„A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak.” (1Tim 4:1)
Sokan nem is érzékelik, hogy mennyi távol-keleti, főleg hindu elem lopakodott be a hátsó ajtón a keresztyén kegyességükbe. A hinduizmus 300 000 istenben hisz. Ez abból adódik, hogy sok pogány eszmét szívott magába. Nem rendelkezik pontosan definiálható tanokkal, és nem törődik a tanok közti ellentmondásokkal sem. A hinduk és buddhisták az újjászületések körforgásainak tekintik az ember születését. Az „üdvösség” e fogságból való szabadulás. Ha már minden próbát kiállt a sok újjászületésen átjutott emberi lény, végül megérdemli, hogy a nirvánába jusson. Bűn nincs, csak tudatlanság, az erkölcsiség szóba se kerül.
A Kr. e. 3. évezred elején a Hindikus hágón át nyugat felől bevonuló árják a fekete bőrű melanéziai és ausztráloid népek törzseivel keveredve alakult ki a hindu nép. Indiában a középkorban az állami élet igen fejlett volt, a társadalmi élet viszont könyörtelenül merev. Irodalmi műveik a „védák”. A védák témái: életbölcsesség, politikai, jogi és különféle tanácsok. Hosszú lére eresztett, többnyire elviselhetetlenül száraz, unalmas és irdatlan történetek, és némi teozófia (tudás istenről). Minden kusza, zavaros és fantasztikus. Istenek és emberek a legképtelenebb összevisszaságban nyüzsögnek. Vég nélküli beszédek követik egymást. Cselekmény nélküli történetek kusza egyvelege. Himnuszok, melyek a részletek részleteiben vesznek el. Szembetűnő bennük a fantázia féktelen csapongása, szertelensége, tér és időbeli korlátok figyelmen kívül hagyása. Hajmeresztő és hátborzongató, képtelen és lehetetlen események halmaza. Minden szilárd körvonal elmosódik. Fojtó, füllesztő atmoszféra üli meg a védák szövegét.
A hinduk központi tanítása a „karma” tana, vagyis azt a sorsot érdemli az ember, amiben része van, tehát nem is kell segíteni rajta. Az örök istenség mindenben és mindenkiben jelen van (panteizmus). A titkos tanokba önsanyargatás által be lehet hatolni. A hit hatalmába vetett fanatikus hit. Ez a hindu vonás jelenik meg az újkori karizmatikus mozgalmak kegyességében. Túlfűtött, rajongó, szertelenül csapongó vallásosság. Nagy lendület működteti, de az iránya bizonytalan. A karizmatikusok teológiájában is a folytonos cseppfolyósság következtében minden határvonal elmosódik. Valószínűleg nem is tudják, hogy ez a jellegzetes vonás honnan szivárgott be hitükbe.
A brahmanok kiváltságos helyzetben vannak: szertartásaikkal megerősíthetik az égtájakat is, megronthatnak, akit akarnak, áldozatukkal kézben tartják még az isteneket is. Az áldozati rituálé legapróbb részének is félelmetes következménye van. Az áldozati rituáléval és imával mindenféle csodás dolgot el lehet érni. A természet törvényei fölé lehet emelkedni. Világfájdalom, bágyadtság, passzivitás, szemlélődés, állandó erotikus légkör, sőt naturálisan durva szexualitás is jellemzi a hindu vallást. A filozófikus vagy teozófikus világértelmezést megkísérlő művekben az etika feltűnő hiánya, az abszurditás kedvelése, a mese és valóság határvonalának hiánya látható. Nem nehéz kitalálni, ha mindezek a jellemvonások megjelennek bármilyen visszafogott formában is a keresztyének tanításában, vagy elméleti alap nélkül mint kegyességi áramlat, ennek már nem lesz túl sok köze a keresztyénség valóságos alapjaihoz, ahhoz amit a Názáreti Jézus tanított.
Valamikor a keresztyének Indiába mentek, hogy lelki sötétségben élő embereknek Isten felszabadító igéjét hirdessék. Ma a hindu tanok és életérzés főleg az európaiak számára, az eszméktől megcsömörlött és a gazdagság ürességéből kiábrándultak számára jelent nagy vonzerőt.
Ezek az ázsiai vallási elemek ezen a csatornán is terjednek Európa felé. Tudatában sincsenek keresztyének, hogy bizonyos vallási elemek honnan származnak. A zsidó-keresztyén tanítás és kegyesség évezredes hagyományai helyett az újdonságra mindig fogékony ifjúság kitárja a kapukat a pogányság előtt. Ami nincs Istentől, azt nem érdemes „megkeresztelni”. Ami akarata ellen van, azt meg nem is lehet. A mindig valami újnak a keresése belefut a régi pogányságba. Mivel nem kész arra, hogy megvizsgálja, egy-egy hatás honnan is ered, az érdekest újnak véli. Kellő tájékozódás nélkül ezt megteheti. Azonban nem kell tudóssá válni ahhoz, hogy ezt elkerüljük. Egyszerűen hinni kell a Biblia Istenében. Ez elég!
Hegyi András