Nyár van, a vakáció első napjai, és bár régen voltam kisdiák, de még élénken az emlékezetemben él, hogy milyen kellemes érzéssel töltött el annak a gondolata, hogy most hosszú hetekig nem kell iskolába menni, hanem lehet nagyokat aludni, olvasni meg olyan dolgokat is megtenni, amire év közben nem maradt ideje az embernek. Ez persze nem jelentette azt, hogy ne kellett volna otthon is besegíteni a házimunkába meg a kert gondozásába, de azt igen, hogy mégis szabadabban teltek a napok, mint iskola időben.
„…amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességben éljetek.” (Róm 12:18) Egyházi üdülőnkben töltött egy hétvégét az egyik gyülekezet. Szolgálattevőnek hívtak engem erre a két napra. Az igékre már nem emlékszem, amelyek ott hangzottak, de arra igen, hogy a második nap megkeresett a gyülekezet egyik presbitere. Elmondta, hogy nagyon szorongatja a szívét, hogy haragban vannak a szomszédjával. De nem tudja, hogyan is rendezze az elmérgesedett kapcsolatukat. Kiderült, hogy a harag oka a szomszéd diófája. Jó pár éve ültette a kerítésük közelében. „Már akkor mondtam neki: Szomszéd, ebből baj lesz! A diófa gyorsan nő, közel van a kerítéshez, át fog nőni. Így is történt. Minden évben annyi levél hullik a kertünkbe, hogy nem győzöm összegyűjteni. Alaposan összevesztünk ezen. Mit tanácsol, mit tehetnék a kibékülés érdekében?”
hétfő, február 14, 2022

Kedves Olvasóink!

Elkészült legújabb hírlevelünk. Elérhető itt.

A MERA csapata

hétfő, február 14, 2022

Kedves Olvasóink!

Elkészült legújabb hírlevelünk. Elérhető itt.

A MERA csapata