„Az Úr közel” – a próbák között is
Nem tudom van-e olyan ember, aki örömmel fogadja élete nehéz, próbával teli időszakait, és azonnal a fejlődés és a növekedés lehetőségét látja meg benne?
Én nem szeretem a fizikai fájdalmat, sem a lelki szenvedést. Nem szeretem a félelmet, és nem szeretem a szorongást sem.
Szeretném azt mondani, hogy életem nyugalmas időszakaiban ugyanolyan intenzitással keresem Istent, és ugyanolyan erősen kapaszkodok az Ő erejébe, mint a próbák közt. A valóság azonban az, hogy félelmek és szorongások között sokkal jobban vágyódom Isten jelenlétébe, sokkal nyitottabb szívvel és lélekkel figyelek rá. A fizikai, lelki fájdalmak mélységeiben elfogy az erő, gyengül a hit, nem használ az emberi bölcsesség… és tudom, hogy igazi erő, békesség és nyugalom csak Istentől jöhet. Ezek azok az áldott pillanatok, amikor nemcsak tudom, hogy Isten jelen van, hanem meg is érzek valamit az Ő jelenlétéből.
Eszembe jut a tíz szűz példázata. Honnan szerzem az olajat? Honnan lesz annyi, hogy az utolsó percig kitartson? Olajat csak mélyre ásva, a mélységből lehet felhozni, felszínen kapirgálva nem találunk. Amit a küzdelmekkel, szorongásokkal teli időszakok mélységében megtanultam, az a megtapasztalás, az az istenismeret velem marad. És minél jobban megismerem az Istent, annál jobban tudom viszont szeretni Őt. Az istenismeret és az istenszeretet „olaját” nem lehet egy pillanat alatt megszerezni akkor, amikor nagy szükség van rá.
„Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert Te velem vagy…” (Zsolt 23: 4) Ezt az igeverset más fordításban így olvashatjuk: „Még ha a legmélyebb sötétségen megyek is keresztül, nem félek, mert Te, Uram, velem vagy.” A mélységekben nem egyedül járunk, Isten a legmélyebb sötétségben is ott van mellettünk, és ennek a megtapasztalása által értékes olajcseppeket gyűjthetünk a korsónkba, így mindig világíthat a lámpásunk, amikor arra szükség van.
Ezekben a napokban olyan sok a kérdés, a bizonytalanság, a félelem. Eltűnt még a látszata is annak, hogy tudunk tervezni a jövőre. Bármi, bármikor változhat. Nagy szükség van a világító lámpásokra. Szükség van arra a hitre, erőre, istenismeretre, amit a próbák között szereztem meg. Hálás vagyok, hogy erőt meríthetek azokból az igékből, amik a mélységben váltak valósággá, életté a számomra:
„Uram, Te vagy osztályrészem és poharam, TE TARTOD KEZEDBEN SORSOMAT.” (Zsolt 16:5)
„Várva vártam az Urat, és Ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.” (Zsolt 40:2)
„Én nyomorult és szegény vagyok, de GONDOL RÁM AZ ÚR…” (Zsolt 40:18)
„Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.” (Zsolt 23:6)
„Az Úr közel!” (Fil 4:5b)
Kívánom, hogy Isten békessége őrizze a szívünket és a gondolatainkat minden körülmény között!
H.-né H. Pálma, Budapest