„Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19:10)
A „Mai élethelyzetekben” többször is rácsodálkoztunk arra, hogy Istennek milyen különleges az eszköztára, amellyel megkeresi az elveszett embert.
Ez történt Annával is, akiről ma írok. Gyermekkorában hittanra, templomba járt, és hitte is a hallottakat. De a felnőtt évtizedek elsodorták a falujából és Isten közelségéből is. Férjhez ment, fiuk is született, de férje olyan mélyre csúszott az ivásban, hogy tönkrement a házasságuk, válás lett belőle.
Felnőtt fiával mindent megpróbáltak a túlélés érdekében. Nyitottak egy videokölcsönző és videomásoló szolgáltatást. Őt munka közben kereste meg a Jó Pásztor.
Egy esküvői kazettát másolt megrendelésre. Végig kellett követnie a másolást, hogy lássa a minőséget. Közben hallotta az esküvői igehirdetést. Annyira megragadta az igehirdetés, hogy elhatározta, elmegy abba a templomba, ahol az eskető lelkipásztor hirdeti az igét. Rendszeres templomba járó lett. Nemcsak a gyermekkori élmények jöttek vissza, hanem egyre erősödött az Úr vonzása az életében. Három év után eljutott odáig, hogy letette bűnbatyuját Jézus keresztjéhez, és átadta az életét Neki. Örömmel indult új életében.
Fia ugyan megrökönyödve vette tudomásul anyja „lépésváltását”, mert ez együtt járt azzal, hogy amit eddig hamisan csináltak, azt tovább már nem volt hajlandó együtt végezni vele. Abba kellett hagyniuk a közös tevékenységet.
De az Úr megmutatta neki, hogyan tovább. Mindig adott egy következő megoldást. Egyre jobban beépült a missziói szolgálatba is. Többeket – számos alkoholistát – segített szabadulásra.
Másik helységbe költözött, ahonnan visszajárt szeretett templomába. De lassan az új helyen is körülnézett. Azt első alkalommal látta, hogy itt szép beszéd hangzik, de a szabadító Jézus örömhíre nem. Kitartóan segített a gyermekmegőrzésben, gyermekmisszióban, és amiben lehetett.
Évekig imádkozott, hogy Isten hozza el az ébredés időit közéjük. Néhányan voltak, akikkel együtt imádkoztak a jövőért.
Isten csodálatosan meghallgatta őket. Lelkészváltásra került sor. A fiatal lelkészházaspár az első naptól kezdve Jézust hirdette. Hamarosan komoly feszültség támadt a gyülekezetben. De az élő ige meghozta hatását. Voltak, akik otthagyták őket, de megindult az ébredés. Anna igen nagy örömmel állt oda a lelkészházaspár mögé, és élte át ő is, hogy öt-hat év alatt mintegy 70-80-an adták át szívüket az Úrnak. Számos fiatal házaspár is, többen olyanok, akik korábban még templomba sem jártak.
Igaz, hogy a kazettát másoltató házaspár évek múlva elvált. Ki tudja, mi lett az esküvős kazetta sorsa. Egy biztos: az a kazetta „elvégezte” munkáját egy emberi szívben. Az az Úr, Aki Anna életébe belépett, most már nem a kazettát, hanem őt használja, hogy általa is „megkeresse és megtartsa az elveszettet”.
Végh Tamás