Kedves Testvéreim az Úrban!
Már nagyon régóta, vagyis évek óta készülök írni, de mindig csak halasztom, főleg amikor szombaton olvassátok fel a leveleket a rádióban. Gondolom, sokan vagyunk, akik hallgatjuk az adásokat, ha nem is írunk. Nagyon hálásak vagyunk Istennek, hogy szól hozzánk a rádión keresztül, és még tart a kegyelmi idő!
Én 68 éves vagyok, és csak 15 éve, hogy az Úr Jézust a szívembe fogadtam. Nem tudom eléggé kifejezni hálámat Istennek, hogy 54 éves koromban meg tudtam érteni a Szentírást, mert idős korban kevés ember tér meg. A lánykori barátnőm fiatal asszony korában tért meg, és ha ő beszélt nekem a pokolról vagy a mennyről, akkor azt gondoltam magamban, ha én meghalok, én nem akarok sem a pokolba, sem a mennybe jutni. Én akkor még nem tudtam, hogy nem úgy lesz, ahogy én akarom, hanem ahogy Isten megmondta, vagyis ahogy meg van írva a Szent Bibliában.
A barátnőm sokszor hívott a gyülekezetbe, de mindig csak ígértem, hogy elmegyek, de eszemben sem volt elmenni. De aztán egyszer erővel rávett erre. Ez húsvét előtt volt, és a prédikátor az Úr Jézus keresztre feszítéséről beszélt. Ez nagyon tetszett nekem, és mikor kifelé jöttünk, mondom neki, hogy milyen kár, hogy nem jöttem el hamarabb. Ezután vágy élt a szívemben, hogy keressem az Urat.
Azóta egy vasárnapot sem maradtam el. Sok könyvet vettem, amely megmagyarázza a Szentírást. Minden konferenciára elmentem, még az első időkben voltam európai konferencián is.
Én Kiskőrösön születtem, édesanyám 1947-ben Szlovákiába költözött. 20 éves koromban férjhez mentem, de keserves és kegyetlen volt az életem. Sajnos nagyon sok olyan dolgot tettem, amit nem lett volna szabad.
Heten voltunk testvérek, de közülünk csak én éltem meg a 60. évet. Biztos vagyok abban, hogy én sem éltem volna ilyen sokáig, ha az Úr kegyelme meg nem tart!
Az Úr áldását kérem a MERA munkájára!
Üdvözlettel:
Z. Hustáková, Szlovákia