A „Trans World Radio” Monte Carlóból közvetített adásaira igaz, hogy „határtalan”, mert nem függött ideológiáktól, időtől, távolságtól, körülményektől, különféle kerítésektől, szögesdrótoktól, külső és belső hatásoktól, ellenhatásoktól. Eljutott fülbesúgással hozzánk is a hír, hogy van keresztény magyar adás ezeken a hullámhosszokon bizonyos időpontokban. Sötétben felvillanó fényforrás volt abban a közép-európai teljes elszigeteltségben.
Félelem, bezárkózás, hullámhosszkeresés. Zavaros minden. Egy pillanatnyi vételi lehetőség, kedves, lelki szó, énektöredék. Ennyi lenne csak? Ennyi, de épp elég a bejelöléshez a fali rádión. Így nem kell újrahangolni, keresgetni, csak bekapcsolni és áhítattal aláülni. A felhangzó szignál új reményt adott! Élet, öröm, megnyugvás érkezett Magyarországra és a szobánkba is az éteren át. Határtalanul és felbecsülhetetlen értékkel. Sokaknak adta magát egyszerűen. Igazság hangzott. Lélekben összekapcsolt minden hallgatót.
Nekem először furcsának tűnt. Sokáig idegesített az, hogy nagyon zavarják az adást, és állandóan elhangolódik. Mondták, ha kicsit is sikerül kihallani, az már áldás! Amikor a bátyám megtért, precízen számon tartotta, és szüleimmel együtt hallgatta lélekben kapcsolódva egy virtuális gyülekezeti alkalomhoz. Kérlelt, üljek le én is, változatos a program, gazdag a tanítás. Többszöri hívásnak engedtem. Egy kedd este épp akkor léptem a szobába, mikor az Apostolok cselekedetei 2. részéből Péter prédikációja alapján hangzott az evangélium, majd a felhívás: "Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk." (ApCsel 2:38-39) Szíven ütött a személyes üzenet. Megérintett Jézus szeretetáldozatáról szóló élő bizonyságtétel és a gyakorlati példa. Többet nem kellett unszolni, úgy rendeztem dolgaimat, hogy legyen időm az adást meghallgatni.
Áldott eszközökön keresztül is meg-megszólított Uram. Bennem lüktetett már a sürgető hívás, de akkor, ott bizonyossá és elodázhatatlanná vált a döntés az örök érték mellett. Lázadó, szeretetlen, önigaz lelkem összetört. Azon az estén bennem végzett átalakító munkát Isten Szentlelke az éter hullámain át. Meggyőzött bűneimről, hogy a halál állapotában vagyok, de az igazságról és az örök életről is. Imádságaimra, vívódásaimra válasz érkezett. Nyilvánvalóvá lett a kegyelem. Erőt, bátorságot kaptam nyilvános bűnvallásra, elköteleződésre. Elmúlt a halálfélelmem. Bocsánatot nyertem és bűntől való szabadulást. Jézus Krisztus lett a menedékem, az Ige a Szentlélek által megelevenedett és legfontosabb tanácsadóm lett. Tudom, Uram vágyott már rám. Féltőn szeretett. Sokszor elcsodálkoztam, és szívből hálát adtam, hogy abban az ateista környezetben mindent és mindenkit felhasznált, mozgósított azért, hogy ne vesszek el. Ezért emlékeim között ez a legmaradandóbb öröm.
H. Lajosné, Kistarcsa