Mt 23:37-39 Pál apostol azzal a problémával küszködik, hogy akarata van a jóra, de annak véghezvitelére nem talál rá (Róm 7:21). Aztán hosszú vívódás következik ez Krisztus-követésének őszinte szándéka és az ő erőtlensége között. De vajon nem ez az akarata mégiscsak a legfontosabb ahhoz, hogy a Szentlélek esedezzen érte kimondhatatlan fohászkodással (Róm 8:26)? Hisz Isten útjaira nem lehet csak úgy bolond módjára rátévedni (És 35:8). Aki közönyös, az Jézusnak se kell (Jel 3:15-17). Aki viszont lágyan viseli magát, testvére annak, aki tönkretesz (Péld 18:9).

Ma, amint egy párnahuzatot vasaltam, felidézett bennem egy régi emléket. Fiatal házasok voltunk, amikor Nagymamát beutalták a kórházba kivizsgálásra. Mikor Édesanyám csomagolta össze a szükséges holmijait, mondtam, hogy tegye oda az én párnámat, hadd érezze az új kelme illatát a Mama. Valahányszor valami textil anyagot vettünk, olyankor mindig elkérte, tetszett neki az illata. A kórházban állandó felügyeletet igényelt vaksága miatt, mindig vele volt valaki a családból. Egyik reggel a nagybátyám azzal a szomorú hírrel érkezett, hogy rákos daganat van a Mama torkában. Csak este kellett bemenjek munkába, így aztán nappalra vállaltam, hogy besegítek.