A zsidók legnagyobb ünnepe húsvét, az egyiptomi rabszolgaságból való szabadulás hálás emlékezete. Kr. u. 33-ban az ünnep előtti napon különleges esemény hozza lázba Jeruzsálemet. A Názáreti Jézust, akinek népszerűsége az egekbe szökött, letartóztatták. Istenkáromlással vádolták, mert messiási igénnyel lépett fel. Mivel a hamis tanúk vallomása nem egyezett, Kajafás, a főpap bírói szerepéből kilépve mint vádoló támad Jézusra: „Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!” Jézus ekkor így felelt: „Te mondtad. Sőt azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin.” A főpap erre megszaggatta ruháját, és így szólt: „Istent káromolta. Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást. Mit gondoltok?” Azok így feleltek: „Méltó a halálra!” Azután szembeköpték, arcul ütötték, mások pedig bottal verték, és ezt mondták: „Prófétáld meg nekünk, Krisztus, ki ütött meg téged!” (Mt 26:63b-67) Döntött a nagytanács! Ahogy az Ószövetség hétszáz évvel korábban előre jelzi: „Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?” (Ézs 53:8)
Nem sokkal ezelőtt Róma megvonta a zsidó államtól a kivégzés jogát, ezért a Krisztust vádoló főpapok Pilátustól kénytelenek kieszközölni a halálos ítéletet. János apostol beszámol arról, hogy kora reggel elvitték Jézust a helytartóságra, és meghökkentő képmutatásról tanúskodnak, amikor nem mennek be a pogány helytartóságra, nehogy tisztátalanokká legyenek, hanem megehessék a páska-vacsorát.
Pilátus kiment eléjük, és megkérdezte: „Milyen vádat emeltek ez ellen az ember ellen? Ezt válaszolták: „Ha ez nem volna gonosztevő, nem adtuk volna át neked.” (Jn 18:29b-30)
A római helytartót nem nagyon érdekelte a zsidók vallási vitája, ezért előtte politikai lázadással, a dávidi, nemzeti királyság felállításával vádolják Jézust. Pilátus zavarban van. Tudja, hogy Jézust vele akarják ártatlanul elítéltetni. Háromszor jelenti ki, hogy nem talál benne semmi bűnt! Mégis felteszi a kérdést Jézusnak: csakugyan király vagy te? „Jézus így felelt: Az én országom nem e világból való...” (Jn 18:36) A zsidó vezetés hajthatatlan. Ezért Pilátus megkorbácsoltatja Jézust. A katonák gúnyból bíborba öltöztetik, fejére tövis koronát nyomnak. Majd a helytartó kivezetteti Jézust: „Íme az ember!” (Jn 19:5b)
„A ti királyotokat feszítsem meg?” – kérdezi Pilátus. A válasz megdöbbentő: „Nem királyunk van, hanem császárunk!” – mondják a főpapok. (Jn 19:15b) Pilátus hiába tiltakozik, hogy nem talál benne semmi bűnt, megfenyegetik, hogy elveszítheti méltóságát!
„Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja...” (Jn 19:12b) Kész a politikai csapda, és Pilátus már csupán a nép jóindulatában bízhat, mossa kezeit, és népszavazást rendel el. Eléjük állítja a Názáreti Jézust és Barabbás „Jézust”. Két szabadító közül kell választaniuk. Az ember szíve beleremeg, amikor megérti, hogy Barabbásnak is „Jézus” volt a neve, és ez szabadítót jelent. Barabbás pedig azt jelenti: „atya fia”. Jézus pedig az Atya Fia! Mindkettő szabadító, egyik Rómától, a másik a bűntől szerette volna megszabadítani népét.
A nép döntött a lázadó, a forradalmár mellett! A nép ritka kivétellel a lázadók mellé áll. Végül átokkal kötelezték el magukat. „Az egész nép így kiáltott: Az Ő vére mirajtunk és a mi gyermekeinken!” (Mt 27:25) Már senki sem mondhatja, hogy csak a vezetők a bűnösök, a népfelség döntött.
