A nekem adatott 36 év alatt még nem emlékszem olyan időszakra, amikor ennyire leuralta volna a félelem az egész világot, mint napjainkban. Elég csupán a híradásokat követni, látni a járvány okozta pusztítást; csaknem mindenkinek elszorul a szíve, s feltevődik a kérdés: hogyan tovább?
Mikor e sorokat írom, országunkban már több mint két hete kényszerű tanítási szünet van a járvány terjedését megakadályozandó. Azt figyeltem azonban meg, amíg folyt a tanítás, meg azóta is a szomszédokkal beszélgetve, hogy igen-igen elismeri mindenki, egyetlen reményünk van a jelenlegi helyzetben (is), a Mindenható Isten.
A 91. zsoltár 4. versének töredéke visszhangzik bennem: „Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz…”, és két kép elevenedik meg előttem erre az igeversre gondolva. Városi gyermek lévén falun élő nagyszüleimnél volt alkalmam megfigyelni, hogyan menekül a néhány napos kiscsibe a kotló szárnyai alá az első veszély láttán. Ott érzi biztonságban magát. A másik emlék pedig Elisabeth Elliot könyve: A Mindenható árnyékában, amelyben Jim Elliot rövid, de teljes, misszióban elégett életét írja le.
Napjainkban is biztos oltalmat jelent azt tudni, hogy körülményeink, a világ zűrzavara, a járvány okozta félelem közepette nem vagyunk egyedül. Ha magunkra maradva kellene viselnünk múltunk, jelenünk és jövőnk minden terhét, lelkileg és idegileg összeroppannánk, nem sokáig bírnánk. Jó abban megnyugodni, hogy nem magunkban, ügyességünkben kell bízzunk, hanem Mindenható Atyánk tartja kezében életünket. Tollaival betakar, befedez, Lelke által megvédi szívünket és gondolatainkat békességben (Fil 4:7). Kedves Olvasóm, hadd legyen ez a fizikailag, gazdaságilag, lelkileg nehezebb időszak az Istenbe vetett bizalom és hit elmélyülésének ideje számunkra! Nem azért, mert olyan szakértők lennénk ebben, még csak nem is azért, mert tudnánk, mi következik, hisz nem tudjuk. Egyszerűen azért, hogy napról napra tanuljuk az Istenbe vetett hit és bizalom leckéjét, amit Péter apostol így fogalmaz meg: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok!” (1Pt 5:7) Kívánom Urunk oltalmazó kegyelmét minden kedves Olvasó életére!
Vékás Benjámin (Szatmárnémeti, Erdély)