Anikó: Képviselő úr még áprilisban egy felhívással fordult a népünkhöz, hogy imádkozzunk! Imádkozzunk a pandémia elmúlásáért, és felekezettől, ideológiai meggyőződéstől függetlenül, aki legalább egy „Mi Atyánk”-ot el tud mondani, az péntek reggelenként forduljon a Teremtőhöz, és könyörögjön ezért a helyzetért. Azóta sok minden történt, sokan megbetegedtek, ha jól tudom, még a Képviselő úr is átesett ezen a betegségen, de voltak olyan képviselőtársak, akik viszont nagyon válságos helyzetbe kerültek. Mit tehettünk, vagy mit tett a Képviselő úr ezekben a helyzetekben?
Vejkey Imre: Igen, a helyzet az, hogy valóban 2021 Nagypéntekén, ez ugye most április 2-ra esett, akkor hirdettem meg az imát a Covid elmúlásáért azzal, hogy mi hiszünk az ima erejében, és valóban az volt, amit mondott, hogy kértem, hogy minden pénteken mondjunk el egy „Mi Atyánk”-ot reggel 7 órakor, illetve azok, akik nem hisznek az Úrban, azok legalább annyit mondjanak, hogy Uram, segíts! És én Nagypénteken estem bele a Covidba, milyen érdekes! Úgy volt, hogy Húsvét után fogom kapni az első oltást, de Nagypénteken, pont akkor, amikor meghirdettem ezt az imát a Covid elmúlásáért, akkor estem bele. Kb. öt napig szenvedtem vele; hála legyen az égnek, a gyógyszerek és az egyéb tornák, ilyen lélegeztető gyakorlatok hatására én személy szerint megúsztam minden probléma nélkül… Az imát nagyon fontosnak tartom, és őszintén mondom, hogy hiszek az ima erejében. Nyilván vannak ellenséges erők is, amik nem akarják azt, hogy az imáink meghallgatásra találjanak, és próbálnak bennünket elbizonytalanítani. Például pont azzal, hogy egy meghirdetett imára pont azon a napon esik az ember bele ebbe a betegségbe, de nem szabad, hogy ez eltántorítson bennünket a célunktól… Én azóta is mondtam az imákat péntek reggelenként egészen július 2-ig, mert akkor úgy tűnt, hogy nagyjából ez a harmadik hullám teljesen lecsengett. Most, hogy a negyedik hullám újra elindult, ismét elkezdtem péntek reggelenként imádkozni, és valóban két képviselőtársam nagyon erősen beleesett ebbe a vírusba. A helyzet az, hogy az egyik képviselőtársam annyira bajban volt, hogy az orvosok már lényegében lemondtak róla. Azt mondták, hogy a nekrológot írjunk, mert nem éli meg a hétvégét. S akkor én azt mondtam, hogy nem nekrológot kell írni, hanem imádkozni kell érte! És akkor megszerveztem az első 0-24 órás parlamenti imaláncot, aminek az volt a lényege, hogy fölhívtam képviselőtársaimat, hogy 0-24 órában, tehát minden órában ki hajlandó imádkozni az illetőért. És 54-en jelentkeztek. Volt olyan óra, amikor többen is imádkoztunk, és volt olyan óra is – különösen a hajnali órák –, amikor senki nem vállalta, de én megfogadtam az Úrnak, hogy akkor, amikor ilyen óra van, amilyenen nem jelentkeznek, akkor én pótolni fogom a személyes imádságommal. Tehát a 0-24 órás imalánc megvalósult, és csodálatos változás állt be, mert hirtelen az eredményei – és ezt a felesége mondta az orvosi leletek alapján – másnapra teljességgel bizonyíthatóan 30%-kal javultak. Az orvosok azt mondták, hogy ez még nem jelent semmit, így is vége van, de három nap után már a rehabilitáción beszéltem vele. Tehát igenis, hogy vannak csodák!
Anikó: Már elnézést, Képviselő úr, hogy a szavába vágok, de hogy fogadták ezt a képviselőtársak? Ugye sokan úgy gondolkodnak, hogy a parlament az egy komoly intézmény, ahol nagyon okos, képzett emberek az ország, illetve Európa javáért működnek, racionálisan megfontolt döntéseket hoznak, és az imádságot sokan megfoghatatlan, misztikus, transzcendens valaminek tartják. Hogy fogadták a képviselőtársak?
