Szemembe ötlött a cím: „Beszéld el fiaidnak...”
Édesanyám folyóirata került a kezembe, aki nem sokkal ezelőtt költözött el az Úrhoz, és valóban elmesélte nekünk, gyermekeinek, unokáinak Isten csodáit az életükben. Sok-sok csodát éltek át. Megmenekültek sok csapástól, meggyógyultak sok betegségből hosszú életük során, és számunkra is sok erőt adnak ezek a bizonyságok a mai napig.
Én is tartozom egy nagyon kedves bizonysággal a 78. zsoltár nyomán, amikor először szólt hozzám ez a zsoltár. Már nagyok voltak a gyermekeink, amikor anyagi csődbe kerültünk. Elveszítettünk mindent, csak mínuszaink voltak. Egyik fiunk éppen ekkor készült nősülni. Nagyon fájt, hogy semmit sem tudunk adni. Ekkor olvastam a 78. zsoltár verseit: „mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; amelyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat; hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, akik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak; HOGY ISTENBE VESSÉK REMÉNYSÉGÜKET ÉS EL NE FELEDKEZZENEK ISTEN DOLGAIRÓL, hanem az Ő parancsolatait megtartsák.ˮ (Zsolt 78:5-7) Így szólt Isten a szívemhez: „a legnagyobb örökséget, ami a SZELLEMI ÖRÖKSÉG, azt átadtátok fiaitoknakˮ, így békességünk lett. És akkor vettünk egy pergamen tekercset, kézzel írtuk rá ezeket az igéket, és az esküvőn átadtuk a fiatal párnak, mint szellemi örökséget, amelyet ők is adjanak tovább fiaiknak.
Csodálom Isten bölcsességét, hogy nem a probléma nehézsége marad meg az emlékeinkben, hanem annak a szépsége, áldása, ahogy Isten átvezet a nehézségen. Ehhez olvasni kell Isten Igéjét, amely élő és ható, bármilyen nehéz helyzetben vagyunk.
Sokszor szólt és szól Isten Igéje hozzám. Nagyon szeretem Isten Igéjét. És ezen felül jön az örök élet.
Áldott legyen az Úr neve!
Köszönettel és hálával:
G. Margit, Románia