Arra emlékezünk, hogy ahogy Urunk megígérte, elküldte a vigasztaló Szentlelket. Így beszélt erről tanítványainak halála előtt nem sokkal, ahogy János evangéliumának 16. részében feljegyezte: "Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett. Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni: amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek." (Jn 16:7-15)

"Jobb nektek, hogy én elmegyek" - tanította Urunk, s ezt annak idején nem igazán értették a tanítványok. Miért is jobb? Hiszen nekik az a jó, ha állandóan szeretett Mesterükkel lehetnek. De Isten pontosan tudta, hogy nem akar és nem is fog minket egyedül hagyni, hanem ezentúl nem velünk akar élni, hanem bennünk. Törvényét nem tanítani akarja nekünk, hanem a szívünk hústáblájára írni, ahogy azt már Jeremiás próféta által előre megmondta könyvének 31. részében: "Eljön az az idő - így szól az Úr -, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyent őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről. De ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk - így szól az Úr. Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje - így szól az Úr -: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek." (Jer 31:31-33) "Törvényemet a belsejükbe helyezem"- ígérte Isten, mégpedig úgy, hogy Lelke által bennünk, gyermekeiben él. S hogy nehogy valakinek kérdése legyen, hogy mikor és hogyan is valósul ez meg, Isten úgy időzítette, hogy a törvényadás, azaz a Tóra ünnepén küldte el a megígért Szentlelket, ezzel is hangsúlyozva azt az Új-szövetséget, mely a régi helyére lépett, amikor is immár nem kőtáblákra van vésve Isten törvénye, hanem a szívünkbe írva. Persze ahhoz, hogy ezt az Új-szövetséget betartsuk, kevés a mi erőnk, kevés a mi bölcsességünk, kevés a tudásunk. Hála Istennek, nem is kell saját magunkra támaszkodnunk, hiszen a Szentlelket Jézus maga nevezte Pártfogónak, paraklétosznak. Ennek a szónak gazdag jelentéstartalma van a görög nyelvben.

"A köznyelvben elsősorban jogi jellege volt" - olvastam az Új Exodus teológiai és hitéleti folyóirat 2002 májusi számában. "A bíróság elé állított vádlott ugyanis görögül enklétosz, azaz behívott, beidézett, paraklétosznak pedig a vádlott mellé hívott védőügyvédet nevezték. Ezenkívül így nevezték azokat a különleges háziszolgákat is, akiket az időszámításunk előtt 5. század tájékán gazdag athéni polgárok otthonaiban alkalmaztak. Ennek a szolgának az volt a dolga, hogy mindig a fiúval, a család örökösével legyen gyermekkorától kezdve egészen addig, amíg el nem éri a felnőttkort. Ő volt a felelős azért, hogy a fiút épségben adja át atyja kezébe felnőtté válása napján. Ez a különleges megbízatást teljesítő szolga soha nem maradt el a fiútól. Az ő szobájában aludt, vele evett, elkísérte a gümnaszionba [tornacsarnok], az iskolába, a barátaival való találkozóra - egyszóval mindenhová. Munkája olyan fontos volt, hogy különleges tiszteletet és megbecsülést élvezett a családban magasan a többi szolga fölött. Gyakran megtörtént, hogy a szolga és a fiú között olyan szoros kapcsolat alakult ki, hogy azután is nagy megbecsüléssel vették körül, és ott marasztalták a családban, amikor a fiú már átvette örökségét, és a szolga megbízatása lejárt."

"A paraklétosz szó többi jelentései" - ugyancsak az Új Exodus teológiai és hitéleti folyóirat szerint -: "maga mellé hívott, segítségül hívott, meghívott személy, aki a másik (az őt hívó) mellett áll, aki megsajnál, megszán valakit; közbenjáró, védőügyvéd, segítő, pártfogó, szószóló, gyám, közvetítő, tanácsadó, vezető; aki bátorít, buzdít, vigasztal; aki kedvesen beszél, jó szót szól valakihez; aki sarkall, késztet, sürget valamire; aki kér, könyörög, esedezik valamiért, lelkére beszél valakinek; aki megkövetel, kíván valamit; aki int, megfedd, korrigál, felszólít."

Hát, azt hiszem, csak hálával gondolhatunk arra, hogy egy ilyen Valakinek, a Szent Léleknek a kitöltetésére emlékezhetünk Pünkösdkor. S arra is, hogy mennyire igazzá lett Urunk szava: "Jobb nektek, hogy én elmegyek, mert elküldöm nektek a Vigasztalót, a Pártfogót."

A Szent Lélek jelenlétének egyértelműen látszani kell az életünkben! Így tanít erről Mesterünk: "Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket." (Mt 7:15-20)

Pál apostol sok helyen, például a Galatákhoz írt levél 5. részében is konkretizálja, hogy melyek ezek a rossz és melyek a jó gyümölcsök. Először a rossz gyümölcsök egyáltalán nem dicsőséges sorát listázza: "A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát.” (Gal 5:19-21)

Ezek után következnek azok a gyümölcsök, melyek a Szent Lélek jelenlétéről tanúskodnak: "A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás." (Gal 5:22-23) Mennyivel kívánatosabb felsorolás! Nem is kérdés, hogyha választanunk kellene, kivel akarunk együtt lenni; azzal, akinek az életére az első sorozat jellemző, vagy azzal, akinek az élete a Szent Lélek gyümölcseit termi? Mit választanánk? Nem vagyunk ugyanis önmagunk ellensége! Mindezt átgondolva már csak egy kérdést kell tisztáznunk: a mi életünk fáján milyen gyümölcs terem? Ugyanis nincs középút...

Kulcsár Anikó

Heti üzenet

Kincsesláda

Híreink