Kedves MERA-ban dolgozó testvéreim!

Amint olvastam az Antenna újságban, néha vannak életünkben olyan helyzetek, hogy minden rosszra fordul, és nem látunk kiutat a szorult helyzetből. A kalauz szerint a ma olvasott rész: „Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét...” (Zsolt 140:13) emlékeztetett engem valamire. A verseit olvasva, s a Bibliám széljegyzetén ezt látva: 2009. dec. 17. jutott eszembe, hogy hogyan tapasztaltam és tapasztaltuk meg akkor is Istenünk hatalmát, segítségét a szorult helyzetemben mint életemben már annyi sokszor. Amikor úgy tűnt, hogy emberileg nincs segítség, nincs kiút, jó Atyánk kisegített, átsegített.

Ahhoz, hogy jobban érthető legyen e történet, még visszább kell mennünk az időben. 2008-ban a 80. születésnapomra ajándékba kaptam Margitka lányoméktól egy bőrkötésű, tiszta füzetet. Az első lapjára ez volt írva: „Drága Anya! Tartalmas életének mozzanatai, megtapasztalásai, áldásai kár lenne, ha feledésbe merülnének, mikor már nem lesz, aki újból és újból felidézze azt nekünk és az unokáknak. Szeretnénk, míg élünk, okulni édesanyánk, nagymamánk élettapasztalataiból: harcain, esetleg bukásain és győzelmein keresztül az Isten csodálatos munkáját szemlélni Anya élettörténete által. Tessék tollat ragadni! Ez számunkra nagyon fontos! Hadd váljunk így ajándékozókból megajándékozottakká! Szeretettel: Margitka, Imre, Ábrahám, Márta, Robi /Akli, 2008. jún. 8./”

Ez a kérés sokszor eszembe jutott, de képtelennek éreztem erre magam. Mikor rám-rám nehezedett ez, még imámban is így mondtam: Uram, én nem tudom úgy kifejezni magam, mint a költők, én nem kaptam ilyen tálentumot.

2009 júniusában az ultrahangon daganatot találtak. Azt mondtam a fiamnak, hogy adjunk hálát az Úrnak a 80 évért, és nem engedem, hogy megműtsenek. Másnap ezt olvastam a Máté 26:39-ben: „...Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.” Akkor elgondolkoztam ezen, ha az Úr Jézus lemondott a saját akaratáról, akkor most nekem is ezt kell tennem, mert ez nem véletlen, hogy ezt kellett olvasnom éppen aznap.

Műtétre készülvén többek között a fent említett mulasztás, az írás is terhelt, és úgy mondtam: Uram, ha átsegítesz e műtéten, szeretnék engedelmeskedni ennek a kérésnek, hogy ne terheljen tovább. A műtéten csodálatosan átsegített az Úr. A daganatot sikeresen eltávolították.

Jól éreztem magam, de én nap mint nap halogattam az írást. Amikor elém-elém hozta az Úr, én mindig egyéb dolgot találtam. Decemberben megkezdődött az utókezelés (kemoterápia). Nagyon kemény napokat és éjszakákat éltem át. Egyik nap ezt olvastam: „Hát kívánván kívánom én a gonosznak halálát? - ezt mondja az Úr Isten. Nem, inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen?... Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket; miért halnátok meg, ó Izráel háza!? Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában - ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!” (Ez 18:23,31-32)

Letérdeltem ott akkor éjjel Pali fiaméknál a fürdőszobában; tusakodtam, kértem: Uram, mutasd meg, miben vétkeztem, miben voltam engedetlen, mert nem látom! Akkor ott csendben így hallottam Isten számonkérését: "egy éve kérlek, hogy írd le emlékezéseid. Műtét előtt ígérted, ha megtart az Úr, hozzá kezdesz az íráshoz. A műtétnek is egy fél éve már, és ez csak ígéret maradt." Így küszködtem még másik éjszaka is, alkudoztam a fájdalmak közt, hogy én tehetetlen vagyok erre. Éjfél után azt mondtam: Uram, ha ezért engedted meg ezt a szenvedést, ígérem, ha megszünteted, nem fogok tovább engedetlen lenni. Miután ezt kimondtam, oly csodálatos erőt, gyógyulást éreztem, s úgy álltam fel a térdeimről, hogy én nem vagyok beteg. Oly erőt kaptam ezután naponként, hogy én biztattam a már körülöttem kétségbe esett szeretteimet is, mert az orvosok véleménye szerint nem fog visszaállni az anyagcsere, mivel annak hét napra változnia kellett volna, és akkor már 14 nap is elmúlt. Így imádkoztam akkor: Uram, aki teremtettél, hatalmad van a kis sejtecskéket újra éleszteni, hogy meginduljon az anyagcsere. Másnap reggel ezt a biztatást kaptam, amit ma is olvastam: „Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét...” (Zsolt 140:13) Ma a 91. évemben köszönöm azt jó Atyámnak, hogy megsegített, hogy a "Veled, Uram" című könyv elkészülhetett. Áldassék az Ő Neve! Soli Deo Gloria! Azért imádkozom, hogy áldásul legyen az unokáimnak, és mindazoknak, akik olvassák. Feltör ez az ének sokszor a szívemből: „…, hogy köszönjek múltat és jelent, holnapom védő, őrző kezet”.

Ez igével búcsúzom, és sok erőt kívánok a testvéreknek az Úrban való szolgálatban: „Boldogok mindazok, akik Őbenne bíznak!” (Zsolt 2:12b)

özv. O. Pálné Margit néni, Kárpátaljáról

Kapcsolatfelvételi űrlap

Elérhető ide kattinva

Kincsesláda