„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből.” (Mk 12:28) Jól ismerjük a fenti Igét, és feltehetjük a kérdést: mit jelent az Urat szeretni? Jézus erről világosan beszél: „Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem.” (Jn 14:21a) Ha tudjuk, hogy mi Isten célja velünk, életünkkel, ha megismertük a szeretetét, a legnagyobb dolog az, ha ezt a szeretetet viszonozzuk. Jézust szeretni nem egy felfokozott érzés, hanem egy magatartásforma: döntés Isten mellett. Az előző részben olvastuk, hogy Isten már a világ teremtése előtt döntött mellettünk. A kérdés: mi döntünk-e mellette? Mennyire elszomoríthatja Istent, hogy parancsolnia kell, hogy szeressük Őt.
Miért fontos, kinek fontos az Isten melletti döntés? Az embernek. Nekünk jobb, ha ismerjük, mert jobban megértjük lényét, lényegét. Ha pedig megértjük, az hatalmas erőt szabadít fel, életerőt. Számomra a legcsodálatosabb érzés az, amikor rácsodálkozhatok Isten szeretetére, lényének egy darabjára. Ezek azok a meghitt pillanatok, amikben néha részünk lehet, amire egy bennszülött azt mondta: „napoztatom a lelkem”. Érezzük, hogy ilyenkor valahonnan nagyon mélyről hihetetlen erő, öröm tör fel bennünk. Ez ám az „antioxidáns” hatás! Ilyenkor egy csomó, életünkre törő, gonosz „szabadgyök” pusztul el. Egy újabb fontos kérdéshez érkeztünk: mennyire ismerjük Jézust? Mennyire tartjuk meg parancsolatait? Minél jobban ismerjük és elfogadjuk, annál könnyebb megtartani, amit parancsol, mert már értjük, mit miért tesz. Ez pedig növeli az iránta való szeretetet, ami arra ösztönöz, hogy még jobban megismerjük… Ez egy körforgást, spirált eredményez, de ez a spirál nem lefelé húz, hanem felfelé emel. Amennyire megtartjuk parancsolatait, annyira szeretjük. Állíthatjuk az ellenkezőjét, dolgozhatunk Neki, tehetünk Érte, de ez mind hiábavalóság, ha nem cselekedjük, amit Ő parancsolt. Azt várja, hogy azt tegyük, amivel Ő bízott meg. Mit is jelent a teljes szívből való szeretés? Ehhez is a Szentírásban találunk választ. Két Ige segít a lényeg megtalálásában: „A szív teljességéből szól a száj.” (Lk 6:45b); „A te beszéded is elárul téged.” (Mt 26:73b). Mivel van tele a szívünk? Azzal, amiről beszél a szánk! Könnyű a teszt. Csak őszintén vizsgáld meg a beszéded! Miről teszünk bizonyságot a környezetünkben? Tudják-e rólunk, hogy keresztyének vagyunk? Ha hívő keresztyének között vagyunk, egy jellegzetes beszédstílust használunk. Az istentiszteletre másképp öltözködünk fel. Megtapasztalásainkat nem esik nehezünkre elmondani a gyülekezetben, mert testvérek között vagyunk. De mi van a hitetlen világban? Gyakran tapasztaltam korábban, hogy néma maradtam, amikor pedig beszélnem kellett volna. Hosszú évekkel ezelőtt volt egy nagyon kedves esetem. Továbbképzésem utolsó alkalmára mentem, és eszembe jutott reggel, hogy semmit sem készítettem a csoporttársaimnak, pedig ez milyen jó alkalom lett volna bizonyságot tenni. Miközben így gondolkodtam, a pincében készítettem be a fűtést, és megakadt a szemem az „Isten sosem ejt hibát” című versen. Azonnal felrohantam, gyorsan fénymásoltam, és kicsit félve adtam át ezt a szedett-vedett lapot, de csodálatos örömet szereztem társaimnak és elismerést magamnak. Az egyik kolléganőm megdicsérte a blúzom, és egy férfi kollégám hozzátette: nem csak a blúzom szép, hanem a lelkem is. Az egyik legszebb dicséret volt, amit eddig kaptam. Ezután nekibátorodva sok bizonyságot tettem a pogány világban, és egyre inkább érzem, hogy milyen jó dolog ez, bár néha azt is mondják: „Csak nehogy megint egy Igét mondjál!” Mit jelent az Urat teljes lélekből szeretni? Jézus egyik alkalommal ezt mondta a tanítványoknak: „Nem tudjátok minémű lélek lakozik bennetek.” (Lk 9:55b) Minden ember rendelkezik lélekkel, látjuk is a mai világ beteg lelkeit a környezetünkben. Ádám és Éva büntetése éppen az volt, hogy a belé lehelt isteni Lélek nélkül kellett elhagynia a paradicsomot. Ettől hátrányos helyzetű lett. Ilyen hátrányos helyzettel jövünk a világra. A világ lelkületével. A Szentlélek a Paradicsomban, az Édenkertben él. A kérdés van-e bennünk Édenkert? Lehelt-e belénk Isten Szentlelket? Mi lett vele? Növekszik vagy szenved? Él vagy kioltódott? Kemény kérdések, de a szeretetről beszélni ezek nélkül nem lehet! Istent imádni, szeretni csak az Isten Szentlelke képes. A galamb, mint a Szentlélek szimbóluma, nem véletlen. Nagyon sebezhető, elrebben minden durva mozdulatra, hangosabb szóra. Személyiségünk időnként erős, durva, kemény. Jó tudnunk azonban, hogy „szelídíthető”. Isten Szentlelkével beoltható. Utána már, mint a beoltott fa, képes olyan gyümölcsöket teremni, melyek a mennyben is számítanak. A Szentlelket lehet kérni, hogy adja nekünk