(Ef 6:10-17)
Ha már Pál apostol egy római harcos példáján keresztül magyarázta a gyülekezeteknek a szellemi hadviselés szabályait, akkor úgy gondolom, hasznos lesz egy kicsit jobban elgondolkodnunk ezen a képen, hiszen manapság elég távol áll tőlünk mindez.
Az ókorban két alapvető harci alakzatot használtak: az egyik a phalanx (ejtsd: falanx) volt, a másik pedig az úgynevezett teknősbéka alakzat.
A phalanx görög szó, jelentése: csoport, közösség. A szó eredetileg a nehéz gyalogság zárt csatarendjét jelölte. Az alakzat 8-16 sor mélységű volt, de akár másfél kilométer hosszúságú is lehetett. Az elöl levőket a többiek nyomták hátulról, ők voltak lándzsatávolságban, így ott nagyobb eséllyel haltak meg a harcosok. Minél fegyelmezettebb és összehangoltabb mozgású volt egy falanx, annál sikeresebben törte meg az előtte lévő ellenség csatarendjét. A phalanx-harcos bal kezében fogta a pajzsot, jobbjában a fegyvert. Ezért testének bal oldala jobban védett volt, míg jobb oldalát a jobb oldali társa pajzsa védte. Az elesett, vagy megfutamodó harcos bal szomszédja védtelen maradt mindaddig, amíg a következő csatasorból helyébe nem lépett valaki. Ezért a megfutamodást mindennél szigorúbban büntették.1
A teknősbéka alakzat a római légiók ostromkor használt harci formátuma volt. A szorosan egymás mellé álló legionáriusok pajzsaikkal vették körbe magukat, így gyakorlatilag minden oldalról, még felülről is védve voltak az ellenség lövedékeitől, nyilaitól. A teknősbéka egyszerű alakzatnak tűnik, de csak nagyon képezett katonák tudták hatásos módon kivitelezni.2
Ebből a rövid ismertetőből is világosan látszik, hogy az ókori hadviselés nem magányos farkasok egyéni akciója volt, hanem hihetetlenül fegyelmezett harcosokból álló csoportok összjátéka, ahol nem lehetett se lassabban, se gyorsabban haladni a közösség tempójánál, és a legkisebb fegyelmezetlenség is végzetes bajba sodorta mind az egyént, mind az egész hadtestet.
Miért mondtam el mindezt? Azért, mert a gyülekezetet ilyen zárt, az Ördöggel sikeresen harcoló közösségnek szánta Isten, ahol a tagok nem önmagukért élnek, hanem egymásért is, mint ahogy a test tagjai sem léteznek önmagukban, hogy egy másik bibliai képet is használjak. És ez a közösség csak akkor funkciónál, ha minden harcos a helyén van, mégpedig megfelelő harci öltözetben, és megfelelően felkészülten. Alsónadrágban, elkényelmesedve nem lehet harcolni. Ahhoz, hogy a közösség egy emberként mozogjon, hogy a feladatok automatikussá váljanak, nagyon sok gyakorlásra van szükség. Meg kell ismernünk egymás erősségeit és gyengeségeit is, de a felkészülés része az ellenség harcmodorának ismerete is. Ez még egy átlag sporteseményre készülésnél is így van, nemhogy akkor, amikor egy olyan ellenséggel állunk szemben, aki „embergyilkos volt kezdettől fogva”, aki azért él, hogy „öljön, raboljon és pusztítson”.
Mind a falanx, mind a teknősbéka alakzat esetében elég volt egyetlen gyáva, megfutamodó harcos ahhoz, hogy az alakzat megtörjön és sebezhetővé váljon, s így a többiek is védtelenek legyenek. Nem véletlenül büntették oly szigorúan a megfutamodást.
És mi van a gyülekezeteink háza táján ebből a szempontból? Sajnos, azt kell mondanom, hogy mind a gyávaság, mind a megalkuvás fellelhető sorainkon belül az elkényelmesedéssel egyetemben. Megszoktuk, hogy viszonylag békében éltünk az elmúlt években, s hanyagoltuk az erőnléti edzéseket. Kevesebb időt szántunk a bibliaolvasásra, az imádkozásra és a közösségépítésre. Sokan önzőkké váltak, csak magukra gondolókká mondván, törődjön mindenki a maga dolgával, elég mindenkinek a maga baja.
Sőt, tovább megyek. Sokszor azokat a fegyvereket, melyeket a Sátán ellen kellett volna használnunk, egymás ellen fordítottuk, és ahelyett, hogy az első sorban harcolók mögött védőfalként álltunk volna, inkább hátba támadtuk őket.
Természetesen ez nem új keletű valami, már Pál apostol is több levelében intette a gyülekezeteket. „Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!” (Gal 5:15) „Mert félek, hogy amikor megérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, mint szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek. Félek, hogy viszálykodás, irigység, harag, önzés, rágalmazás, vádaskodás, felfuvalkodás, pártoskodás lesz közöttetek.” (2Kor 12:20)
Tehát már az első gyülekezetben felütötte a fejét az egymás ellen harcolás bűne, aminek egyetlen eredménye lehet csupán, a gyülekezet erejének a meggyengülése, és végső soron a Sátán győzelme.
Ezt pedig kár lenne kipróbálni, ugyanis az Ördög nem tréfál. Ha hagyjuk, mindent és mindenkit elpusztít, de nem kell, hogy így legyen, hiszen „mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.”
Kulcsár Anikó
1 https://hu.wikipedia.org/wiki/Phalanx
2 http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/okor/hadviseles/teknosbeka.html