Amint az Igén elmélkedve a Máté 11:28 alapján boldogan pihengettem Isten szeretetében, teljes lényemet betöltötte - s egyben nyugalmat adott - az a tudat, hogy Hozzá mindig teljes bizalommal mehetünk, amikor fáradtak vagyunk, meg terheket kell cipelnünk, mert Ő nyugalmat ad nekünk. Aztán tovább olvasom az Igét a 29. versnél, amitől megborzongok: "Vegyétek föl magatokra az én igámat..." (Mt 11:29)

Az értelmem haja az égnek áll. Itt a magam megalázásáról meg igáról olvasok. Ez nem kívánatos az óembernek. Hiszen az iga a teherhordás, a fáradtság szimbóluma. Nem kár ezt az előbbi kedves, idilli hangulatot elrontani? Ki a csuda kíván igát hordani? Könnyedén lépkedni az élet virágos útján, fürödni Isten szeretetében, élvezni gondoskodását, azt igen! De igát hordani

Az „iga” szó hallatán az ember rögtön a teherhordásra gondol. Eszünkbe jut az „igás ló”, akinek a nyakába akasztott - ovális alakú - iga teszi lehetővé, hogy húzza a terhet. Szinte magam előtt látom, amint megfeszülnek az izmai. Csurog róla a veríték. Majd beleszakad az erőlködésbe!

Hallottam erről jó néhány szép prédikációt is: „Az iga arra való, hogy könnyebbé tegye a teher hordását”, de igazából nem nagyon lelkesített. Jónak látszik, mert hát terhei ugye mindenkinek vannak! Ez együtt jár az élettel. Az Úr Jézus meg jön, és ezeket a terheket elviselhetővé teszi. Vele együtt, az Ő segítségével aztán majd csak elhordozzuk valahogy.

Elfogadtam, de hogy ezt az igát még gyönyörűségesnek is lássam? Ez már nekem egy kicsit nehéz! Szívvel el tudom fogadni, de ha gondolkozom is rajta, akkor pedig még leírni sem könnyű egy lapra.

Az „iga” ismertebb formája az a szerkezet, amely által két tehén egyszerre tudja a kocsit húzni. Ebben a jelképben már egy szép utalás van arra, hogy az együttesen, illetve a közösen végzett szolgálat vagy munka szebb, könnyebb és hatékonyabb, mintha egyedül végeznénk.

Ez az ige azonban akkor vált igazi drága kinccsé számomra, amikor megismertem egy idős bácsi „józan paraszti gondolkodását”.

Mondjuk, van egy idősebb, tapasztalt tehene, aki már sokszor volt igába fogva. A fiatal tehénkét úgy szoktatják ehhez az új feladathoz, hogy az idős tehén mellé fogják be: egy közös igába. Így tőle eltanulja az engedelmességet, a helyzet elfogadását és általában a kívánt és célravezető viselkedésformát. A fiatal tehenet nem kell „betörni”, mint a fiatal hátaslovakat szokták, mert eltanulja az anyukájától vagy a nagynénikéjétől. A mama mellett szívesen elballag a fiatal tehénke, hiszen mellette mindig is jól érezte magát. Meg a teher nagyobb részét úgy is a mama cipeli! Benne talán nem is tudatosul, hogy a feje igában van, mert az az érzés tölti el, hogy „vele együtt lehetek”. Azzal, akit jól ismerek és szeretek, s ez nekem jó! Hogy is mondta az Úr Jézus? "Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű." (Mt 11:29-30)

Így már egészen más jelentést nyer bennem az „igáról” kialakult kép. Hiszen ez már azt jelenti, hogy Jézussal megyek együtt. Hogy lehet az, hogy ez nekem eddig nem volt világos? Vele egy igába fogva könnyebb megtanulni az engedelmességet, a helyzet elfogadását, bármilyen kellemetlennek tűnik is.

Nézzük csak meg pontosabban a 29. verset: "Vegyétek föl magatokra..." Nem is „ránk erőszakolja!” Szabad akaratomra van bízva. Felvehetem magamra, de nem kötelező. Rajtam múlik, hogy kihasználom-e ezt a különleges tanulási lehetőséget. Jézussal (egy iga-szerkezettel) összekapcsolva - egybe szerkesztve - tanulhatom járni az élet útját.

Milyen nyomatéka volt annak, amikor egy énekesnő elmondta egy rádióriportban, hogy: „Bajor Gizinél tanultam énekelni”! Vagy a fiatal hegedűművész, aki - csak úgy mellékesen - megemlítette, hogy Kocsis Zoltán zenekarában voltam második hegedűs. Együtt dolgoztam a neves kerámiaművésszel a nyári táborban, vagy a Nobel-díjas kutató laboratóriumában voltam asszisztens...

Együtt dolgozhattam Vele. Ott lehettem a közelében. Tőle leshettem el a sikeres munka fortélyait. Micsoda kiváltság! Együtt vagyok a Nagy Tudóssal, Főnökkel, a Mindentudóval! Csak mi ketten! Mi ketten össze vagyunk kapcsolva. Nincs senki más, csak Ő meg én. Így el tudom tanulni minden mozdulatát. Így már - az igán keresztül - érzem, hogy mikor akar jobbra menni és mikor balra. Már szavak nélkül is tudom, hogy a lépést szaporázni kell vagy éppen lassítani. Az indulatait, a gondolatait is értem. Így már nem teher a „szolgálat”! Nem gond a Filippi 2:3 sem: „egymást különbnek tartsátok magatoknál”, hiszen az igától nem is tudom följebb emelni a fejem a többieknél. (Bár időnként még megpróbálom, de nem sikerül.) Ez az iga tényleg gyönyörűséges, ez valóban nagy öröm. Ez kiváltság.

Pál apostol azt a célt tűzi elénk, hogy Krisztus ábrázolódjék ki bennünk. (Gal 4:19) Ezt csak így tudom elképzelni. Ebben a közös igában. Így „egy keretbe foglalva” hamarabb észreveszem, hogy milyen nagy különbség van az Ő nézése és az én morcos, sértődött vagy éppen haragos tekintetem között. Amikor rángatnám a nyakamat kifelé ebből az igából, s oldalvást meglátom az Ő szeretetteljes, békés tekintetét. Amikor az ellenkező irányba próbálok nézni, s egyszerre az áremelkedéseket meg a gazdasági recessziót látom, akkor én is süllyedni kezdek, mint Péter, - pedig már pár lépést ő is tudott járni a tengeren, - s gyorsan visszaveszem tekintetemet az Úr Jézusra (meg az iga is kezdi egyre jobban húzni a nyakamat), és visszaáll az egyensúly. Hamarosan rájövök, hogy amíg az Úr Jézussal „közös igában” van a nyakam, addig ezek a dolgok csak úgy hatnak rám, mint valami kívülálló dolog, aminek nincs is hatalma rajtam. Hiszen az én „igatársam” felette áll minden gazdasági, társadalmi erőnek.

A 2. Zsoltárban azt olvasom, hogy hiába kerekednek fel a föld királyai az Úr ellen - és az Ő népe ellen -, az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket. Az 52. Zsoltár pedig arról beszél, hogy amit Isten tesz a világban, - bár az olyan hatalmas, hogy félelmetes, - az igazak látják, és nevetnek rajta.

Az iga által én azzal vagyok egy „szerkezeti egységben”, aki mindenek felett való, aki felette áll minden társadalmi és gazdasági erőnek. Teljes biztonságban vagyok.

Nagy Rezső

Kapcsolatfelvételi űrlap

Elérhető ide kattinva

Heti üzenet

Kincsesláda

Híreink