Az a gondolat fogant meg bennem, hogy mivel a katonaságban töltöttem el időt, és ismereteket szerezhettem e téren, talán az Igével összhangban szükséges lenne, ha megosztanám a hit és a hadi ismeretek között felötlött párhuzamokat. Nem akarok az élettel való kérkedés bűnébe esni, csak fontosnak tartom ezt, mivel nem akarok gyümölcstelen életet élni Krisztus Urunk testén belül, és már egy ideje kerestem a módját, hogy lehetnék hasznára másnak.
Tisztában vagyok vele, hogy emberi okoskodásnak nincsen helye Atyánk előtt, mert meg van írva, hogy hiába építik az építők a házat, ha az Úr áldása nincsen munkájukon. Ez esetben úgy gondolom, hogy ha az Igével összevetem a katonai dolgokat, mégis elfogadhatónak bizonyulhatnak hívők számára is azok. Bár az Igében az áll, hogy keressük a békességet, és kövessük azt, mégis időszerű lehet megírnom ezeket, mert az Úr Jézus is azért jött, hogy kardot hozzon. Alapvetően a hadi ismereteket hadtudományként nevezik meg manapság, mert az emberek észrevették, hogy törvényszerűségei vannak, mint más tudományoknak. Mi, akik hiszünk, tudjuk azért természetesen, ahogy Izráel esetében is látszott a Bibliában, hogy az Úr a földi törvényszerűségeket hatályon kívül tudja helyezni. Ugyanakkor a megszerzett ismeretek ezen a téren az Úr természetfeletti erejével összevetve érdekes távlatokat nyithatnak meg az ember számára.
Elsőként arra szeretnék rámutatni, hogy katonai szemmel nézve a keresztények helyzete különleges, mivel katonai szakszóval az ellenség „mélységében” tevékenykednek. Természetesen itt a szellemi ellenségre célzok. Ez azt jelenti, hogy nem hagyományos arcvonalakat kell elképzelnünk, hanem egységeket, melyek a megszállt területeken végzik tevékenységüket. A nagyszerű hír az, hogy soha nem volt hadsereg (a keresztény katonákra, vagyis miránk célzok) jobb helyzetben, mivel azon túl, hogy a háború végkimenetele örökre eldőlt javunkra, olyan erőforrások állnak rendelkezésünkre a háború folytatására Jézus Urunk jóvoltából, mint senki másnak. Ezek az erőforrások azon túl, hogy bőségben való életet biztosítanak számunkra, azért is rendelkezésünkre állnak, mert az aratásban sok a munka, de kevés a munkás. A lelkeket ilyen körülmények között kell az Úrhoz vezetnünk, kinek-kinek a maga elhívása szerint.
Az Egyesült Államok statisztikailag nézve két és fél háborút tud vállalni egyidejűleg a Földön. Ez semmi ahhoz a potenciálhoz képest, amelyet az Úr nekünk rendelkezésünkre bocsájt, mert „Övé a föld, és annak teljessége”. A mai napokban, különösen 2001. szeptember 11 óta az úgynevezett „asszimetrikus hadviselés” vált általánossá, amely kifejezés azt takarja, hogy nem hagyományos hadseregek mérik össze erejüket, hanem hogy kisebb egységek állnak szemben komplett hadseregekkel, mint az USA esetében a terrorral szemben folytatott hadviselésében. A keresztények a világban bár nem tesznek ki olyan nagy létszámot – „legyetek a föld sója” –, szellemileg mégis fölényt élveznek a szellemi hadviselésben. A következő alapelvek visszatérőek lehetnek a hagyományos világban, és keresztény szemmel nézve is alkalmazhatóak lehetnek. Természetesen ez azt is jelenti, hogy én is szeretném elsajátítani a lent felvezetett dolgokat, amennyiben azok helytállóak - az Ige döntse ezt el. Ezek olyan fogalmak, amelyeket egy hagyományos katonai vezetőnek mérlegelnie kell, ha harcba indul:
Erőszámvetés - mielőtt valaki tornyot épít, ellenőriznie kell a költségeket, hogy ne szégyenüljön meg. A bővölködésünkhöz elengedhetetlen, hogy miután birtokba vettünk valamit életünk egy területén, azt meg is tudjuk utána tartani. A koszovói eset megmutatta, hogy nem volt elég a szövetségeseknek a légi fölényük, végül fizikailag is meg kellett szállniuk az adott területet, ha ott befolyást akartak gyakorolni. Az Úr lépésről lépésre ruház ránk áldásokat. Iránta tanúsított hűségünk ebben kiemelt fontosságú, mert aki a kevésen hű, arra a sokat is rábízzák. Nem lenne helyénvaló, ha a nagy áldásokat akarnánk egyből magunkénak tudni a kezdet kezdetén.
