Kedves Testvéreim az Úr Jézusban!

Higgyék el, minden nap készülök írni, sajnos, mindig elmarad! Hiszen úgy repülnek az órák, napok, hogy észre sem veszem, és már megint elszaladt egy hét. Minden adást, ha csak lehet, meghallgatok. Olyan nagy öröm, biztatás számomra, hogy azt leírni se tudom!

Harminc éve, hogy megtaláltam az Urat, vagy talán Ő engem. Mert Ő mindenkinek képes zörgetni szíve ajtaján, és aki meghallja az Ő hangját, bemegy ahhoz, és vele vacsorázik. Milyen nagy boldogság számomra, hogy én is meghallottam hívó szavát! És pedig olyanképpen, hogy elvesztettem édesanyámat, akit nagyon szerettem, és mégis sokat megbántottam. Egy nagyon áldott, hívő édesanya volt, sokat imádkozott minden gyermekéért. Sőt még böjtölt is élete végéig. Hat gyermeket nevelt föl. Én voltam a legkisebb és a legrosszabb a családban. Ezért azt hittem, engem nem is szeret.

Hívott többször a templomba, de nem sokat mentem. Ha el is mentem, nem érdekelt az ige, csak látszatból mentem. De a megtérésem az ő halálával kezdődött. Nem tudtam belenyugodni, hogy nincs tovább. Állandóan sírtam. Akkor jutottak szép szavai a fülemig, és elhatároztam, hogy megfogadom tanácsait.

Sokat térdre borulva kértem az Urat, hogy bocsásson meg nekem. Édesanyám szép szavai, tanácsai, amit életében nem fogadtam meg, mind-mind eszembe jutottak. Az is, hogy sokat megbántottam. Kértem, hogy Isten segítsen, hogy tudjak abba belenyugodni, hogy ő már nincsen. De az ő szeretete, tanításai megmaradtak bennem örökre. Azóta rendszeresen szoktam a rádiót hallgatni.

Egyszer bekapcsoltam a rádiót, s már nem az elejétől hallottam az adást, de csodálatos volt akkor is, és nagyon sírtam. Egyszer csak azt a szót hallottam: ne sírj! Ez a szó annyira megdöbbentett; mintha maga az Úr mondta volna nekem. Utána pedig egyik csendességemben azt az igét kaptam: megbocsátattak a te bűneid. Ettől kezdve leborultam, és hálát adtam az Úrnak, hogy magához fogadott és felemelt szennyes, bűnös életemből.

Elnézést, hogy ilyen hosszúra nyúlt a levelem. Még csak annyit írnék, hogy egyetlen édesanya sem imádkozik hiába gyermekeiért. Ez ad hitet. Hiszem, hogy az én gyermekem is, akiért annyi sokat imádkoztam, egyszer megtérésre jut, az ima meghallgatásra talál. Kérem, ha lehet ilyet kérni, imádkozzanak Önök is érte! Nagyon rossz, világi életet él a férjével.

Kívánok jó egészséget és hosszú életet, hogy még hirdessék az igét sokáig! Mindnyájukat sok szeretettel üdvözlöm:

Ica néni, Zalaegerszeg