A Szentlélek újjáteremtő munkáját egyenként végzi el az emberek szívében, de miközben ez beteljesedik valaki életében, máris egy nagy család tagja lesz. Így ír erről Pál apostol: „Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.” (1Kor 12:13) Pünkösdkor a földön megszületett a Krisztus-test valósága. Amikor újjászületik egy ember, a Lélek belekereszteli ebbe a „testbe”. Ahogyan az újszülött gyermek mit sem tud arról, hogy egy családi közösség tagja lett, a lelki újszülöttel is ez történik, akár tud már róla, akár nem. Hamarosan felfedezi. Megtudja, hogy mennyi minden rendelkezésére áll, amelyet Isten – mások munkája által – elkészített számára.
Az is kiderül, hogy minden új tag feladatot kap ebben a „testben”, és miközben végzi feladatát, növekedik. Erről is Pál apostol ír nagyon érzékletesen: „... a fej, a Krisztus. Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.” (Ef 4:15-16)
Itt érkezünk meg a Lélek ajándékaihoz. Mert ehhez a növekedéshez mindenki hozzájárul, mégpedig úgy, hogy mindenki kap lelki ajándékot. A Róma 12-ben és az 1Korintus 12-ben olvassuk a legrészletesebb felsorolást ezekről: az ige magyarázásától kezdve a vigasztaláson át az adakozás lelki ajándékáig igen gazdag sort olvashatunk. De a Biblia más helyein is szó van erről, és nagyon hosszú listát írhatnánk, ha mindent felsorolnánk. És még így sem érnénk a végére, mert ezek az ajándékok a Szentlélek által olyan gazdagságban jelennek meg, hogy mindenkinél az ő személyére szabva ismerhetjük fel. Ahogyan nincs két egyforma falevél, vagy hópihe – valóban nincs! –, úgy nincs két ember, akinél a kegyelmi ajándék ugyanúgy működne. Figyeljük meg az áldott igehirdetőket! Mindegyik másként kapta ezt az ajándékot. Egyik sodró erővel, másik szelíd meggyőzéssel, egyik vidámabban, másik „komorabban” hirdeti az igét… Ahány igehirdető, annyi változata ugyanannak a kegyelmi ajándéknak. Így van ez a többi ajándékkal is.
Az 1Korintus 12-ben találjuk legrészletesebben a kegyelmi ajándékok használatának a leírását. Kiváló képessége, tulajdonságai lehetnek valakinek, de kegyelmi ajándéka csak az újjászületett embernek van. Ez nem azonos a született képességeimmel. Természetesen Isten felhasználhatja azokat – nagyon sokszor használja is! –, de akkor megszenteli azokat. Azaz olyan „töltést” ad bele, amely mennyei ízt hordoz. Ahogyan Pál apostol életében látjuk a megtérése előtti „kirobbanó” energiáját, és látjuk a hívő élete „elpusztíthatatlan” energiáját. A külső szemlélő azt látja, hogy ez az ember mindkét esetben megállíthatatlan, 10-es energiaszinttel rendelkezik, mégis ég és föld a kettő.
„A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.” (1Kor 12:7) Senki sem kap „mindent”, de mindenki kap valamit. Azért, hogy együtt épüljünk a Krisztus-testben. Senki sem húzhatja ki magát, sem nem egyénieskedhet, mert elrontja, vagy akadályozza az „építést”. Gyakran ez történik a hívő közösségekben.
„De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja.” (1Kor 12:11) A Lélek ajándékát nem birtokolhatom, hanem kapom, és az uralmat felettem és az ajándék felett az Úr gyakorolja Lelke által.
Végül egy példa az elmondottakhoz. Gyülekezetünkben özvegyen maradt egy hatvan év körüli asszony. A temetés után eljött az istentiszteletre. Majd a bibliaórára is járni kezdett. Hamarosan átadta életét az Úrnak. Ha váratlanul özvegyen maradt valaki, elküldtük hozzá. Olyan ajándékot kapott a vigasztalásra, amely egyikünknek sem volt.
Újjászületésünk után kapunk a Lélek ajándékaiból. Hívő testvéreimmel ismerjük fel, ki mit kapott, hogy együtt építsük azokkal a Krisztus-testet földi gyülekezetünk keretei között.
Végh Tamás