„Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet. Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.” (Mt 13:44-46)
Miért tartaná egy ókori palesztinai ember a kincseit a szántóföldben, miért nem teszi bele a kincsesládájába? Hiszen ha fel akarja használni, kényelmetlen elmenni a szántóföldre és kiásni. Mert abban a században, amikor az Úr Jézus élt, állandó zavargások tették bizonytalanná az ország helyzetét. Éppen arról volt szó, hogy ha a hadak vagy a forrongó lázadók végigrabolták a környéket, nagyobb biztonságban volt a kincs a szántóföldben elásva, mint a ládában, ahol a rablók könnyű szerrel hozzáfértek. Az események elcsitultával azután ki lehetett ásni, mert megmenekült attól, hogy valaki elrabolja.
Többször előfordult azonban, hogy aki elrejtette a kincsét, nem élte túl a zavargásokat, hanem megölték. Ilyenkor a szántóföld is, a benne elrejtett kincs is gazdátlan maradt. De a gazdátlan szántóföld nagy luxus lett volna ott, ahol sok a meddő, köves hegyoldal, és kevés a jól megművelhető föld. A szántóföld tehát hamar gazdára talált. A kincs pedig – ha előkerült, – a szántóföld új gazdájáé lett. A példázat szerint talán ott szántott egy szolga, és az eke kifordította az elrejtett kincset. Gyorsan visszatemette, elment, mindenét pénzzé tette, és megvette a szántóföldet. Ekkor már jog szerint övé lett a kincs is, amiről senki nem tudott, csak ő.
Ez egy „kettős példázat”, hiszen Jézus ugyanezt mondja el egy másik történettel is. Amikor a kereskedő egy nagy értékű igaz gyöngyöt keres. Ez tudatos gondoskodás volt a jövőről. Ugyancsak a háborúskodások idején a birtok tönkremehetett, de egy gyöngyöt el lehetett rejteni a ruha redőjében is. Jó befektetésnek számított tehát abból a célból, hogy béke idejére az életet újra lehessen kezdeni.
Az Úr Jézus példázatai az élet ellesett pillanatai. Tele vannak mozgalmassággal, aktivitással. Ezek az emberek rátermettek – mondja Jézus. A nehézségek idején is meg tudták oldani életük problémáit. Az Úr Jézus azt mondta el a példázattal: ilyeneké az Isten országa. A kincs egyszer csak ott van az ember előtt, váratlanul. Ha nem siet az, aki megtalálta, akkor más előzi meg. Az ábrázolt emberek feltették kockára az egész vagyonukat, és azért nyertek, mert nem bizonytalankodtak, hanem gyorsak voltak.
Az Úr Jézus azt mondta ezzel, hogy az Isten országa kincs. Ne panaszkodjon tehát az, aki rátalált. A példabeli ember örömében adott el mindent és nem keserűségében. Micsoda savanyú, keserű ügy lett abból, ami öröm-ügyként indult! Nehéz kereszt a keresztyénség többségének. Lehet, hogy ki is maradnak emiatt az Isten országából sokan. Mert ide helyzetfelismerés, határozott döntés, gyors áttekintőképesség és ennek megfelelő tett kell. Hiszen nem lehet bármikor megtérni sem. Az idő sürget. A megtért embert később is sok elvégzendő feladat várja, ami rátermettséget, tetteket igényel. Közeledik a számadás. Az üres keszkenő elegendő lesz arra, hogy Isten, a nagy gazda elégedetlen legyen vele. Ha nem kezdünk Isten ajándékaival semmit, tudnunk kell, hogy a „semmi” nem érdemel jutalmat.
Isten országát azok nyerik meg, akiknek ez fontos, akik értéket látnak benne, akiknek nem teher és nem kényszer, hanem a legnagyobb öröm megnyerni azt. Isten országához a vidámság illik és nem a sopánkodás. Akik csak bizonytalankodnak, tétlenkednek, azok végül kimaradnak belőle.
Szó sincs arról, hogy az Úr Jézus kapkodni tanítana. Nem is a meggondolás ellen szól. Nem az alaposságot pellengérezi ki. Gondoljunk csak a sziklára épített ház példázatára, vagy arra, hogy aki tornyot épít, az számolja fel a költségeket, mielőtt hozzáfog. De azután, ha meggondolta magát és hozzákezdett, a határozott cselekvés ideje következik. Ha elkezdte Isten ügyének szolgálatát, végig is kell vinnie azt! Az Úr Jézus szerint a fél élet nem élet. Hiszen ha teljes örökség vár ránk az ő országában, az teljes erőbedobást kíván tőlünk is.
Hegyi András