Egyszer a Moody Bibliaiskola énekkara egy hangversenyt rendezett a közelünkben. Aztán a sok szép ének közben az énekesek bizonyságot is tettek, mire kitűnt, hogy legtöbbjük otthon, a családban vagy a szülők egyházában gyermek, illetve tizenéves korában hívta az Úr Jézust a szívébe. Majd valaki meg is jegyezte, hogy ez azt jelenti, hogy általában a legtöbb újjászületett keresztyén egész fiatalon az otthonában vagy szüleik gyülekezetében hívja szívébe Jézust. Mert minél tovább várunk ezzel a döntéssel, annál nehezebb azt megtennünk. Ezért olyan nagy ritkaság, hogy valaki 40, 50, 60 vagy 70 éven felül tér az Úrhoz.
Nem csoda hát, hogy amikor Mózesnek fel kellett készítenie Izráel népét a honfoglalásra, akkor többek között közölnie kellett velük, hogy – érvényesülésük érdekében – hogyan éljenek, s hogyan neveljék utódaikat. Az 5Mózes 6. részének 1-9 és 20-25 verseiben olvashatjuk ezeket: "Ezek azok a parancsolatok, rendelkezések és döntések, amelyekről azt parancsolta Istenetek, az Úr, hogy tanítsam meg nektek; ezeket teljesítsétek azon a földön, ahová átkeltek, hogy birtokba vegyétek... Halld meg Izráel: Az Úr a mi Istenünk egyedül az Úr! Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes erődből. Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!... Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!" (5Móz 6:1-9)
"Ha majd a jövőben megkérdezi a fiad, hogy miféle intelmek, rendelkezések és döntések ezek, amelyeket megparancsolt nektek Istenetek, az Úr, akkor így felelj fiadnak: A fáraó szolgái voltunk Egyiptomban, de kihozott bennünket az Úr Egyiptomból erős kézzel. Az Úr nagy és veszedelmes jeleket és csodákat vitt véghez Egyiptomban a fáraón és egész háza népén a szemünk láttára. Minket pedig kihozott... Az Úr megparancsolta nekünk, hogy teljesítsük mindezeket a rendelkezéseket, és féljük az Urat, a mi Istenünket, akkor jó dolgunk lesz mindenkor... És igazak leszünk Istenünk, az Úr előtt..." (5Móz 6:20-25)
Mi volt tehát Isten – Mózes általi – utasítása azzal kapcsolatban, hogy hogyan éljenek? Elsősorban az, hogy vegyék tudomásul, és szilárdan higgyék, hogy az ő Istenük az egyetlen, igaz Isten. Ennélfogva kizárólag őt imádják. „Halld meg Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!” (5Móz 6:4) – hangoztatta.
Másodsorban, hogy pontosan és kitartóan tartsák be az ő parancsolatait, rendelkezéseit és döntéseit. Mert Ő csak addig engedi érvényesülni őket, amíg ezt megteszik.
Harmadsorban az, hogy teljes szívükből, lelkükből és erejükből szeressék őt. Mit jelentett akkor, és mit jelent napjainkban Istent teljes szívből, lélekből és erőből szeretni? Azt, hogy testünkkel, lelkünkkel, szellemünkkel, azaz teljes lényünkkel szeretjük Őt. Azaz Ő áll életünk központjában. Ezért – akaraterőnk teljes bevetésével – mindent Őrá nézve, s Őrá való tekintettel teszünk, tervezünk és gondolunk. Az Ő kedvében járni, az Ő akaratát cselekedni, és az Ő nevét mindenben, mindenkor megdicsőíteni a fő vágyunk. Ennek érdekében soha semmit sem sietünk el. Helyébe minden szavunkat, tettünket, gondolatunkat, vágyunkat és tervünket előbb átszűrjük az Ő utasításainak és parancsainak szitáján. S csak akkor mondjuk ki vagy tesszük meg, ha az kétségtelenül az Ő akarata szerint való, s az Ő nevét dicsőíti meg. Azaz érzelmeinket, testünket, agyunkat, akaraterőnket, gondolatainkat és döntéseinket ezek alapján irányítjuk.
