„Szeretet” – hány ezer évig lett ez a szó használhatatlanná? Hány ezer évig kell mosni, tisztítani, amíg ki lehet gyűlölni belőle mind azt a mocskot, amit kétezer év alatt beleraktak. (Hamvas Béla: Magyar Hüperion) Első látásra ez a legkönnyebb téma. Hát próbálkozzunk meg azzal a koszmóval, hátha kikerül alóla az arany is! Mert ebben a dologban az egyházak sem vétlenek. Pedig a szeretetről lehetne a legtömörebben szólni vagy írni: szeress! Pont. Ami ezen túl van a szeretettel kapcsolatban is, az a gonosztól van (Mt 5:37, 12:33-37). Pedig valamikor mennyit súgtak-búgtak róla az érzelmes slágerek, és mennyit fecsegtek róla a templomokban és imaházakban az igehirdetők! De a legnagyobb kiváltság mégiscsak az, ha szeretsz, és ha viszont szeretnek.

Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Köszöntöm a kedves Testvéreket Pál apostol szavaival: „Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.” (1Kor 1:3) Mert nagy szükségünk van mind a kegyelemre, mind a békességre e forrongó és zűrzavaros világban. Mert nagyon háborog a népek tengere is. Háborúk, harcok, bizonytalanság és erőszak dúl a világban és a szeretetlenség. Egymás után peregnek a szemünk előtt az események, amint megmondta az Úr Jézus a tanítványainak, hogy „nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé” (Mt 24:7), s azon felül cunami és sok más egyéb is történik körülöttünk. Adja meg a mi Urunk, hogy mi mindig előre tudjunk nézni a cél felé, és a lámpásunkból az olaj ki ne fogyjon, hogy legyünk olyanok, mint az öt okos szűz, hogy legyünk készek az Úr Jézus fogadására!