Jóvá lehet/kell-e tenni?
Csodálatos dolog, amikor egy ember élete Istennel rendeződik, és helyreáll a bűn miatt megszakadt kapcsolat. Zákeus ezt élte át, amikor Jézussal találkozott, s ennek gyümölcse lett az, hogy az emberekkel is rendezni akarta dolgait, és jóvá akarta tenni azt, amit még lehetett.
Az internetes szótár így határozza meg a jóvátétel fogalmát: „Régebben elkövetett hiba, tévedés, ártó cselekedet, mulasztás káros hatásának, következményeinek enyhítése vagy megszüntetése.”
Zákeus pontosan tudta, hogy neki jócskán van mit rendeznie, mert ő maga fogalmazta meg, hogy korábban sok mindent jogtalanul vett el testvéreitől, és ezzel sokakat megkárosított. A törvény előírásával is tisztában volt, amikor azt mondta, hogy négyszeres kártérítést fizet azoknak, akiket adószedés ürügyén meglopott. Mózes által ugyanis így rendelkezett Isten: „Ha valaki ökröt vagy bárányt lop, és levágja vagy eladja, akkor öt marhát adjon kártérítésül az ökörért, és négy juhot egy bárányért.” (2Móz 21:37) A szegények felé való jótékonykodására is könnyen találhatunk magyarázatot, hiszen vélhetőleg nem emlékezett minden bűnére, és feltételezem, hogy senkit nem szeretett volna kifelejteni a kártérítésből.
A történet az ószövetségi törvények ismeretében értelmezhető, de úgy gondolom, hogy nekünk ma élő keresztényeknek is meggondolandó, hiszen mintha manapság kevés szó esne a kárrendezés kérdéséről evangéliumi körökben. Pedig a Hegyi beszédben maga az Úr Jézus tanította, hogy ne gondoljuk, hogy Ő azért jött, hogy érvénytelenné tegye a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jött, hogy érvénytelenné tegye, hanem azért, hogy betöltse azokat. (Mt 5:17)
Ezeket figyelembe véve érdemes átgondolnunk, hogy akkor mit kell gondolnunk a jóvátétel kérdéséről? Először is le kell szögeznünk, hogy a bűneinket nem tudjuk se meg nem történtté tenni, se eltörölni, hiszen egyértelműen benne van a Bibliában, hogy „vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat.” (Zsid 9:22b)
Az Ószövetség idején ezért kellett vétekáldozatot, illetve jóvátételi áldozatot bemutatni. Jézus Krisztus a golgotai kereszten ezt egyszer és mindenkorra elvégezte, s így nekünk, ma élő embereknek már nem kell bikákat és bakokat áldoznunk, de alázattal kérnünk kell Istenünk bocsánatát.
Ézsaiás próféta sok száz évvel korábban prófétai látomásban ott volt a kereszt alatt, és így írta le Jézus helyettünk elszenvedett váltsághalálát. Könyvének 53. fejezetében így olvasunk erről: „Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját. Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?! A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul. Az Úr akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az Úr akarata célhoz jut vele.” (Ézs 53:3-10)
„Fel is áldozta magát jóvátételül” – olvastuk, tehát a számla ki van egyenlítve, amit Isten igazságossága megkövetelt. De azt sehol nem olvassuk, és Zákeusnak se mondta Jézus annak idején, hogy akkor borítsunk fátylat a múltra, s ne gondoljunk arra, hogy milyen úton-módon jutottál hozzá ahhoz a rengeteg értékhez! Nem. Sőt! Jézus csak azután mondta azt, hogy „ma lett üdvössége ennek a háznak”, miután Zákeus szívében megszületett a döntés arra vonatkozólag, hogy amit csak tud, azt jóvá kell tennie. Nem azért lett üdvössége, mert kifizette az Isten iránti tartozását, azt ugyanis nem tudta volna, pedig minden bizonnyal a bűnért való áldozatokkal is tisztában volt, csak éppen kemény volt a szíve, és nem engedelmeskedett Isten parancsának. De miután Jézus közelében kemény szíve összetört és újjá lett, rájött arra is, hogy az Istennel elrendezett élet nem tűri a rendezetlen emberi kapcsolatokat.
És úgy gondolom, hogy ezen a téren több dologban felül kellene bírálnunk gyülekezeti gyakorlatunkat. Mert nagyon örülünk egy-egy megtérőnek, s ez így van rendjén, de talán érdemes lenne abban is követnünk az Ige tanácsát, hogy amit csak lehet, helyre kell hozni korábban elhibázott cselekedeteinkből.
Kornya Mihályról jegyezték fel annak idején, hogy egyik este nagyon későn ért haza, és arra lett figyelmes, hogy valaki a padlásáról egy nagy zsák kukoricával settenkedik lefelé. Testvérünk csendben odament, s lesegítette a hívatlan látogatót. Az halálra rémült, de Kornya bácsi csak annyit mondott, hogy ne ijedezzen, bizonyára okkal vetemedett a lopásra, és még fel is segítette a vállára a zsákot. Emberünk ettől annyira megszeppent, hogy elkezdett a gyülekezetbe járni, és néhány hónap elteltével kérte volna a tagfelvételét. Kornya bácsi ekkor a gyülekezet döbbenetére annyit mondott: „Nem addig van az! Előbb hol van a zsák kukoricám?!” A gyülekezetnek ugyanis csak rendezett életű tagjai lehetnek, akik Istennel és emberekkel rendezték a bűnüket. Jó volna ehhez a gyakorlathoz visszatérni!
Sajnos, azzal is tisztában kell lennünk, hogy vannak olyan dolgok, melyeket nem lehet meg nem történtté tenni, akár a hűtlenség vonatkozásában, akár esetleges életellenes cselekedetekre vonatkozólag. Az alkoholizmus vagy a kábítószer okozta szenvedéseket se lehet kitörölni egy család életéből, de legalább odáig mindenkinek el kellene jutnia, hogy őszintén bocsánatot kérjen azoktól, akiktől még lehet.
Ez nem könnyű, hiszen senki nem szeret megalázkodni, de úgy tűnik kihagyhatatlan. Zákeusnak se lehetett egyszerű Jerikót végigjárni, de szükséges volt. Így lett üdvössége. Érdemes lenne ezt megfontolni.
Kulcsár Anikó