18 évesen hívő fiúhoz mentem férjhez, de sajnos a férjem elment messze dolgozni, és ott lassan belekeveredett az ivásba. Mikor észrevettem, kértem, hogy jöjjön ide a közeli városba dolgozni. Meg is fogadta, nem érdekelte, hogy kevesebb fizetést kap, de akkor már annyira belemerült az italba, hogy nem tudott szabadulni tőle. Nagyon el voltam keseredve. Ez az állapot 17 évig tartott, már a testvérek sem biztattak, és én is meglankadtam. A hitem megingott, és akkor jött hozzánk egy testvér Kolozsvárról; az Úr küldte, aki addig is jött már vagy háromszor, és beszélgetett a férjemmel. Mikor újra jött, azt kérdezte, hogy van a férjem? Én pedig azt feleltem, hogy már semmi reményem nincs hozzá, hogy valamikor megszabadul az italtól. Ő erre azt mondta: „Míg élet van, reménység is!”
Így ez erőt adott és elhatároztam, hogy egész héten böjtölök és könyörgök az Úrhoz; bár ezt eddig is sokszor megtettem, de akkor azon a héten szinte tusakodtam az Úrral, mint Jákób. Azon a héten már szerdán felelt az Úr. Aznap józanon jött haza, és elbeszélte, hogyan szólt hozzá az Úr, és ő most már kész velem böjtölni és imádkozni, csak az Úr Jézus tegye szabaddá. És az Úr szabaddá tette! Így telt el kb. 10 év. Akkor újra visszaesett kb. 1 évig. Én újra elkeseredtem. Kinyitottam a Bibliát, és az Úr szólt hozzám: „És most, ó Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítanak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.” (Ézs 43:1-2) „Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincsen szabadító!" (Ézs 43:11)
Nem sok idő telt el, mikor egy este azt mondta a férjem: törjem össze az üvegeket, amikben ital van, mert ő most már szeretne teljesen szabad lenni. Úgy örültünk az egész család: imádkoztunk, hálát adtunk az Úrnak. Én pedig összetörtem az üvegeket, kb. tízet, így aztán élete végéig szabad lett. Amikor érette könyörögtem azon a héten, mindent letettem az Úr kezébe: ha mindent elveszítek ezen a földön, vagy ha beteg lesz, ha egyedül kell gyermekeinket felnevelnem, csak őt szabadítsa meg az italtól. A fiaink józan életűek legyenek, leányainknak adjon férjet, olyat adjon az Úr, akik józan életűek. Öt fiúval és négy leánnyal áldott meg az Úr, vagyis hat fiú, csak egy kicsi korában elment az Úrhoz; most már ott van a férjem is egy éve és két hónapja. Az Úr pontosan úgy hallgatott meg, ahogy kértem. Szavamon fogott. Pár év múlva minden ingóságunk megrendült, a házunk is veszélyben volt. De aztán egyik fiunk elrendezte, hogy a házunk megmaradt. A férjem 43 éves korában beteg lett, leszázalékolták, 63 éves korában torokrákkal műtötték Debrecenben, és még élt 83 éves koráig. 19,5 évig nem tudott beszélni, 3 évig tolókocsiba hordtuk, de az Úr mindezekhez adott erőt. Minden dicsőség az Úr Jézusé és Istené! Sok szeretettel ápoltam és gondoztam, de mégis mikor nehéz volt a helyzet, elbuktam a sok problémában. De újra és újra az Úrhoz mentem bocsánatot kérni, és Ő újra és újra kiemelt és erőt adott. Áldott legyen az Úr neve érte örökre! Igaz az ige: a víz nem borított el, a tűz nem égetett meg, de sok kötelet leégetett rólam, a bűn kötelékét.
Aztán az Úr még sok ráadást is adott. Minden gyermekemnek adott házat, hajlékot, mind férjhez mentek vagy megnősültek, az Úrban élnek, és mind józan életűek. Akik sok szeretettel vették körül édesapjukat, mikor hosszan beteg volt. Most pedig az egész szeretetüket rám árasztják. Az Úr így áldott meg nagyon, de nagyon! Újra csak áldani tudom a mi Mennyei Atyánkat ezért, aki Atyánk lett az Úr Jézus Krisztusban. Most van 33 unoka és 19 dédunoka: mind-mind Isten áldása. Naponként imádkozom értük, minden nap egy külön családért, mert sokan vannak, és vannak, akik még nem az Úréi. Azokért külön könyörgök, de már láttam unokáim közül is megtérni. Úgy szeretném, hogy a Mennyben mind ott legyenek az egész nagy család, amit kívánom, hogy adja meg az Úr.
Még egy igevers, ami sokat jelent számomra: „Milyen nagy a te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára.” (Zsolt 31:20) A férjem is szinte örömmel ment haza az Úrhoz, ahol majd teljes örömben találkozunk. Most ezt írtam le dióhéjban, hogy másokat is bátorítsak a hitben.
Kívánok a testvéreknek is sok erőt és áldást az Úrtól a munkájukhoz!
L. Erzsébet