Alkalmazkodás - a mindenkori harchelyzethez alkalmazkodni kell. Hívők esetében persze ez nem azt jelenti, hogy a körülmények határozzák meg döntéseinket, mert meg van írva, hogy „változzunk meg értelmünk megújulásával, hogy megítélhessük, mi az, ami jó, ami az Úrnak tetsző és tökéletes”. Életünk szakaszait - mivel lelki házzá kell épülnünk - fejlődés kell hogy jellemezze. Elengedhetetlen, hogy a már megismert igei igazságokat mindig magasabb szinten alkalmazzuk.
Állóképesség - fizikailag és szellemileg is állóképesnek kell bizonyulnunk, mert az ellenség, akivel harcolunk, így győzhető le. A wagrami csatánál történhetett (a francia polgári forradalom után), amikor egy francia katonai négyszög végig megtartotta a formációját, és a franciák így győzhettek. Péter is úgy szabadulhatott ki, hogy a gyülekezet kitartóan imádkozott érte.
Stratégia és taktika - a taktika mindig egy, akár szemmel áttekinthető területre vonatkozik, a stratégia pedig mindig átfogóbb ennél. A Sátán taktikája – mondhatnánk egy hívőnek az életére – annak munkahelyére összpontosul, stratégiája a gyülekezetekre irányul. Ugyanígy nekünk is kell hogy legyen ellene stratégiánknak és taktikánknak, egy „látásnak”, melyet az Úr Jézus tud megadni: „mert egy a ti tanítótok, a Krisztus”.
Motiváció - elengedhetetlen, hogy megfelelő motivációnk legyen; a vezetés- és szervezéselméletben is szerepel olyan fogalom, hogy „célkitűzés-elmélet”. Ez annyit takar, hogy a beosztottak akkor fognak jobban teljesíteni, ha a vezetésnek sikerül a saját céljait a beosztottak céljaivá tenni. Az Úr Jézus kijelentette, hogy „aki követni akarja, vegye fel a keresztjét, mert az Ő terhe boldogító”.
Terep - mi válasszuk meg a terepet, ne az ellenség. Ez azt jelenti, hogy előnyünkre fordul, ha mi alakítjuk ki környezetünket. Az Úr Jézus sokszor olyan helyeken mozgott, ahol nem voltak bálványok - a természetben -, ahol pedig voltak, gondoskodott róla, hogy ne legyenek, mint a templom megtisztításakor. Környezetünket ezért kell szellemi értelemben „tisztán tartanunk”. III. Dareiosz Gaugamelá-nál gondosan előkészítette a terepet a makedón Alexander ellen, aki azonban így is nyert. Ezzel azt akarom hangsúlyozni, hogy mi Jézus által minden terepen győzni tudunk.
A siker kihasználása - ha az ellenség menekül - és bizony az Úr feltámadása óta ezt teszi -, nem szabad megállni, hanem ezt ki kell használni. Ehhez megint csak szükséges az erőszámvetés, hogy fenn tudjuk tartani lendületünk egy hitbéli áttörés után. Amikor az első világháborúban az Osztrák-Magyar Monarchia Caporetto-nál áttört Olaszországban - bár rendkívül jól sikerült szemükben ez -, mégis egy idő után leállították az offenzívát a logisztika miatt is. A már megszerzett területen meg kell állnunk a helyünk. Megint Alexander példájával élek: amikor átkelt a Helleszpontosz-on Ázsiába, dárdáját a földbe döfte, és így jelezte, hogy magának igényli ezt a földet. Ezt az előtt tette, hogy - katonai szemmel rendkívüli sikerességgel - az akkor ismert világ nagy részét meghódította volna Indiáig. Jézus az őrről beszél, akit miután lefegyverzett a nálánál erősebb, legyőzője felhasználhatja a palota kincseit.
(folytatjuk)
Kahr Gábor