Negyedsorban, hogy adják tovább Istentől nyert élményeiket és a parancsolatokat. "Ha majd a jövőben megkérdezi a fiad, hogy miféle intelmek, rendelkezések és döntések ezek,... akkor így felelj fiadnak: A fáraó szolgái voltunk Egyiptomban, de kihozott bennünket az Úr Egyiptomból erős kézzel. Az Úr nagy és veszedelmes jeleket és csodákat vitt véghez Egyiptomban a fáraón és egész háza népén a szemünk láttára. Minket pedig kihozott... Az Úr megparancsolta nekünk, hogy teljesítsük mindezeket a rendelkezéseket, és féljük az Urat, a mi Istenünket, akkor jó dolgunk lesz mindenkor..." (5Móz 6:20-24) – mondta nekik Mózes. Vagyis az is feladatuk volt, hogy bizonyságot tegyenek élményeikről az utódoknak; valamint, hogy megtanítsák őket a parancsolatokra. Mert az Úr tudta, hogy amit a gyermekek fiatalon a szülői házban és egyházban tanulnak, az mélyen bevésődik a szívükbe, és azt legtöbbnyire maguk is követni fogják. Sőt még azt is megüzente nekik, hogy miként adják tovább ezeket: „Ismételgesd azokat fiaid előtt...” (5Móz 6:7), mert az ismétlés az egyik legjobb tanítási, illetve tanulási módszer! Mégpedig úgy, hogy „...beszélj azokról akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon. Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!” (5Móz 6:7-9) Vagyis fáradhatatlanul beszélj Isten csodáiról és parancsolatairól gyermekeidnek és unokáidnak. S még magadra és házadra is tedd ki azokat. Ugyanis azok állandó emlékeztetők lesznek számukra.
Valamikor a mi környékünkön az állami iskolákban és bíróságokon nagy betűkkel ki volt téve a Tízparancsolat. Ennélfogva iskolás gyermekeink és a bíróságokon járó egyének – akár istenfélő családból származtak, akár nem – akarva akaratlanul naponta többször elmentek a parancsolatok előtt, s olvashatták azokat. Bizonyára legtöbben ismételten el is olvasták, vagy – az évek folyamán – kívülről is megtanulták mindet. Nem csodálnám, ha ennek következtében történt volna, hogy abban azt időben sokkal erkölcsösebbek voltak a gyermekek és tizenévesek. Ugyanis ma már sehol sincs kitéve a Tízparancsolat. Így akiket otthon nem tanítanak meg a Bibliára, s nem visznek templomba, azok azt sem tudják, hogy mi tiszta és mi szennyes. Ezért is állnak össze olyan sokan, és hoznak házasságon kívüli gyermekeket a világra már 13, 14 éves korban is. S mások meg fiatalon lopnak, csalnak, káromkodnak, s kételkednek Isten létezésében.
Mielőtt Isten tehát véglegesen beengedte népét az Ígéret földjére, Mózes által – érvényesülésük érdekében – fel is készíttette őket a helyes életmódra. Megüzente nekik, hogy hogyan éljenek. Azaz, hogy egyedül Őt imádják, mert Ő az egyetlen igaz, élő Isten. Azonkívül, hogy tartsák meg parancsolatait, rendelkezéseit és döntéseit. Továbbá, hogy teljes szívükből, lelkükből és erejükből szeressék Őt. S végül, hogy fáradhatatlanul adják tovább utódaiknak élményeiket és a parancsolatokat. Akkor nekik és utódaiknak is jó dolguk lesz mindenkor.
Tegyük fel a kérdéseket: kétség nélkül hiszed, hogy a mennyben lakó Atya, Fiú és Szentlélek, Szentháromság-egy-Isten az egyetlen igaz Isten? Vagy azt gondolod, hogy mindegy, hogy kiben hiszel, mivel – szerinted – akármelyik isten üdvözíthet? Mert nem mindegy! Mivel Jézus Krisztuson kívül nincs más, aki meghalt bűneidért és feltámadt megigazulásodért. Ennélfogva nincs más, akin keresztül bűnbocsánatot nyerhetnél és mennybe juthatnál! Aztán, ha Jézust már a szívedbe hívtad és ezáltal Isten gyermeke lettél, akkor teljes szívből szereted és követed is Őt? Fáradhatatlanul tovább is adod utódaidnak élményeidet és a Bibliában lévő utasításokat? Gyermekeid és unokáid megérzik és meglátják, hogy Jézus lakik a szívedben és otthonodban, amikor belépnek? S ugyanezeket teszem én is?
Ha pedig még nincs a szívedben, akkor nem szeretnéd befogadni most, hogy Te és általad utódaid is megtalálják a mennybe vezető utat? Itt és most megteheted!
Mátrainé Fülöp Irma