A zempléni hegysor lábainál születtem egy kicsi kis faluban. A háborús események a mi kis falunk embereit mind leszegényítette. Az átvonuló csapatok – négy csapat is átvonult a településünkön – vittek mindent, amit a kezük ügyébe vehettek. Kiürültek a spájzok, kamrák, istállók, tyúkólak. Így érkeztünk el a karácsonyhoz. Az emberek csak arra gondoltak, hogy miből ünnepel majd a nép karácsonyi ünnepet.

Alapige: „A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.” (1Kor 13:4-8a) Évekkel ezelőtt olvastam valamit, amiben a szerző azt írta, helyettesítsük be nevünket a szeretet szó helyébe, és mondjuk el úgy a Szeretet himnuszt. Ledöbbentő eredményre jutottam. Próbáljátok ki! Érdemes! Karácsonyhoz közeledve azon gondolkodtam, hogyan tudnám a legjobban kifejezni, mi is történt Betlehemben, ott az istállóban.