A fenti kérdés jelen időben van megfogalmazva, de szorosan kapcsolódik a múlthoz és a jövőhöz is. Kezdjük időrendi sorrendben, a múlttal. Számomra azt jelenti Istenben hinni, hogy a világ létezése nem véletlenszerű, hanem egy végtelenül bölcs hatalom tervszerű alkotása: „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.” (Zsid 11:3) Ha pedig az élő és az élettelen világ az Ő alkotása, akkor bizonyos lehetek benne, hogy az én egyéni életem is része teremtő-alkotó munkájának, s én is az Ő terve megvalósulásának egy parányi, de általa számontartott darabkája vagyok. Ezáltal értékelhetem igazán Tőle kapott egyéni életemet, de a másokét is, mert mindnyájan Általa nyertünk életet. Amit Isten alkotott, az csak értékes lehet. Hitem tárgya azonban nem csupán a teremtő Isten, hanem a fenntartó és megtartó Isten is. Gondja volt reám már születésem óta, sőt ezt megelőzőleg is.
Mindig látom a szomszédos utcában, fentről jön lefelé. Lassan jár, mint én. Még soha nem szólítottam meg, mert valahogy barátságtalannak tartottam. A buszra várva szoktam látni, egyszerű öltözékben jár, egy régi kék munkáskabát van rajta. Velem-korú férfi, szótlan, de ha buszra száll mégis, mindig van, aki megszólítja, régi cimborák vagy telkes szomszédok.