Drága áron váltattunk meg, hibátlan véren, a Bárányén, így összetartozásunk egy vérből való, egy test tagjai vagyunk.
Hálát adok értetek az Úrnak! Köszönöm szépen az Antennát és az ajándékkönyvet, melyet már el is olvastam. Dicsőség az Úrnak, hogy voltak neki hűséges szolgái, akik által hirdettetik az evangélium, a Jó Hír az emberek felé. Még van lehetőség a megtérésre, és még van visszafordulás a bűnből.
Az én drága szüleim, akik már az Úrnál vannak, 13 gyermeket neveltek fel, és emellett a mi otthonunkban volt az összejövetel Isten népe számára hetente háromszor. Hét közben kevesebben, vasárnap 30-35 ember jött össze egy Nyíregyházához közeli kis faluban. Édesapám nem fizetett lelkipásztor volt, a Szentlélek tanította őt a szolgálatra. Munkahelye volt, dolgozni járt, akkoriban többször is előfordult, hogy egy héten csak egyszer tudott hazajönni a távolság miatt. Majd később ez változott, és minden nap hazajárt.
Édesanyám a TSZ-ben dolgozott, meg háztartást vezetett, minden elképzelést felülhalad, amennyit ők dolgoztak a nagyobb gyermekeket is bevonva a munkába. Vendégek gyakran jöttek hozzánk még külföldről is. Mi gyermekek örültünk, mert olyankor aludhattunk a padláson az illatos szénában. Persze biztosan akadtak nehézségek is bőven, de mi erről gyerekek keveset tudtunk. Visszatekintve mai szemmel fáradságukat leírni talán egy könyv is kevés lenne. Ez a pár sor, amit leírtam, magáért beszél. Azt hiszem, – és nyugodt szívvel írhatom –, hogy a mi házunk is egy hajlék volt az Atya házában. Istennek sok-sok szolgája, gyermeke pihent meg az otthonunkban. Itt megjegyezném édesapám elköltözését 70 évesen. Megtartotta az istentiszteletet, a Prédikátor könyve 11. részéről szólt a tanítás:
„Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt. Adj részt hétnek vagy nyolcnak is; mert nem tudod, micsoda veszedelem következik a földre. Mikor a sűrű fellegek megtelnek, esőt adnak a földre; és ha leesik a fa délre vagy északra, amely helyre leesik a fa, ott marad. Aki a szelet nézi, nem vet az; és aki a sűrű fellegekre néz, nem arat. Miképpen hogy nem tudod, melyik a szélnek útja, és miképpen vannak a csontok a terhes asszony méhében; azonképpen nem tudod az Istennek dolgát, aki mindeneket cselekszik. Reggel vesd el a te magodat, és este se pihentesd kezedet; mert nem tudod, melyik jobb, ez-é vagy amaz, vagy ha mind a kettő jó lesz egyszersmind. Valóban, édes a világosság és jó a mi szemeinkkel néznünk a napot. Mert ha sok esztendeig él is az ember, mindazokban örvendezzen; és megemlékezzék a sötétségnek napjairól, mert az sok lesz. Valami eljövendő, mind hiába valóság.” (Préd 11)
Erről szólt a tanítás. Mikor befejeződött az istentisztelet, a testvérek hazamentek, és körülbelül fél óra múlva édesapám már a túloldalon volt. Ilyen munkában találta az elköltözés, így volt ez 1986 áprilisában. Édesanyám 2002-ben költözött el 80 évesen; több mint 40 évig volt a házunknál összejövetel, istentisztelet.
Hiszem, hogy nem marad el jutalmuk az örök hazában!
Kívánok erőt, egészséget és sok-sok örömöt a munkátokhoz! Legyetek áldottak az Úr Jézus Krisztustól, aki nem szűnik meg gondoskodni az övéiről, véghetetlen szeretetével és türelmével hordoz kegyelmének karjain naponta. Hódolat és tisztesség térjen szent nevére örökkön örökké!
J. Tiborné Irénke, Tatabánya