Utóbb hallott (interneten) Lelkipostában Anikó mondta, hogy milyen öröm igazi levelet kapni. Így arra indított az Úr, hogy szokásomtól eltérően ne emailt írjak.
A kezdetek óta hallgatom a MERA adásait, nagyon sok áldást kaptam ezen keresztül, nagyon jó tanításokat; áldja meg az Úr ezért a testvéreket! Különösen szeretem az interjúkat, hogy egyes emberek életében hogyan működött Isten vezetése és kegyelme. Nagyon sokszor „like-olnám” a műsort, de hát ez nem olyan.
Szomorúságom, hogy a családom nem tért meg, ahogy az ige mondja: „az embernek egész házanépe az ellensége.” (Mt 10:36) Férjem úgy halt meg a kórházban, hogy nem tett bizonyságot, holott évtizedekig imádkoztam a megtéréséért. Hacsak az utolsó éjjel és délelőtt nem, de akkor már altatásban volt lélegeztetőgépen (ez még a Covid előtt volt). De Istennél van az ismeret, és az örökkévalóságban majd én is megtudom.
Így nyugdíj felé közeledve, egy évvel ezelőtt támadt egy gondolatom. Martin Luther King után „szabadon”: van egy álmom. Igen, nyugdíjas – remélhetőleg lesz néhány jó – éveimre szeretnék végre egy házat, ami az Úré, és ahol én is ellakhatok. A jelenlegi házat pedig itt hagyom családtagjaimra. És nem is gondoltam, de eltelt egy év, és van házam, egyszobás egyszerű ház, amelyre kell költeni, vízbekötés, fürdőszoba, fűtés korszerűsítés. Amíg nem tudok nyugdíjba menni, a munkahelyem miatt itt kell laknom, de hálás vagyok Istennek, hogy így alakítja életemet. A házat az interneten találtam. Egy kedves idős házaspár árulta. A bácsi szeret kertészkedni, megbeszéltük, hogy amíg nem tudok odaköltözni, továbbra is műveli a kertet, ami nagyon szépen gondozott: sok gyümölcsfa, szőlő és málna van benne. Kérdeztem, hogy-hogy még nem kelt el ez a ház, hiszen jó helyen van, de nem volt drága és lakható, és komoly érdeklődő sem volt. Talán Isten valóban nekem szánta és tartogatta. Sajnos az eladó néni ősszel Covidos lett, post-Covid betegséggel nagyon gyenge, sokat kell orvosi vizsgálatokra járnia, minden nap imádkozom érte, testi gyógyulásáért, és hogy megtalálja Jézus Krisztust, mint Megváltóját. Antenna újságot is küldtem neki.
Azon a településen nem ismertem senkit. De amikor keresztyén testvéreknek említettem, az első reakció az volt: ott is vannak testvérgyülekezeti tagok. Kaptam telefonszámokat. Egyikük megígérte, hogy a ház felújításában segítségemre lesz, ismer szakembereket. Egy másik testvérnővel telefonon beszéltem, és alig várom, hogy személyesen is találkozhassunk. Milyen csodálatos az Úr vezetése!
Van még több ilyen is, de messzire vezetne mindezt leírni. Így utólag visszatekintve látom Isten összehangolt munkáját, ahogy alakítja a körülményeket. Még csak annyit erről, hogy aznap, amikor a férfitestvérrel találkoztam, aki segítségét ígérte, olyan kedvességgel találkoztam, amelyet már évek óta nem tapasztaltam. Másnap az jutott eszembe: mint a száraz szivacsnak a víz, mint a szomjas földnek az eső, úgy esett a lelkemnek az a kedvesség. Isten áldja meg érte, és Istennek legyen hála és dicsőség, aki elkészíti az Ő ajándékait a gyermekeinek, aki szeretett minket, és megajándékozott Jézus Krisztusban örök élettel és üdvösséggel!
Bizony, több mint 30 éve hallgatom a MERÁ-t, és ti Testvérek, készítitek a műsorokat. Az idő eljárt fölöttünk, a földi sátorházunk is romlik, de a belső házunk folyamatosan épül. Amint a jeruzsálemi templom építésénél kész köveket használtak, hogy kalapács és más szerszám zaja ne hallatszék, úgy formál minket is Isten keze ebben a földi életben, hogy pontosan beilleszkedjünk Krisztus testébe, ahova szánt minket az Úr.
Igen, sok csodát átéltem már Vele, de a legnagyobbra még várni kell: családom tagjainak megtérésére. Ebben is legyen segítségemre az Úr, akinél mindennek meg van a rendelt ideje, aki arra biztat, hogy az imádságban kitartóak legyünk!
Megköszönöm, hogy elmondhattam ezeket, jó kiönteni a szívemet a testvéreknek.
Isten áldja munkájukat a továbbiakban is!
Szeretettel:
B. Sándorné