A feleségem anyukáját, aki a szomszéd faluban lakik, hetente többször szoktuk meglátogatni. Ilyenkor mindig viszünk neki egy kis főtt ételt és süteményt, mert azt igen szereti. Ez a falu egy erdős, dombos területen van. Amikor beköszönt a tél és leesik a hó, nagyon rosszul lehet közlekedni, különösen akkor, amikor a mellékutcákon nincs eltakarítva a hó. Ilyenkor nagy szerepe van a kocsira felszerelt téli gumiknak, de sokszor még ezek sem biztosítanak teljes biztonságot. Egy ilyen téli időszakban kocsival történt látogatás alkalmával én is nagyon nehéz helyzetbe kerültem.

„Uram, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden? Az, aki feddhetetlenül él, törekszik az igazságra, és szíve szerint igazat szól; nyelvével nem rágalmaz, nem tesz rosszat felebarátjával, és nem hoz gyalázatot rokonára. Megvetéssel néz az alávalókra, de tiszteli azokat, akik az Urat félik. Esküjét nem vonja vissza, ha kárt vall is. Nem adja pénzét uzsorára, és nem hagyja magát megvesztegetni az ártatlan rovására. Aki ezeket teszi, nem tántorodik meg soha.ˮ (Zsolt 15:1-5)