(Ef 4:23-24) Napjaink hangzatos felhívása. Az élet minden területén találkozunk vele. Ennek szükségessége vitathatatlan, de módja nagyon is vitatott. Megújulni - de hogyan? A megavult ruhát ki lehet dobni, s vehetünk helyette újat, de mit tegyen az ember megavult önmagával? A megújulás nem azonos az állandó változtatgatással, noha kísérőjelenségei közé tartozhatnak ezek is. Talán már mindent kicseréltél környezetedben. Modern bútorok, berendezések vesznek körül, de régi önmagadat hordozod belül, és lehet, hogy környezetedben a mégoly gyors és alapvető változások sem elégítenek ki. Mindent és mindenkit szeretnél megváltoztatni, s közben te a régi maradsz.

Nagy szeretettel emlékezem apai nagymamámra. Komoly, hívő, csendes szavú, alacsony és törékeny kis asszony volt. Kilenc gyermekkel maradt özvegyen 46 éves korában. Akkor már voltak házas gyermekei is, de még voltak többen tizenévesek. Ekkor már majdnem minden gyermeke befogadta szívébe az Úr Jézust. Később történt, hogy a néhai nagyapám rokonságában meghalt egy édesanya, és 7 árvát hagyott maga után. A legidősebb 14, a legkisebb 2 éves volt. Ők egy távolabbi faluban laktak.