Nem túl régen egy különleges élethelyzet átélője voltam. Ugyanis az ügy, amit intéznem kellett, valós, igaz, megalapozott ügy volt.

Először imáimban Istent kértem, hogy segítsen ez ügyben helyesen eljárni. Elindultam tehát a hivatalos szervekhez, illetve szervhez szívemben alázattal és Isten felé hálával, lelki, testi erőt kérve a különös ügy intézéséhez. A hivatalos helyen meghallgatásra találtam, de erőteljes elutasítást kaptam. Lehangoltan, megrendülten értem haza.

Mondtam Istennek, hogy „Te tudod, Uram, hogy miért küzdök ez ügyért, de látod, nem találtam megértésre, mert nem jártam sikerrel.” Rövid időn belül újra intézkedtem, és magammal vittem valós dokumentumokat is, mivel úgy gondoltam, hogy így nagyobb esélyem lesz az ügy jóváhagyására.

Mentem tehát szívemben a drága igeverssel, hogy: „Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek.” (Mt 7:7) De pár nap múlva – sajnos – újra egy levélbeli elutasítást kaptam. Már annyira fájón érte ez az ügy a szívemet, hogy sírva úgy döntöttem, nem intézkedem tovább. És minden ezzel kapcsolatos gondolatomat Jézus átszegzett lába elé tettem, a kereszt tövébe. De azért naponta olvasva Bibliámat vigasztaló igéket kerestem, hogy teljesen megnyugodjak.

Ezek után egyszer - kinyitva Bibliámat - az az igevers tárult szemem elé, hogy: „…Ha késik is, várd türelemmel…” (Hab 2:3) Elgondolkodtam újra az ügyön, hogy mit várjak türelemmel? Mivel ismételt elutasításban volt részem. Így beszéltem az én Istenemmel, mivel egy csöppnyi reménység mégis volt bennem. Ezek után néhány nap elteltével orvosi vizsgálaton vettem részt, és közölte az orvos, hogy a legrövidebb időn belül nagy műtétre kell mennem. Ezek után már úgy imádkoztam, hogy „Istenem, Te tudod miért nem sikerült az előbbi kérésem jóváhagyása, most meg még tetőzött a fájdalmam, hogy műteni fognak. Mi több, még szívemben a reményt adó igeverssel is támogattál, de hát miért történt minden így?” Újra és újra könnyek között is kerestem a vigasztaló igéket Bibliámban. „Istenem, nem hallgattad meg imáimat?”

Most még reményteljesebb ige tárult elém. Mózes könyvéből olvasva a kivonulás történetét ráakadtam Mózes bölcs mondására: „Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg.” (2Móz 14:14) Hittem, hogy ez az igevers rám is vonatkozik, mert tudom, hogy szerető, gondviselő Atyám van! Persze sokszor meggyengült a hitem, mivel tudom, hogy a Sátán is mindig résen van az életemben, életünkben. Van egy kis falikép a szobám falán, illetve írás: „Előbb Isten elé kerül minden, ami téged ér." Ez számomra bevált valóság lett, már több esetben is.

Tehát megtörtént a nagy műtét is, és hazajöttem a kórházból. De csodálatra méltó volt az az Istentől jövő békesség és nyugalom, ami engem körülvett a műtét előtt, alatt és után is. Ezt csak Istentől lehet ajándékba kapni. Mi több, hat hétre még egy kisebb szemműtéten is átestem. Hazajövetelem után körülbelül 2-3 napra jött egy telefonhívás, melyben közölte az a bizonyos szerv, illetve ügyintéző, hogy pozitív irányban megoldódott a kérelmem. Tehát Isten harcolt értem. Dicsőség és hála érte az én problémamegoldó Mesteremnek!

Ekkor eszembe jutott, hogy Isten megenged próbákat, harcokat az életünkben, és nem azt kell kérdezni, hogy miért, hanem hogy mi célból teszi ezt? Mivel ezek az ügyeim, kihívásaim pozitív irányban megoldódtak, megvilágosodott bennem, hogy az Istenbe vetett élő hit és bizalom a körülményektől függetlenül fog győzni.

Így vált erősebbé az én élő hitem és bizalmam Istenben. Úgy hiszem, semmi nehézség, mélység vagy bánat nem véletlenül történik életünkben, mivel mindennek célja van. Csak áldani, dicsőíteni tudom szent nevét ezért a bölcs munkálkodásáért! Isten minden gyermekét nagyon szereti. Én is elmondhatom a Zsoltár íróval ezeket az igéket: „Bár reggel, délben, este gondban vagyok és sóhajtozom, Ő meghallja hangomat.” (Zsolt 55:18) „De Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára.” (Zsolt 66:19) „Tudjátok meg, hogy az Úr csodákat tesz hívével! Meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok.” (Zsolt 4:4)

Azóta is sokszor úgy imádkozom, hogy „Istenem szabadíts meg a mélybe húzó gondolatoktól, amelyek letargiába sodornak. Hiszem, hogy a Te erőddel győzni fogok, mert a beléd vetett élő hitem és bizalmam is képessé tesz erre.”

Minden kedves testvéremnek kívánok élő hittel teljes bizalmat Istenben, hogy csodáival győzzön Ő, a nagy Király, aki még sohasem hagyott magunkra küzdelmeinkben, harcainkban!

Testvéri szeretettel:

K. Sándorné, Miske