„Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet. Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.” (Mt 13:44-46)

Télen, egy esti istentisztelet után, a frissen leesett hóban önfeledten játszottak, futkároztak a gyülekezet gyermekei az udvaron. Éppen söpörtem a havat a járdáról, amikor lélekszakadva, üvöltve jön több gyermek: „Valaki beleesett az aknába! Valaki beleesett az aknába!” Hirtelen nem is tudtam, hogy miről van szó. Nem ismertem jól azt a helyet, és fel sem tűnt az egyik fal mellett álló, a pincéhez és gépészethez külső bejáróként szolgáló, több méter mély akna, mely szürkén, csendesen tátotta száját a külvilágra. A nyílását egy vaslap fedte, amely valahogy elvándorolt rendeltetési helyéről, és a sötétség, valamint a frissen leesett hó elrejtette a halálos csapdát.