Vejkey Imre: Az egyik képviselőtársam azt mondta, aki orvos egyébként, hogy mivel a másik a képviselőtársunk esetében is csodálatos csoda zajlott le, át kell gondolnia az életét, hogy mikor, milyen csoda mellett ment el, mert igenis hogy vannak csodák a mai életünkben is, csak egyszerűen nem akarjuk figyelembe venni, vagy csak úgy elmegyünk mellettük. Tehát ez egy nagyon-nagyon fontos üzenet, hogy vegyük észre azokat a csodákat, amik napjainkban vannak! És igenis itt munkálkodik az Úr, itt munkálkodik, ha mi az Ő dicsőségére cselekszünk és nem a sajátunkéra. És ezt a másik képviselőtársunk vonatkozásában is megláthattuk, aki csaknem 100 napot töltött lélegeztető gépen, és ott is azt mondták már, hogy nincs remény, és akkor háromszor 0-24 órát imádkoztunk érte folyamatosan. Bár rehabilitációra került, de ezután felépült. Őneki volt egy találkozása az Úrral is. És amikor idén szerveztem az V. Magyar nemzeti imareggelt, – ami valójában nemzetközi volt, mivel 21 országból 160 kongresszusi ember, képviselő, véleményformáló jött el, – akkor három napig közösen imádkoztunk, és képviselőtársam is tanúságot tett az ima erejéről, tanúságot tett arról is, hogy ő miképpen találkozott az Úrral.
Anikó: Ez csodálatos dolog! És aki egy picit is figyelemmel kísérte az eseményeket az elmúlt hónapokban, egyéb, úgymond világi fórumokon is találkozhatott ennek a képviselő úrnak a bizonyságtételével és az élettörténetével, azzal, hogy Isten mit engedett meg az életében, és hogyan mentette meg. De köszönjük, hogy ezt a háttér információt is megosztotta velünk a Képviselő úr, mert sokan – szerintem – nem is gondolkodnak, vagy nem hiszik azt, hogy a magyar parlamentben van több mint 50 ember, aki egy ilyen helyzetben úgy gondolja, hogy imádkozni kell. Valahogy másképp, más kép él az emberek fejében a parlamentről és a parlamentben folyó munkáról, mint az imádság. Azért is mert Európában ez nem nyerő, nem trendi mostanában, sőt nagyon is nincs benne a fő sodrásban. Nem fél attól a Képviselő úr, hogyha ezt az irányt képviseli, akkor ki fog sodródni, akkor perifériára kerül, vagy egyszerűen kiközösítik a politikai életből.
Vejkey Imre: Nyilván nyugaton most más irányzatok vannak, nyugaton most egy neomarxista irányzat terjed, és Istent „persona non grata”-nak (nem kívánatos személynek) minősítik. És így az értékeit is. Én azonban személy szerint úgy gondolom, hogy maga az Úr igazsága felszabadít bennünket. Ezért, ha megismertük az igazságot, akkor nem tarthatjuk magunkban, hanem ki is kell mondani, és a Bibliából az a rész jutott eszembe, hogy más különben „a kövek fognak kiáltani helyettünk”. Tehát ki kell állnunk az igazság mellett, ki kell kiáltanunk az igazságot, és a halál kultúrája helyett nekünk az élet kultúráját kell képviselnünk! És én úgy gondolom, ha kiközösítenek, akkor kiközösítenek, de nekünk ki kell állnunk akár a mártíromság árán is keresztyén értékeink mellett! És ez nagyon fontos! Nagyon fontos, mert a világpolitika színpadán a teljes „bekrisztianizálódás” folyamata zajlik, amit talán úgy lehetne leírni, hogy egyre több az ateista. De ennél sokkal rosszabb a helyzet, mert ha nézzük az EPP-t, a Néppártot, – ugye a Néppárt Keresztyéndemokrata Néppárt, még a nevében is benne van, hogy keresztyén demokrata, – mégis úgy viselkednek, mintha ateisták lennének. Tehát azt tudom mondani, hogy egyre több az úgynevezett ateista keresztyén, vagyis egyre több az olyan személy nyugaton, aki Isten nélkül képzeli el a keresztyénséget, és aki a Biblia igazságával szemben álhumánum által vélt igazságot hirdet.
