Egyszer megkérdeztem egy 11 éves kislánytól, hogy szerinte kicsoda az Úr Jézus? Kicsit zavarba jött, s úgy nézett édesanyjára, mintha segítséget várt volna tőle. De aztán – picit elpirulva – mégis segítség nélkül kimondta, hogy „ISTEN”. Erre anyukájával együtt megdicsértük, mert helyesen válaszolt. De azt hiszem, hogy ha megállnánk egy forgalmas úton, és megkérdeznénk öt-hat arra járó egyéntől ugyanezt a kérdést, akkor öt-hat különböző választ kapnánk. Miért? Azért, mert a legtöbb ember nincs tisztában a helyes válasszal. S mik lennének a válaszok?
Attól függően, hogy a kérdezettek ismerik-e a Bibliát vagy nem, valószínűleg különbözőek lennének, mint például: „Azt kérdezted, hogy kicsoda volt az Úr Jézus?” – mondaná valaki. „Nem egészen így kérdeztem, de azért hadd halljam a válaszodat!” – mondanám. „Én azt hiszem, hogy egy kiváló filozófus volt.” – jönne a válasz. Más meg azt mondaná, hogy „egy híres szónok lehetett, mert rengetegen hallgatták.” Vagy „egy hozzánk hasonló ember volt, aki Isten Fiának adta ki magát.” De lennének olyan emberek is, akik azt állítanák, hogy „az Atya Istennel egyenlő Isten volt, és ma is az.” Vagy „kétség nélkül az Isten Fia volt, és mindmáig ugyanaz.” Vagy „a Szentháromság Egy Isten egyik személye,” vagy „a világ Megváltója volt, és marad örökké.” Stb., stb...
De miért fontos tudnunk, hogy kicsoda az Úr Jézus? Azért, mert ismeretünk alapján viszonyulunk hozzá, s mert hozzávaló viszonyunkon múlik az örök életünk! Illetve, ha hozzánk hasonló embernek tekintjük, akkor nem várunk el tőle semmi különöset. Ha prófétának tekintjük, akkor felfigyelünk rá, s esetleg hallgatunk véleményére és tanácsaira. Ha pedig mint Isten Fiát és egyben mint Istent tiszteljük, akkor hiszünk szavaiban, imádkozunk hozzá, bízunk benne, s a bibliai János evangéliuma 3:36 alapján azt is hisszük, hogy őáltala örök üdvösségünk is van már a mennyekben, mert ott azt olvassuk, hogy „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van...” Akkor most – mind ezek tudatában – tegyük fel még egyszer a kérdést, és kutassuk ki a helyes választ a Bibliából, amely Isten szava lévén egyetlen hiteles forrásunk: KICSODA TEHÁT AZ ÚR JÉZUS?
Mint már többször említettük – a Biblia szerint – az ÚR JÉZUS AZ ISTEN FIA, S EGYBEN TELJHATALMÚ ISTEN. Emberi ésszel ezt nehéz felfogni, de mégis fontos, hogy tudjuk, mert ez azt jelenti, hogy Ő nem egy teremtett lény, mivel már a teremtés előtt létezett. Sőt részt is vett a teremtésben, illetve a Biblia szerint: „Minden Őáltala lett, ami lett…” (Jn 1:3) Ezért Teremtőnek is szólítjuk. Sőt földönlétekor saját maga is kijelentette, hogy „Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” (Jn 8:58) Meg így imádkozott az Atya Istenhez: „...dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, amellyel bírtam tenálad a világ létele előtt.” (Jn 17:5) Azonkívül az Atya-Isten is kijelentette, hogy Jézus az Isten Fia. Ennél biztosabb hírforrásra pedig nem számíthatunk! Mégpedig a Máté 3:13-17-ben Jézus keresztelésénél olvassuk, hogy „...Jézus megkeresztelkedvén azonnal kijöve a vízből; és imé az egek megnyilatkozának, és Ő látá Istennek Lelkét alájőni mintegy galambot és őreá szállani. És imé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm.” (Mt 3:16-17) Aztán a Máté 17:5 szerint, amikor az Úr Péter, Jakab és János előtt megdicsőült, akkor szintén „…szózat lőn a felhőből...: Ez ama én szerelmes Fiam...” Ami azt jelenti, hogy ha valaki megkérdez téged vagy engem, hogy: „Kicsoda az Úr Jézus?”, akkor határozott biztonsággal kijelenthetjük, hogy JÉZUS KRISZTUS A MINDENHATÓ ISTEN FIA! S ha azt is megkérdezné az illető, hogy: „Honnan tudjátok olyan biztosan?”, akkor nyugodtan mondhatnánk, hogy: „Onnan, hogy maga az Atya Isten jelentette ki számunkra ezt a Bibliában.” S meg is mutathatnánk neki az idézett verseket.
Azonkívül azt is már régóta emlegetjük, hogy Jézus Krisztus teljhatalmú ISTEN is. Erről János evangélista írt, mondván: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige az Istennél volt, és Isten volt az Ige.” (Jn 1:1) Méghozzá MINDENHATÓ ISTEN volt. Ezért jelentette ki a Máté 28:18 szerint: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.”
Sőt, a Biblia szerint, Jézus Krisztus EGYETLEN KÖZBENJÁRÓNK is. Az 1Timoteus 2:5-ben olvassuk: „...egy az Isten, EGY A KÖZBENJÁRÓ is Isten és emberek között, AZ EMBER KRISZTUS JÉZUS.”
