Az utóbbi időben különös súllyal nehezedett gondolataimra a János evangéliumában található mondat: „Nekünk nem királyunk van, hanem császárunk!” (Jn 19:15b)
A szövegkörnyezetből kiragadva ez a mondat csak valamiféle politikai állásfoglalásnak tűnhetne a Bibliát nem ismerő olvasónak. De valójában olyan döbbenetes nyilatkozattételt jelent ez a hat szó, ami egy teljes nemzet részleges pusztulásához vezetett akkor, de ma is hatása van az életünkre, hogy hogyan viszonyulunk ezekhez a szavakhoz.
Gyermekkorom nagypénteki istentiszteletein sokszor „szórakoztattam” magam azzal, hogy „mi lett volna, ha...?” Sok verziót elképzeltem attól fogva, hogy én, mint valami akcióhős, hogyan menteném meg Jézust, odáig, hogy Jézus tűzzel elpusztít mindenkit, aki a halálát akarja. Olyan erővel jöttek ezek a gondolatok, hogy szinte már el is hittem, hogy lehetséges megváltoztatni a leírtakat. A sok verzióban egy dolog volt mindig közös: kihagytam belőle Isten tervét és akaratát.
Természetesen ezek csak gyermeki fantáziálások voltak számomra, és megkaptam azt a kegyelmet, hogy – viszonylag – érett fejjel is felismerhettem Jézus Krisztusban Megváltómat, és elfogadhattam Őt életem Urának. Viszont visszaemlékezve ezekre a gondolatmenetekre, rá kellett jönnöm, hogy sok felnőtt ember pontosan ugyanazt teszi, mint amit én tettem. Milliónyi tervet lehet készíteni olyan dolgokra, amik felett semmi hatalmunk sincs. Nem vagyunk vele előrébb, de legalább lefoglaljuk magunkat, és elhitetjük magunkkal, hogy van bármiféle olyan hatalmunk, amivel valójában nem rendelkezünk.
Az ilyen dédelgetett álomvilág azután teljesen megvakít, vagy akkora mértékben elveszi a realitásérzékünket, hogy önként teszünk olyan kijelentéseket és olyan tetteket, amiket józanul soha sem mondanánk vagy tennénk.
Nyilván ez is „mi lett volna, ha...?” kategória, de vajon ha a főpapok tudják, hogy a Jézustól féltett és szeretett templomukat a császáruk katonái fogják porig égetni és lerombolni, akkor is így nyilatkoztak volna meg?
Vajon a templom pusztulásakor Kr. u. 70-ben volt ott olyan zsidó, aki néhány évtizeddel korábban a Zsidók Királya helyett a Római Birodalom császárát választotta és éltette?
Vajon hány olyan ma élő, magát keresztyénnek valló ember van, aki napi szinten a Király helyett valami emberi megoldást választ, mert a pillanatnyi érdeke így kívánja? A rövidlátás, kishitűség és emberek istenítése eddig soha nem vezetett jóra. „Nem baj, majd most! Most minden jó lesz! Igaz, hogy az előző 100 alkalommal sem jött ki belőle jó, de most majd biztosan!” – gondolják sokan.
Az életünk nagy része döntésekből áll. Igazából még jónak is mondhatók az olyan helyzetek, ahol csak két lehetőség közül kell választanunk, nem pedig több tucatból. Vannak, akik rossz döntéseiket időhiánnyal magyarázzák: „Nem volt idő megfelelően dönteni!” Az az igazság, hogy a legtöbb ember életében nagyon kevés olyan helyzet van, amikor nincs idő gondolkodni, vagy, ami még fontosabb, imádkozni. A kevés kivétel (mint például autóvezetés) esetére „találták fel” azt a megoldást, hogy elindulás előtt kérjük Isten vezetését, oltalmát...
Nem emlékszem olyan húsvétra, amikor a média minden szegletéből az a szó ömlött volna rá az emberekre, hogy messiás. Most ilyen időket élünk. Sok ember szeretné, ha egy másik ember lenne a messiás, mert akkor minden jó lesz. Azután eltelik egy kis idő, és kiderül, hogy az ember, ember, és jó lenne már keresni valaki mást „felkentnek”, mert az előző nem volt jó. Meg az azelőtti sem...
Az egyetlen és igazi Messiás, Jézus Krisztus csak áll előttünk, mint a megöletésére készülő Bárány, de mint Feltámadt Dicsőséges Király is. Nem követel semmit, nem kiabál, nem lármáz. Nem kéri tőlünk, hogy vegyük át a szenvedését, nem kéri, hogy támadjunk fel. Az az Ő dolga. Soha nem is volt a mienk. Istennek ez a tökéletes terve.
Nem nekünk kell megválasztani a Királyt, az már megtörtént visszavonhatatlanul és megváltoztathatatlanul. A mi dolgunk a Király felismerése és a mellette való döntés. Ez életünk legfontosabb döntése, ami az utána következő összes fontos döntést könnyebbé és biztosabbá teszi. Urunk kegyelméből én elmondhatom: Nekem Királyom van! Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó!
ifj. Nemeshegyi Zoltán