(Mt 11:25-30) Simogatom lelkemben ezeket a szelídségről és alázatról szóló Jézusi mondásokat. Aztán eszembe jut a szelíd Arany János, Reményik Sándor, Túrmezei Erzsébet, Sík Sándor, Fekete István is, és sorolhatnám a „nagyokat”, akik mind alázatosak voltak, sőt bölcsek. Gyökössytől tanultam, hogy az utolsó gondolatok álomnyitó gondolatok, ezért majd mindig Fekete Istvánnak egy-egy gyönyörű tájleírásaival alszom el. Énekelgető madárkákkal, emberi hangon beszélgető, okos állatokkal és szelíd szavú, bölcs öregekkel.

Az Úr Jézus földi életének három éve alatt sokat tanította az őt követő sokaságot... Példázatokban tárta fel a mennyek országának rejtett igazságait... Földi dolgokhoz hasonlított egy-egy mennyei igazságot, hogy szemléltesse és megértesse a hallgatósággal. Színesek, elevenek, szemléletesek és valósághűek Jézus példázatai: a magvetőről, a búzáról és konkolyról, az elrejtett kincsről, a tengerbe vetett hálóról, stb. (Mt 13)