A világtörténelem legnagyobb pere! Nem csupán azért, mert erről kétezer éve mindenki tud, hanem azért, mert ez a per ma is folyik. Minden nemzedéknek, sőt, minden egyes embernek szavaznia kell azóta is: Jézus vagy Barabbás? Jézus vagy a császár? Inkább a gyűlölt császár, mint a Messiás király! Inkább a forradalmár, mint a békesség Fejedelme! Mintha mindenki vak volna. Tényleg nem látjuk az ember történelmét, amely most eljutott a végkifejlethez. A történészek a marxizmus nyakába százmillió ember életét varrják, és mintha ez végképp senkit se érdekelne. Ma is a legsikeresebb ideológia az ún. neomarxizmus. Az európai tömegek döntenek: inkább az ateizmus, mint az Úr Jézus! Inkább az erkölcstelenség, mint a szent élet! Inkább a háború, mint a béke.
Most eljutott az emberiség oda, hogy a legnagyobb döntés előtt áll hamarosan: Krisztus vagy Antikrisztus? Bár ez már Jézus Krisztus perében is nyilvánvaló. Azt már előre tudjuk, hogy a népfelség a végső időben miként fog dönteni, de vajon mi keresztyének felkészültünk-e a legnagyobb népszavazásra? Mert akár most, vagy majd akkor, a saját életem és halálom örök kérdésében kell döntenem. Ma még tart a kegyelem korszaka, mert akkor ott Jeruzsálemben Jézus értünk adta drága életét! De nekem és neked is döntenünk kell, Jézus mellett!
És az Atya? Az Atya is döntött, akkor és ott Jeruzsálemben. Isten is Barabbás, a lázadó fia mellett döntött, érte adta Egyetlen Fiát, hogy visszakapja lázadó, bűnös, elveszett fiát.
Az Atya viszont a hatalmat Krisztusnak adta. Jézus így fogalmaz: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.” (Mt 28:18) Az Atya csak azoknak ad kegyelmet, akik meghódolnak Szent Fia előtt, a Kereszt Krisztusa előtt! A többi lázadó ítéletre megy, igazságos ítéletre! Ezért én már régen döntöttem az Úr Jézus mellett, neked is döntened kell, mert jaj azoknak, akik saját igazságukban bíznak.
És Barabbás? Meglátta Őt! – írja Túrmezei Erzsébet „Aki helyett a Krisztus vérezett" című versében:
5.) "Barabbás!" Hah, már nem a rém hívása.
Ezer torokból tör ki: Ó, elég!
Ez a halál! Jön értem. Sírom ássa
és nem kiálthatok felé: Ne még!
6.) Most! Súlyos léptek... fegyver csörrenése...
csikordul a zár... szoborrá meredt
minden tagom... egy érdes hang: "Barabbás,
szabad lettél. Le a bilincseket!"
8.) Merre? Hová? Nagy céltalan örömmel
rohantam, mígnem bősz tömegbe vitt,
zúgó tömegben torpant meg a lábam.
Pilátust láttam, népem véneit...
9.) s ott állt egy ember: nagy, szúró tövissel
megkoronázott, véres, tört alak.
Vállán vörös palást, kezébe‘ nádszál.
Hogy le nem roskad annyi kín alatt!
11.) Ki ez az ember? Megkövülten állok.
Énrám tekint. Ki Ő? Mit véthetett?
Valaki szól: "A názáreti Jézus.
Őt feszítik meg Barabbás helyett."
12.) Oly hosszú út vezet a Golgotára...
Én végigjártam. Két lázas szemem
odatapadt vonagló alakjára,
ott égett minden gyilkoló szegen.
17.) Már csak szeretni, simogatni vágytam,
haladni csendesen, mint Ő haladt,
aki helyettem roskadt le a porba
Golgota útján a kereszt alatt.
18.) Helyettem. Énhelyettem! Énhelyettem!
Ez a szó zengi át az életem.
Napfény gyanánt ez tündököl felettem,
s ez nyitja meg a mennyet is nekem.
19.) "Ki az? Ki zörget?" - kérdik majd. "Barabbás,
aki helyett a Krisztus vérezett."
S kitárják akkor ujjongó örömmel
a gyöngykaput fehér angyalkezek.
Ittzés István