Kárpátaljáról kaptunk különös levelet. Úgy gondoljuk, hogy ebben a zivataros időben, amikor testvéreink naponta néznek szembe a háború okozta bizonytalansággal, a menekülők és a hírek elcsüggesztő áradatával, fontos, hogy imádkozzunk azokért, akik ott élnek és kitartanak a körülmények ellenére is.
Kedves Szerkesztőség!
Örömmel lapozgatjuk az Antenna c. újságot, egy hónapja jutott el a gyülekezetünkbe. Pár szóban írtam magunkról, pár gondolatot. Személyesen lehetőségem volt az interneten meghallgatni egy-egy műsorukat, nagy örömmel osztottam meg ezt az igei lehetőséget a munkatársaimmal! Az Úr áldását kívánom életükre és szolgálatukra!
„Zarándokének. Dávidé. Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor.” (Zsolt 133:1-3)
Isten kegyelméből immár több mint 3 éve a Tiszabökényi Glória Ifjúsági és Missziós Központban szolgálhatom az Urat. Nem egyedül! Nyolcan vagyunk szolgatársak, 5 férfi és 3 nő. Különbözőek vagyunk sok mindenben – korban, érdeklődésben –, de összeköt minket az Úr Jézus iránti szeretet. A talentumaink mások, de „egymás terhének hordozásában” pont ez a különbözőség segít (Gal 6:2). Isten hozott minket össze – tudjuk, érezzük, tapasztaljuk! Nap mint nap találkozunk a testvérekkel, és tavaly decembertől házi Bibliaóra is segíti a lelki épülésünket. Nagy szükségünk volt rá!
Saját bőrünkön éreztük meg ugyanis, mit jelent, amikor csak „rohanunk”. Valahonnan valahová, sietős léptekkel, előre szaladt gondolatokkal, a legjobb indokkal. Nem megállni, nem elcsendesedni, ez a Sátán célja. És ezt tettük mi is sokszor, azzal nyugtatva magunkat: Isten ügyéért futunk! Isten szeretettel figyelmeztetett: „Állj meg, és figyelj Teremtődre! Hallgasd meg előbb, Ő mit akar mondani, és csak utána cselekedj!” A szolgatársakkal megálltunk. Milyen jól tettük! A teljes képhez még hozzátartozik, hogy egyikünk nem hagyhatja el az otthonát jelenleg. Katonaköteles korban van. Az ő lelki töltekezése érdekében is döntöttünk úgy, hogy tartsuk akkor az ő és családja otthonában a házi Bibliaórákat. Ajtó nyílt előttünk, hogy időt töltsünk együtt és Krisztussal. A vasárnap estéken dicsőítjük Istent jótéteményeiért, sokat beszélgetünk magunkról is. Áldott alkalmak! Isten kimunkálta a szívünkben, hogy bízzunk benne, és ne a magunk eszére támaszkodjunk a gyülekezetépítésben (Péld 3:5).
Pár szóban a szolgálatunkról. A Missziós Központban rendszeres igei alkalmak vannak: istentiszteletek, Bibliaóra, ifjúsági alkalmak. A Bibliaóra végén imaközösséget tartunk, öröm járja át szívünket, amikor a legkisebbek is imádkoznak! Csodálatos érezni, amikor Isten Igéje munkálkodik! Amikor Krisztus van a Középpontban. A Misszióban ezt megéljük. Sokan sokfélék vagyunk, amolyan „csonkák-bonkák”. Pintér Béla szavai illenek ránk, tudva: „Azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket.” (1Kor 1:27)
A testvéri szeretet áldásait megtapasztalva elmondhatjuk, hogy egyetértés csak Krisztusban lehetséges. Tény, hogy Isten egyedi teremtményeiként nem egyformán gondolkodunk. Nincs két egyforma ember (akkor sem, ha ikrek). Mert a magunk esze és akarata bajba sodor. Ha engedünk a sátáni hízelgésnek, „mondd és tedd, amit jónak látsz”, akkor lépre megyünk. Pusztán az Énünk, az óemberi természet miatt! Gondoljunk csak bele: ha két ember saját önös érdeke, önző gondolatvilága egymásnak feszül, „vihar” közeledik. Mi van akkor, ha kettőnél több ember is sértődött, panaszkodó érzésekkel lepi el a gyülekezetet? Kész káosz!
