Óriási csoda egy sorsfordulás. Azaz: egy gyökeresen megváltozott gondolkodás és cselekvés sor. Akinek nem hunyt ki a lelkiismerete, néha magától is belátja a rosszat keltő beszédét, tetteit, próbál is változtatni rajta. Meddig vajon? Az egy életen át bűnre oly hamar hajló ember aligha tudna a jóra való törekvés, a tudatos, folyamatos jótettek mellett kitartani. És a hívő élet? Van-e olyan hibázni, bűnbe esni nem akaró, nem tudó, mindig az Isten szerinti jót választani képes istenhívő, aki a megtérése után a jó ember mintaképe lehetne? Mi Krisztus-hívek tudjuk, hogy nincs tökéletes ember. Bár az istenhitet komolyan vevők bűnre hajlásukban is készek nem megtenni azt, ami gyűlöletes Isten előtt, és fájdalmat okoz másoknak.