Harmadik gyermekünket vártam és kint sétáltam a kórház kertjében, amikor egy ismerős asszony odajött hozzám és üdvözölt. A beszélgetés végén azt mondta, hogy siet a tüdőosztályra, mert ott van a lánya, a két unokára ő vigyáz és a gyermekek súlyos szamárköhögésben szenvednek.

Két nap múlva én is elkezdtem köhögni éjszaka, de olyan rosszul voltam, hogy majdnem megfulladtam. Nappal megszületett a kislányom egészségesen. Amikor hazahoztuk a kórházból, egy reggel rettenetesen elkezdett köhögni és a végén el is ájult. Rohantam vele az orvoshoz, aki azonnal kórházba küldött minket, mert azt mondta, hogy ez szamárköhögés. Ott nem sokáig tartották, hazaadták, mert azt mondták, nincs segítség, mert hogy ez szamárköhögés. Kihez mehettem volna, az Úrhoz fordultam segítségért! Sírva könyörögtem az életéért, kiáltottam Hozzá: miért adtad őt nekünk, ha most el akarod venni?

Az orvos is azt mondta, hogy már van két gyermeke, minek maguknak ez a harmadik, nem fog hiányozni. Mondtam neki, hogy nekem öt ujjam van, mindegyik más, de ha akármelyiket bevágom, akkor mind fáj. De Isten meghallgatta imáimat és sok megpróbáltatás között megtartotta a kislányomat.

Így lett 7 hónapos, amikor váratlanul újra belázasodott. Eljött hozzánk újra az orvos és kórházba utalta. Ott azt mondták, hogy járványos betegsége van, ami nagyon veszélyes. Pár nap múlva visszaadták 40 fokos lázzal, hogy inkább otthon haljon meg. Sírva hoztam haza. Nagyon rossz állapotban volt. Újra hívtam az orvost, aki azt mondta, hogy éjjel következik be a krízis, és akkor eldől, hogy megmarad vagy sem. Nagyon rosszul volt, én imádkoztam, könyörögtem az Atyához, hogy mentse meg őt. Ekkor Isten szólt hozzám és azt mondta: „Ha fel nem veszed a keresztedet és úgy nem követsz engem, nem vagy méltó hozzám”. Ekkor a kislányomra néztem, aki nyugodtan aludt az ágyában, és akkor döbbentem rá, hogy Isten meggyógyította a kislányomat. Leborultam és úgy köszöntem meg, hogy Uram, itt voltál velünk és meggyógyítottad a gyermekemet. Ezek után nyugodtan tudtam aludni reggelig.

Ettől kezdve a kislányom jó állapotban volt, meggyógyult, az orvos is azt kérdezte, hogy mit csináltunk a gyógyulása érdekében? Én azt mondtam: „a legnagyobb orvos, az Úr Jézus gyógyította meg”. Azt felelte: „jaj, csak ezt ne mondja, mert még én is hinni fogok Benne”. Mondom neki: „bár adná az Úr, hogy így legyen”, - de ő ezt elutasította, majd elment. Én szomorúan néztem utána.

Nemsokára hallottam, hogy az egyetlen fia baleset folytán elvesztette az egyik szemét, végül egy idő után a felesége meghalt, végül ő is hirtelen meghalt. Hát nagyon megrendített ez a dolog. Ez az ige jutott eszembe: „Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a szíveteket!” Úgy éreztem, hogy ezt meg kell írnom testvéreimnek.

Az Úr áldását kívánom testvéreim életére, munkájára!

P.-né, Szlovákia, Somorja

 

 

 

Só és lámpás

Lépésről lépésre

Kincsesláda