„Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.” (Zsolt 37:5) Idén is megérkezett a kedves meghívás a Szentháromság Istent dicsőítő költők éves találkozójára. Soli Deo glória (egyedül Istené a dicsőség), hogy ezennel négy versem bemutatására kaptam lehetőséget. Hálával borultam le az Úr elé, és megköszöntem, hogy Tőle kapott ajándékaimat megoszthatom másokkal is. Ám ekkor eszembe jutott orvosom figyelmeztetése, hogy a szívem rendetlenkedései miatt idén nem ajánlott közszereplést vállalnom. Nagyon fájt a felismerés, hogy idén nem tudom bemutatni a verseimet. Jóbtól tanulva az Úr kezéből el tudtam fogadni, hogy ha éveken át a jót elvettem, most a rosszat is el kell fogadnom. „Rád hagyom, Uram, legyen akaratod szerint!” – szólalt meg bennem a Lélek.

Vezessétek hozzám! (Mk 9:19) A szegény, csalódott apa kétségbeesetten fordult el a tanítványoktól, és egyenesen a Mesterhez ment. Fia a lehető legrosszabb állapotban volt, és már minden próbálkozás csődöt mondott. Azonban amint az apa hittel engedelmeskedett az Úr Jézus szavának, hogy „vezessétek őt hozzám”, a szerencsétlen gyermek azonnal megszabadult a gonosz lélektől.