Világunk sokat szenvedett már a történelem folyamán a hatalmi harcok miatt. Vezetők jöttek-mentek, különböző rendszerek felemelkedtek, majd ugyanolyan hirtelen meg is buktak. Jó azonban azt tudni, hogy van Valaki, Akinek az uralma nem a pártpolitikától, nem a választók szimpátiájától függ. Ő Úr, akár elismerjük, akár nem. Még csodálatosabb viszont arra gondolni, hogy uralma áldott, békés uralom mindazok számára, akik hit által engedelmeskednek Neki.
Áldott emlékű édesapám gyakran mondta, hogy a hívő embert az Úr a napi ige által vezeti. Így történt velem is. Mikor azon gondolkodtam, mit akar az Úr nekem, s rajtam keresztül másnak is üzenni e néhány sor által, a reggel olvasott ige jutott eszembe. Ez év elején az Evangéliumi Kiadó jól ismert bibliaolvasó terve szerint kezdtem el olvasni a Szentírást. A mai napon Jób könyvéből többek között a 9. rész volt előjegyezve. Jób könyve gyermekkoromban nem tartozott kedvelt olvasmányaim közé. Aztán kezdtem megszeretni. Feltárja az emberi lélek mélységeit. Fizikai szenvedése és az őt ért veszteség miatti fájdalom mellett Jóbnak szembe kellett néznie a teljes elhagyatottsággal. Felesége istentagadásra sarkallja, három idősebb barátja a bűnt keresi benne, s csupán Elihu szól helyes lelkülettel Istenről és Jób helyzetéről. Majd megszólal maga a Mindenható a forgószélből. Jóbnak is meg kellett tanulnia, hogy életünk nem mindig az emberileg elképzelt ok-okozati összefüggések mentén zajlik. Van egy láthatatlan dimenzió, szellemi harc. Ugyanakkor bármennyire zűrzavarosnak is tűnik a helyzet, Isten ura a körülményeknek. Gyermekeit tisztítja, szenteli, rehabilitálja. Neki semmi sem lehetetlen!
A 9. rész Jób második válaszát tartalmazza. Bildád beszédére reagál, aki szerint a Jób életében bekövetkezett próbák sorozatának oka bűnösségében keresendő. Jób válaszában Isten mindenhatóságát illusztrálja a természetből vett példákkal. Igazat mond, de a sorok mögött elkeseredett lelkiállapot érződik. Mintha szavak nélkül is azt mondaná csüggedésében: „Tehetek bármit, Isten úgyis mindenható, azt tesz velem, amit akar.” Bár nemrégiben ugyancsak a vihar témakörében írtam az „Antenna” ünnepi számába, most ismét ez foglalkoztat, de más szemszögből. Az említett részből szeretnék kiemelni egy igeverset és összekötni egy újszövetségi példával: „Egymaga feszítette ki az eget, lépdel a tenger hullámhegyein.” (Jób 9:8) Eszünkbe juthat az újszövetségi eset is, amikor Jézus az ötezer ember megvendégelése után tanítványait hajóval a tenger túloldalára küldi, míg ő maga elbocsátja a sokaságot. (Mt 14:22-33) Miután a tanítványok csaknem egy éjszakán keresztül sikertelenül próbáltak megbirkózni a hullámokkal, szembejön velük Jézus a tengeren járva. Szavára Péter is jár a vízen, amíg nem a hullámokra, hanem a tenger és viharok urára néz. Nem tudjuk, milyen viharok várnak ránk az előttünk álló évben. Az azonban nagyon jó lenne, ha a Jób időszakosan csüggedt lelkiállapotából származó, beletörődő kijelentést, miszerint Ő mindenható, aki a tenger hullámain lépdel, felváltaná a hit. Az a hit, hogy életünk viharai felett Isten áll. Az a hit, miszerint ha Jézusra nézek, nem válok hajótörötté a viharban sem. Mélyül a hitem, érzem ráutaltságom, tanulok imádkozni. Meglátom azt, hogy tekintetem ráemelve nem süllyedek el, hanem új hitdimenziók nyílnak meg előttem. Hadd legyen ez elkezdődött év a hitbeli növekedés éve mindannyiunk számára!
Vékás Benjámin, Szatmárnémeti, Erdély