Anikó: Igen, nagyon sokan a toleranciát hangoztatják, hogy elfogadóknak kell lennünk tulajdonképpen mindennel szemben. Úgy kell élnünk, hogy nem lehetünk mindennel elfogadóak, még akkor sem, ha azt húzzák ránk, hogy mi összeférhetetlenek vagyunk, vagy – bocsánat – fafejűek?
Vejkey Imre: Igen, hát én vallom, hogy ha a tolerancia az objektív igazság megkérdőjelezéséből áll, akkor az a keresztyén fogalmainkkal ellentétes, akkor pedig az zsarnoksághoz vezet. Tehát a tolerancia egyenlő a zsarnoksággal akkor, ha megkérdőjelezi az igazságot, akkor, ha keresztyén fogalmainkkal ellentétes tartalommal töltődik meg. Már pedig mi, akik megkaptuk a hit ajándékát ugye zsarnokságban nem élhetünk, és nem engedhetjük, hogy ez a zsarnokság kialakuljon. És megint egy bibliai kép jutott eszembe, hogy ostort kell fonnunk, mint ahogy azt a mi Urunk is tette, és a pénzváltók asztalát fel kell borogatni. Én úgy gondolom, hogy Magyarország és Miniszterelnök úr és személy szerint én is ezt csináljuk, amikor képviseljük keresztyén értékeinket, és kiállunk a végsőkig mellettük.
Anikó: Karnyújtásnyira vagyunk az ünnepektől: Advent, Karácsony; ezeket az ünnepeket is nagyon sokan megpróbálják leértékelni, vagy levinni egy olyan szintre, hogy maximum a szeretet ünnepe. Sőt, évekkel ezelőtt már egy olyan szlogent is hallottam, hogy a Karácsony tulajdonképpen semmi más, csak idő magadra. Hát elég furcsa megközelítés! Hogy készüljünk az ünnepekre mi, keresztyének a pandémia árnyékában? Számíthatunk újra magányra, arra, hogy sokan félelemmel és bezárkózva fognak ünnepelni, és tehetünk-e ellene, mi, akik úgy gondoljuk, hogy Isten Fiának a földre jöttére emlékezünk ezekben a napokban?
Vejkey Imre: Igen, soha nem vagyunk egyedül, az Úr mindig velünk van. Akkor is velünk van, ha első pillanatra úgy tűnik, hogy magányosan ülünk egy szobában, de amint elővesszük az Írást, vagy összetesszük a kezünket, és el kezdünk imádkozni, abban a pillanatban érezzük a kegyelem forrását, és érezzük, hogy Ő velünk van… Az ünnep kapcsán sokan a liberálisok közül azon aggódnak, hogy mi lesz: nem lehet majd bevásárolni, nem lehet úgy felkészülni stb., de a felkészülésnek nem az anyagi háttér biztosít megfelelő fedezetet, hanem a lelki felkészülés. Tehát én arra tudok mindenkit biztatni, hogy a megelőző időszakban készüljön! Mert ha nem készülünk az ünnepre, – és ezt lelki készülésnek gondolom, – akkor az ünnep csak hirtelen ránk esik. És persze megünnepeljük: karácsonyfa, ajándékok, minden, de nem éljük át igazán, hogy miről is szól, hogy mi az a betlehemi jászol, mi az, ami most újra idén is 2021 Karácsonyán is újjá kell születni a szívünkben és a lelkünkben. Ehhez az kell, hogy készüljünk! Készüljünk az előtte való heteken, gondolkodjunk róla, elmélkedjünk róla, és ha lehet, akkor pont ebben az időszakban kellene úgymond háttérbe szorítani a bálványokat és Jézus Krisztust előtérbe állítani.
Anikó: Köszönöm szépen, Képviselő úr, az idejét is, az értékes gondolatokat is, és a rádióhallgatók, illetve olvasóink nevében is hadd kívánjak a Képviselő úrnak és a családjának nagyon áldott ünnepeket, Jézus Krisztus szeretetének az átélését! Köszönöm szépen a beszélgetést!
Vejkey Imre: Nagyon szépen köszönöm, és én is áldott ünnepet kívánok Önnek, családjának és a rádió hallgatóinak, és egy Bonhoeffer idézet, egy mondat jutott még az eszembe: „Egy társadalom erkölcsi állapotát végső soron az mutatja meg, hogy milyen világot hagy utódaira.” Köszönöm szépen!