Milyen jó, hogy Jézus le tud csendesíteni bármilyen vihart! Még az igazán nagyokat is! Látjuk kis közösségünkben, Jézus hogyan „dolgozik”, mi az Ő „munkamódszere”. Találkára hív bennünket, csendesórára, és szól: „Hallgass el, némulj meg!” Határozottan ránk szól, mert szeret, és tudja, a saját érzéseink félrevezetnek. „És elállt a vihar, és nagy csendesség lett.” (Mk 4:39b) Ott, de csak ott van csendesség, ahol Jézus az Úr. Milyen megnyugtató tudni, hogy Krisztussal békességünk lehet, bármi is történjen!
A nehézségek közepette is Isten oltalmazó kezét érezzük. Kárpátalján szolgálunk; akarjuk, nem akarjuk, szembesülünk a háború következményeivel itt a hátországban. A falvaink kiürültek, jobbára csak idősek, fogyatékkal élők és alkoholisták maradtak. Meg nők és gyermekek. De férfi alig. Aki van, az is a négy fal között éli az életét. A magukra maradt idősek támogatást igényelnek, gondozást. Legtöbbször mégis nem a fizikai, hanem a lelki támogatásra van igény. A Szeretetkonyhát vezető testvérnő sokat emlegeti, milyen nagy öröm van ott, ahová betér az egy-egy tányér meleg étellel. Ő kap szeretetet, holott azért megy, hogy ő adjon törődést, melegséget. Ahogy az Ige mondja: „Aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld 11:25b) Hetente kétszer látogatja meg az időseket, az ebéd mellé Igét és örömet visz. Örömet az Úr Jézus Krisztusban.
Az ifjúság nevelése jelenti a legnagyobb kihívást számunkra. Örömhír és Tini Klub, illetve más programok segítik a gyerekeket, hogy megismerjék Jézust. Fontos nekünk mindegyikük, kivétel nélkül. Cigány és magyar egyformán. Mert tudjuk, hogy „Isten nem személyválogató.” (ApCsel 10:34b) Csak mi emberek vagyunk azok. A felnőttek tesznek különbséget, a gyerekek nem. Ők játszanak egymással, miközben tanulnak egymásról – Jézustól.
Missziónk célja, hogy a jövő nemzedékének legyen jövője szülőföldjén. Azokat érjük el Isten Igéjével és ígéretével, akik maradtak. Akiket Isten ránk bízott. Ha csak egy embernek is megváltozik az élete attól, hogy hallja az Igét, már megérte a fáradozást!
A gyerekeket tanítani az Igazságra a legnemesebb és legszebb feladat. Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet...” (Jn 14:6) Hálásak vagyunk Istennek, hogy tehetjük. Hálásak vagyunk, hogy eszközök lehetünk drága szent kezeiben! Így biztat: „teljes igyekezettel törekedjetek arra, hogy hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget…” (2Pt 1:5) És erre egyedül nem vagyunk képesek, csak együtt – Krisztusban. Mert egyen-egyenként gyengék vagyunk, hajlíthatók, „törhetők”, együtt azonban Krisztussal áldáshordozók mások számára. Így nyer értelmet az a Zsoltár, hogy: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” (Zsolt 133:1)
Kívánjuk, hogy minél több gyülekezet ezt megtapasztalja szerte a Kárpát-medencében és az egész világon! A recept csak ennyi: szüntelenül nézni Krisztusra! Adja az Úr, hogy ez így legyen!
B. Diána, Kárpátalja