Szeretett Testvéreim, MERA munkatársai az Úr Jézus Krisztusban!

Valójában ez a bizonytalan, kilátástalan helyzet, amiben most élünk, amibe kerültünk (amiről el is lehetne gondolkodnunk), késztetett írásra.

Az elmúlt esztendőben, amikor véget ért a tüzelés időszaka, boldogan állapítottam meg, hogy szinte tele van újból fáskamránk fával. Abban az évben a rokonok közül valaki felajánlotta, hogy a telkén kivágott fát elhozhatjuk. Ez a nagy mennyiségű ecetfa, ami kevés kalóriájú, igaz, de keményebb fával keverve jól égett. Így is magyarázható, hogy fából többlet keletkezett. És kaptam két alkalommal adományként is tűzifát.

Istenhez fordultam: „Atyám, úgy emlékszem, ha visszatekintek a hátam mögött levő esztendőkre, hogy soha nem fordult elő ilyen többlet. Nem felejtem el, mennyit imádkoztam telente a fűteni valóért, olyan nehezen tudtam rá eltenni a pénzt a kevésből. Most még nem értem, de hiszem, hogy meg fogod velem értetni, miért döntöttél most így.”

Olvasom a napi igék között a héten: „Mielőtt kiáltanak, én már meghallgatom...” (Ézs 65:24) Isten, mivel előre ismeri szükségleteinket és imádságainkat, úgy intézi körülményeinket, hogy mielőtt a szükség ténylegesen felmerül, Ő már gondoskodik a segítségről. Még nincs itt a fűtés ideje, hiszen augusztus van, de a fa, a tüzelőfa ára hatalmasan megemelkedett. Atyám ezt már előre látta, tudta, és az elmúlt esztendőben „fa többletet” adott nekünk, hogy a tél nekiáltának biztosítva legyen a tüzelőnk nagy része.

Nem győzök hálát adni érte Istennek, és még erősebben belé kapaszkodni, akkor is, ha nagyon nehezek jöhetnek még!?

Hiszem, ahogy ígérte: „velünk lesz minden napon a világ végezetéig”.

„Hinni taníts, Uram, kérni taníts!
Gyermeki nagy hitet kérni taníts!
Indítsd fel szívemet, buzduljon fel neked
Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!”

Szeretettel:

Éva néni, Komáromból