Továbbá AZ ÚR JÉZUS még FŐPAPUNK is. Azaz a Zsidókhoz írt levél 4:14 alapján: „LÉVÉN NAGY FŐPAPUNK, aki áthatolt az egeken, JÉZUS, AZ ISTEN FIA...” S nem csak nagy, hanem MEGÉRTŐ FŐPAPUNK is, mert a Zsidókhoz írt levél 4:15-16 szerint: „nem oly FŐPAPUNK VAN, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez...” Mert a tudat, hogy Jézus teljesen megért bennünket, óriási biztonságot nyújt nekünk!
JÉZUS EGYETLEN ÜDVÖZÍTŐNK is az Apostolok cselekedetei 4:12 szerint „Nincsen üdvösség senki másban..., amely által üdvözülhetnénk”, mint a Jézus Krisztus. Ugyanezt pedig már születésekor az Úr angyala is kijelentette a pásztoroknak, amikor ezt mondta: „...hirdetek nektek nagy örömet...: ÜDVÖZÍTŐ SZÜLETETT MA NEKTEK...” (Lk 2:10-11)
Mégpedig olyan ÜDVÖZÍTŐ, aki egyben BŰNBOCSÁTÓ HATALOMMAL IS RENDELKEZIK, mert Ő maga szenvedte el bűneink büntetését a kereszten. Sőt a Márk 2:10 alapján saját maga ki is jelentette, hogy „...AZ EMBERFIÁNAK VAN HATALMA BŰNÖKET MEGBOCSÁTANI...” Ezért, aki még sohasem kért tőle bűnbocsánatot, az bármikor megteheti. és Ő azonnal megbocsát neki. Aki pedig már kért és kapott bűnbocsánatot, meg a szívébe is hívta a Megváltót, annak Ő már örök üdvösséget is adott. De ha utána mégis elbukott, akkor ismét Hozzá menekülhet, és megvallva bűnét, ismét bocsánatot kérhet Tőle. S Jézus őszinte bűnbánatára és vallomására újból megbocsát neki – tanuljuk az 1János 1:9-ből.
Az eddig említett tisztségeken és a velük járó neveken kívül még sokkal többről is értesülünk Jézussal kapcsolatban a Bibliában. Mint például hívták és mindmáig is hívják az AZ ISTEN BÁRÁNYÁNAK (Jn 1:29), MESTERNEK, IZRÁEL KIRÁLYÁNAK (Jn 1:49), illetve a KIRÁLYOK KIRÁLYÁNAK, stb. Ezért – jegyzetfüzettel a kezünkben – olvassuk el az egész Új Testamentumot a következő hetekben azzal a céllal, hogy pontosan lejegyezzünk minden olyan igerészt, amely az Úr Jézus Krisztust valamilyen ranggal vagy névvel tiszteli meg. Mire az eddiginél is nagyobb tisztelettel, imádattal és hittel fogunk Reá gondolni és Hozzá imádkozni. Mert meg leszünk győződve arról, hogy egy csodálatosan hatalmas Urunk van, aki bármit megtehet, aki az uraknak Ura és királyok Királya! (1Tim 6:15) De egyben az értünk szenvedett, alázatos Isten Báránya, Isten Fia, Mindenható Isten, Közbenjárónk és Főpapunk is, aki teljesen megért bennünket, és mindent, de mindent megtehet, s nagyon-nagyon szeret mindenkit egyenként!
Egy lelkész egyszer azt javasolta, hogy egyéni imakamránkban kezdjük meg áhítatunkat az Atya, Fiú, és Szentlélek Isten egyenkénti dicsőítésével. Majd folytassuk a SZENTHÁROMSÁG EGY ISTEN együttes dicsőítésével, s csak azután térjünk – bizonyos rendszer szerint csoportokba osztott – kéréseink megemlítésére. Megpróbáltam követni tanácsát, s azt tapasztaltam, hogy amikor pl. így kezdtem imámat: „Drága mennyei Atyám, Istenem, Teremtőm! Imádlak, magasztallak és dicsőítelek. S Drága Úr Jézusom, Isten Fia, Megváltóm, Istennek Báránya, uraknak Ura, királyoknak Királya, imádlak, magasztallak és dicsőítelek!” meg „Kedves Szentlélek Istenem, az Atyának és a Fiúnak Szent Lelke, imádlak, magasztallak és dicsőítelek!” S végül „Drága Atya-Fiú-Szentlélek, Szentháromság Egy Isten! Dicsőség, magasztalás, hála és imádat szálljon Szent Nevedre, mert Te vagy az egyetlen igaz, mindenható Isten a világon!”…, akkor ez a dicsőítő szakasz egyre közelebb vonzott Istenhez, fellelkesített, megbátorított és erősítette hitemet. Vagyis különleges áldást jelentett nekem! Aztán utána sokkal bátrabban hoztam kéréseimet Uram elé, mint azelőtt, amikor dicsőítés nélkül egyből kéréseimet hoztam Uram elé.
Kedves Olvasóm! Ezért arra szeretnélek kérni, hogy naponkénti imakamrádban – velem együtt – végezd el a kezdetben javasolt bibliai kutatást és jegyzetelést. Aztán mikor ezt a tanulmányt befejezted, akkor már kezd imáidat az Atya, Fiú és Szentlélek Isten egyenkénti, s végül együttes imádásával, dicsőítésével és magasztalásával; s csak azután térj kéréseidre! S meglátod, milyen csodás áldásokban lesz részed! Sőt, arra is megkérlek, hogy írd meg tapasztalataidat a szerkesztőinknek, hogy esetleg – felolvasva azokat a rádióban – mi is épülhessünk belőlük! Köszönjük szépen fáradozásodat! Az Úr Jézus áldjon meg gazdagon!
Mátrainé, F. Irma