Nagy szeretettel emlékezem apai nagymamámra. Komoly, hívő, csendes szavú, alacsony és törékeny kis asszony volt. Kilenc gyermekkel maradt özvegyen 46 éves korában. Akkor már voltak házas gyermekei is, de még voltak többen tizenévesek. Ekkor már majdnem minden gyermeke befogadta szívébe az Úr Jézust. Később történt, hogy a néhai nagyapám rokonságában meghalt egy édesanya, és 7 árvát hagyott maga után. A legidősebb 14, a legkisebb 2 éves volt. Ők egy távolabbi faluban laktak.
Amikor az édesapám elment a temetésre, előtte a nagymama arra kérte, hogy feltétlenül hozza el a legkisebb gyermeket. Abban az időben még lovas kocsival közlekedtek, így mikor estefelé megjöttek, új otthonra lelt nemcsak a 2 éves kislány, hanem 8 éves bátyja is. A többi gyermeket, akik 10 és 14 éves korúak voltak, az ottani nagyszülők vették pártfogásukba, hiszen velük már nem volt annyi gond, mint a kicsinyekkel. Két kisebbet a 4 és 6 éveseket pedig árvaházba adták, mert az édesapjuk bányában dolgozott, így ritkán járt haza, és nem tudott róluk gondoskodni.
Úgy a nagymamám, mint az egész rokonság, nagy szeretettel vették körül a szegény kis árvákat, és felnevelték őket. A fiú később került iskolába, szakmát tanult, és egy távolabbi helyen alapított családot. A kislány úgy nevelkedett a többi unoka között, mintha a mi testvérünk lett volna. Nálunk ez természetes volt, hogy az árvákat szeretni kell, felkarolni és segíteni őket mindenben. Mi ezt így szoktuk meg, és később mi is mindenben segítettük a rászorulókat. Később ezzel a nagy kiterjedésű családdal is nagyon jó kapcsolatban voltunk, mert kölcsönösen látogattuk egymást mi is, nem csak a vér szerinti testvérek.
A mi nagyszüleink voltak az első hívők a faluban. Nagyapám nagyon szerette olvasni a Bibliát, és tanulmányozni is. A szomszédjuk rokonságában volt egy hívő ember, aki bizonyságot tett nagyszüleinknek megtérésükről, mert tudták, hogy nagyapám szereti olvasni a Bibliát. Ettől kezdve hozzájuk jártak úgy a faluból, mint Budapestről is a testvérek; lelkipásztorok jöttek szolgálni az igével, és így kezdetét vette az ébredés. Hála az Úrnak, hogy nemsokára megtértek a nagyszüleink is és még többen a rokonságból! Azután náluk tartották az összejöveteleket, és így gyarapodott a közösség. Húsz évig az ő házukban volt a gyülekezet, de az már kicsinek bizonyult, mert már volt énekkar, zenekar, vasárnapi iskola. Sajnos ekkor már a nagymamám özvegy volt. Mivel szükség volt egy nagyobb házra gyülekezés céljából, így megbeszélte gyermekeivel, akik már többnyire hívők voltak, hogy eladnak két hektár szántóföldet, és abból vesznek egy házat a közelben. Az egyik nagybátyám egyharmad részt átvállalt azért, ha megnősül, akkor ott fognak lakni az imaháznál. Így meg tudták venni a házat, ettől kezdve pedig ott voltak az alkalmak megtartva. A gyülekezeti tagok főleg asszony voltak, akiknek a férjük nem volt hívő, így nem tudtak adakozni sem. De a szeretet és a szolgálat leleményes. Nagyon sokan, akik tehették, felajánlották a téli estéket arra a szolgálatra, hogy eljártak kézimunkázni, és a szép terítőket, ágyneműt és a többi hímzett ruhát két testvérnő adta el messze vidékekre.
Nagy szeretettel emlékezem kedves Édesapámra is. Nagyon komolyan vette a hívő életet: olvasta és szerette a Bibliát. Ő volt a gyülekezet vezetője majdnem 50 éven keresztül. Sokat járt a környékre látogatni a kisebb közösségeket, de eljárt távolabbi gyülekezetbe is, ahol sajnos a kitelepítés miatt megszűnt a gyülekezet. Ő nagy szeretettel és önzetlenül látogatta az ott megmaradt 6-7 idős testvérnőt, és kijelentette, hogy amíg egy lélek lesz, ő hajlandó oda eljárni, kb. 60 km távolságra. Hála legyen Istennek, hogy voltak ezután ébredések, megtérések, és még most is van gyülekezet, habár most is kevesen vannak! Ő az igehirdetés szolgálatát nagyon fontosnak tartotta. Ha elindult vasárnap reggel 5 órakor otthonról, kétszer kellett átszállni másik autóbuszra, és az utolsó 10 km-t autóstoppal kellett megtennie, de mindig időben odaért az imaházba az istentisztelet kezdetére. Mindig imában kérte Isten segítségét, oltalmát, áldását. Boldogan tért haza az Úrhoz 97 éves korában.
Erzsébet, Szlovákia