöltek. Így minden az Írások szerint történt (1Kor 15:3-4). Azt mondhatnánk, hogy a zsidó vezetők irigységének e tekintetben nem sok jelentősége volt. Mégis elgondolkodtató, hogy az evangélisták nem siklottak el fölötte. Bár nem Pilátus előtt kezdődött a zsidók irigykedése. Máté tanúja volt annak, amikor tömegek csüngtek Jézus szaván, mert Ő embereket elégített és gyógyított meg (Mt 15:29-38). Virágvasárnap királynak járó tiszteletadásban volt része, amikor bevonult Jeruzsálembe. Ekkor is jelét adták felfokozott, irigy haragjuknak (Mt 21:14-17).