Nyolc óra. Becsengettek. Két-három perc elteltével közeledek az egyik osztályhoz, de már a folyosó végéről hallom a vitatkozás, a szervezetlenség jeleit. Nem tudnak mit kezdeni a néhány szabad perccel a tizenéves (vagy annál fiatalabb) diákok, (néha még a felnőttek sem). Igaz ez azonban nagyobb távlatokban is. Egész évben készül az ember a szabadságra (ha megadatik), majd mikor lejár, fáradtabb, mint előtte. Lelki érettség, megfontolt gondolkodás szükséges ahhoz, hogy a szabadság, vakáció értelmesen eltöltött idővé váljon. Ne kívánságaink kiélésére, hanem jól megfontolt pihenésre, lelki célok elérésére fordítsuk, és szabadságon se feledkezzünk meg arról, amit Pál így fogalmaz meg: „Mert ti szabadságra hívattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.” (Gal 5:13)