Isten. Ha a mienk, ne felejtsük gondozni, használni. Imádásra, dicsőítésre, szeretetre, örömre, jóságra, hűségre, türelemre stb. A Lélek gondozásra szorul. Az enyém is. Valahol olvastam egy tanulságos történetet. Volt egy öreg indián, aki gyalog indult el a nagy amerikai vadnyugaton. Egyszer csak megállt mellette egy fiatalember igazi, hatalmas amerikai kocsival, és kérte, szálljon be, elviszi egy darabig. Az öreg indián beszállt. A fiatalember gyorsan elindult, és rövid idő alatt felgyorsult a kocsi. Egy ideig mentek, aztán szólt az indián, hogy álljon meg, mert ki akar szállni. Meg is állt az ifjú, az öreg kiszállt, a fiú tovább hajtott. Ahogy ment egy ideig, a visszapillantó tükörben látta, hogy az öreg indián mozdulatlanul áll éppen úgy, ahogy otthagyta. Visszafordult. „Valami baj van?” – kérdezte, amikor odaért. „Nincs semmi, fiam” – felelte az indián, „csak bevárom a lelkem.” Időnként be kell várnunk nekünk is a lelkünk. Sokszor rohanunk, teszünk, intézünk dolgokat Nélküle. Jusson eszünkbe az öreg indián, álljunk meg, és várjuk be a lelkünk, várjuk be az Úr Lelkét, hogy képes legyünk Istent és embert teljes szívből szeretni. Mit jelent az Urat teljes elméből szeretni? A ma emberének elméjét sok negatív dolog uralja. Önmagunkról és másokról is könnyen mondunk negatív véleményt. Miközben nagyon büszke az ember arra, amit elért – gondoljunk csak a mesterséges intelligenciára –, aközben nem veszi észre, hogy elméje már nem szabad. A gondolkodás meghatározza érzéseinket, érzéseink cselekvésünket. Már régóta beszélünk arról, hogy a test hat a lélekre, és a lelki folyamatok hatnak a testünkre. Egy fiatal tudomány, a pszichokémia, pszichofiziológia, az agyunkban lejátszódó kémiai folyamatokat kutatja, s annak hatásait a lélekre és a testre. Gyökössy Bandi bácsi Életápolás című könyvében arról ír, hogy a negatív érzelmek bizonyítottan olyan anyagokat (testnedveket, enzimeket) termelnek, amelyek életünket, testünket rombolják, a pozitív érzelmek olyan anyagokat, amelyek építenek. „A szeretet épít” (1Kor 8:1b) – mondja az Ige. „A pozitív érzelmek jobban gyógyítanak, mint bármely csodacseppek” – mondja az új tudomány. Több kísérletet is végeztek annak bizonyítására, hogy a pozitív érzelmek hatására a testünkben levő IgA-szint (hormonszerű anyag rövidítése, ami az immunrendszerünket védi) megemelkedik, míg a negatív, durva, rossz érzések csökkentik az ember IgA-szintjét. Amíg a harag, indulat, düh, irigység, veszekedés romboló testnedveket termel, addig a szeretet, öröm „boldogsághormont”, endorfint, ami megszünteti bennünk a szorongást, vagyis a „szeretet kiűzi a félelmet” . (1Jn 4:18b) Az előbbi példákból látszik, hogy nem mindegy mivel van telve az elménk. A bűn, sok más megfogalmazás mellett, a negatív gondolatok uralmát is jelenti. Ha merünk önmagunk lenni, vállaljuk a „sötét felebarátunkat”, akkor tudunk, merünk leborulni a Kereszt alatt, ahol az elménk is megpihenhet. A tiszta elme örömöt ad, az öröm épít, oldja a szorongást, vagyis kiűzi a félelmet. A teljes elméből való szeretet a szabad elmével való szeretet. Nem rózsaszín mámor, hanem észszerű döntés Isten és az ember mellett. Mit jelent az Urat teljes erőből szeretni? Isten maga ad erre választ Igéjében: „mert az én erőm erőtlenség árán végeztetik el.” (2Kor 12:9b) Eszerint az a jó, ha erőtlenek vagyunk. Nem puhányságról, és nem általában vett gyengeségről van itt szó, hanem arról, amikor lehetnénk erősek, de nem akarunk azok lenni, mert „erőtlenül” engedjük, hogy Isten legyen erős. Isten a világot két részre osztotta, a látható és a láthatatlan világra. Míg mi életünk 99%-át a látható világra pazaroljuk, addig Isten azt mondja, hogy életünk ideje legfeljebb 80-90 esztendő, a láthatatlan világ pedig örökké tart. Ezért lenne fontos, hogy életerőnket ne csak a látható világból merítsük. A bűn egy újabb szinonimáját ismerhetjük itt meg: a bűn a fontossági sorrend felcserélése. „Hanem keressétek először Isten országát és az Ő igazságát, és ezek mind megadatnak néktek.” (Mt 6:33) Mennyi időt szentelünk a két világra? Reggelente „felöltözünk” mennyei ruhába is? Vagy csak a földit öltjük magunkra? Merítünk erőt a láthatatlan világból is, vagy csak a látható világ eledelével élünk? Ha nem keressük először Isten országát, ne lepődjünk meg, ha kevés az erőnk. Természetesen kevés lehet az erőnk betegség miatt vagy más oknál fogva is. A Szentírás azt mondja: nem baj. Használd, amid van, a többit bízd az Úrra! Akkor lép életbe a fent említett Ige. Akkor jön Jézus, és az erőtlenségünkben Ő lesz erős. Akkor megtapasztaljuk, hogy a láthatatlan világ létező, tapasztalható, ügyeket intéző világ. „Csak úgy magától” megoldó világ. Unger Károlyné