Nagyon sokszor hallottam, olvastam már Ézsaiás próféta elhívásának a történetét könyvének hatodik részében, de be kell, hogy ismerjem, hogy még soha nem ütött annyira szíven, mint most. Mit is mond a próféta, amikor az Úr jelenlétében meglátja saját bűnös állapotát? Nem sorol semmilyen úgynevezett cégéres bűnt, hanem olyan dolgot említ, amit sokan amolyan bocsánatos kis bűnöcskének tartanak csupán: „Tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom…”
(Ézs 6:5b) Ugyan már! Nem lehet ennyire aggályos lelkű ez az ember! Nem nézheti valaki ennyire kritikusan a dolgokat! – gondolhatnánk. Ráadásul nem tudom, hogy Ézsaiás korában mit jelentett az, hogy „tisztátalan ajkú nép között lakom”, de félek, hogy a mai viszonyoknál nem hogy nem lehetett rosszabb a helyzet, de feltételezem, hogy inkább jobbnak kellett lennie.
Néhány évvel ezelőtt még én magam se tudtam elképzelni, hogy megérjük azt, hogy szinte nem lehet bekapcsolni a televíziót vagy a rádiót, mert olyan trágárság, kétértelműség, mosdatlanság és aljas gyalázkodás árad ránk, hogy percek alatt szennyesnek, bemocskoltnak érezzük magunkat. Az utcán járva se sokkal jobb a helyzet. Vezetés közben egyre többen nemcsak a forgalommal vannak elfoglalva, hanem nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel illetik vezetőtársaikat is.
Sokak szerint már az se lényeges, hogy egy állítás igaz vagy sem, ha előmenetelről, plusz pénzről vagy hírnévről van szó. Ha mást bemocskolhatsz – vélik sokan –, tedd meg, addig se téged gyaláznak. Hova jutottunk!? Tudom én, hogy régebben se volt fenékig tejfel minden, de legalább nem ennyire nyíltan és elfogadottan, nem sztároltan szitkozódtak és gyalázkodtak az emberek.
„Bódás János: Bűnös vagy” című versének kezdő sorai dübörögnek a lelkemben:
„Nem loptam, nem csaltam, nem öltem,
Ki mondja, hogy bűnös vagyok?...
Hogy néha botlik is az ember?
Hisz nem vagyunk mi angyalok',”
Mi valahogy így ítéljük meg a dolgokat. Bűnös az, aki, … és mondjuk a magunkét. És mit mond Isten? „A test cselekedetei azonban nyilvánvalók,” – írja Pál apostol a Galatáknak, – „mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók.” (Gal 5:19-21) Ezzel a felsorolással úgy nagyjából egyet is ért a legtöbb ember, bár a féltékenységet, az irigységet, a tobzódást sokan bocsánatos emberi gyengeségnek próbálják csupán beállítani, nem pedig elítélendő bűnnek. Attól persze még az, és a kis bűnök is idővel naggyá nőnek…
A probléma általánosságát mutatja, hogy nemcsak a Galatáknak ír a test cselekedeteiről az apostol, hanem a Kolosséban és Efézusban élő testvéreknek is. „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten. Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek; most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást, és szátokból a gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt.”(Kol 3:5-9) „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt.” (Ef 4:29-31 és még 5:3-8) (Részleteket idéztem a megjelölt igeszakaszokból.)
Az idézett bibliaversek jól mutatják, hogy bár mi a bűnöket szeretnénk osztályozni kis és nagy bűnökre, de valójában csak bűn van. A kiabálás, a kétértelmű beszéd, a hazugság, a gyalázatos beszéd, a bomlasztó beszéd, az istenkáromlás is bűn, bár ezeket „csak” a beszédünkkel követjük el. Ezt a „csak”-ot persze idézőjelben kell érteni, hiszen a Biblia sok helyen foglalkozik a nyelv bűneivel. Az Úr Jézus még a híres hegyi beszédben is tanít erről: „Hallottátok azt is, hogy megmondatott a régieknek: Ne esküdj hamisan, az Úrnak pedig add meg, amit esküvel fogadtál. Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek… Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.” (Mt 5:33-37)
Jakab apostol levelének 3. részében is hosszasan foglalkozik e kérdéssel. Nem véletlenül, hiszen sok tönkrement élet akkor került vakvágányra, amikor valaki bántó, sértő szavakat mondott neki, – sokszor meggondolatlanul, saját indulatának engedve, – de a kimondott szónak hatalma van: bátoríthat, erőt adhat, de meg is sebezhet és tönkre is tehet. „Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét. Ha a lovak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, egész testüket irányíthatjuk. Íme, a hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahova a kormányos akarja. Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől. Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember; a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel. Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie.” (Jak 3:2-10)
„Jaj, nekem! Elvesztem!” (Ézs 6:5a) – kiáltott fel annakidején Ézsaiás próféta, amikor szembesült saját szennyes életével. Mi, ma élő emberek semmivel nem vagyunk különbek nála! Tisztító tűzre és új szívre van szükségünk ahhoz, hogy ebből az állapotból megszabaduljunk. „Mert a szív teljességéből szól a száj” vagy más fordítás szerint: „Amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Mt 12:34b) A szívünket pedig egyedül Isten képes megtisztítani az Ő Szentlelke által. De Ő képes! S ha megszentelt szívünk van, akkor ez a beszédünkön is meglátszik.
Kulcsár Anikó