2010-ben egy nem mindennapi afrikait ismertem meg Debrecenben. Mivel nálunk nem túl gyakran találkozni Afrikából származó kereszténnyel, érdemes megismerkedni egy ilyen hitbéli testvérrel. Az ő megtérését és az Úrhoz való fordulását szeretném megírni.
Kay gazdag nigériai családba született bele. Mind édesapja, mind édesanyja kiváló üzletemberek voltak. A tízgyerekes család minden egyes gyermekének megadatott az a kiváltság, hogy szüleik kifizethették a felsőoktatás költségeit, és a fiatalokból diplomások lehettek. A megélhetés nem volt gond, és a muzulmán nagy család kényelmes körülmények között élt. Mindannyian buzgón olvasták a Koránt, és naponta ötször imádkoztak Allahhoz.
Kay is az aranyifjak életét élte az egyetemen. „Keményen dolgozni és keményen játszani” – ez volt a mottója. Ezt szigorúan be is tartotta. Megállás nélkül dohányzott, kábítószerezett, és sűrűn váltogatta partnereit. Hogy ezt a luxus életstílust fenntartsa, sok pénz kellett. Így üzleti szakon folytatott tanulmányai mellett dolgozni is kezdett. Mivel rendkívüli kereskedői érzéke volt, rövid idő alatt sikerült felvirágoztatni a vállalkozásait.
Egy ilyen munkakapcsolat során partnere elhívta az ő templomi rendezvényére Nigériában. Mivel hősünk muzulmán környezetben nőtt fel, még sosem tette be a lábát keresztény közösségbe. Igaz, hogy öt napos volt a konferencia, és az egyetemisták négy napot bulizással töltöttek el, de az ötödik napon kissé másnaposan ugyan, de végül csak beállítottak a templomba. Itt nem mindennapi élményben volt része a muszlim fiatalnak. Kay szája tátva maradt. Az óriási templom ötvenezer férőhelye mind foglalt volt. A légkör szentséges volt ugyan, de oldott is. A jelenlevők lelkesen, örömmel és igazi afrikai vérmérséklettel dicsérték az Istent.
Ez szokatlan volt a fekete bőrű egyetemistának. Több oldalról özönlöttek rá az információk. Minthogy ő sikeres üzletember és jó szervező is volt, nagy hatással volt rá a gyülekezet szépen kialakított rendje. A lelkész nem csak okos volt, de sugárzott is belőle a dinamizmus és az Isten iránti elkötelezettség. A bibliai üzenet rendkívüli hatást gyakorolt Kayre. Ő még sosem olvasta a Bibliát, csak úgy tekintett rá, mint egy örök érvényű irodalmi alkotásra. De amit most hallott az istentisztelet során, az nem száraz, több ezer éves zsidó iratok felolvasása volt, hanem Isten Szava, az élő Ige, ami nagyon megérintette az afrikait. Amikor a lelkipásztor felhívást tett, hogy van-e valaki, aki el akarja fogadni Jézus Krisztust személyes Megváltójának, akkor Kay nemcsak hogy felállt és hezitálva elindult, hanem azonnal, egyenesen futó lépésben szaladt az oltár elé, és gondolkodás nélkül befogadta az Urat a szívébe.
Ami azután következett, az totális fordulat lett a férfi életében. Teljesen megváltozott ember lett a bohém nigériai srácból, mert csapongó viselkedése megszűnt, és más ember lett belőle. Azonnal és nyomtalanul eltűnt a dohány, az alkohol és a kábítószer utáni vágya, függősége. Az Úrral való szövetséget komolyan vette, és így rendszeresen is megtapasztalta az Ő vezetését, és átélhette, hogy az Úr ma is élő, hatalmas Isten, az El Shaddai.
Kay teljesen a Bibliát vette zsinórmértéknek, az Ő útmutatása alapján akart élni. Olyan gazdag lett a bizonyságainak a tárháza, hogy egyik átélését a másik után írhatnánk le. Egyik ilyen megtapasztalása volt a tized és az adományok kifizetése az Úrnak. Ezeket a frissen megtért fiatalember gondolkodás nélkül megfizette még akkor is, ha ez pillanatnyilag áldozattal is járt. Közvetlen munkatársai ezt nem értették, megmosolyogták, sőt még szinte ki is gúnyolták annyira, hogy ki akartak szállni a vele való üzleti kapcsolatból. De Isten ezen a téren is megsegítette Kay-t. Az Úrnak adott pénzek nem hogy csökkentették volna a jövedelmét, de természetfeletti módon még hiányt sem látott a fiatalunk. Gyorséttermi afrikai módszerű üzletei egyre jobban jövedelmezők lettek annyira, hogy már számos ember dolgozott a keze alá, és főnök is lett belőle.
A készséges, buzgó férfi több keresztény szolgálatban részt vállalt. Például korábbi sportos, mozgásművészeti képzettségét felhasználva egyéves londoni tartózkodása alatt egy csoport gyerekkel zenés, pantomimos és táncos evangelizációkat tartott a nagyváros utcáin. Isten felé való engedelmessége és alázata napról napra érezhetővé vált a nigériainál. Kiváló képességei kamatoztatásával szépen haladhatott a civil és keresztény elhívatásában is.
Nyugodtan mondhatjuk, hogy ő bőven adott, de kapott is áldásokat. Kiemelkedő példa volt erre, amikor az Úr arra indította, hogy autóját adományozza oda egy nagyon szegény afrikai gyülekezetnek. Ez rendkívül furcsán hatott muzulmán hozzátartozóira, akik úgy gondolták, hogy a hívővé vált családtagjuk elvesztette józan eszét. Persze nem nekik lett igazuk: a kocsi hasznos munkaeszközt és nagy örömet jelentett a filléres gondokkal küszködő afrikai közösségnek. A történet csattanójaként az Úr visszapótolta Kay-nek az eladományozott autót, és kapott helyette egy szép másik kocsit.
Külön áldást jelentett számára, hogy muzulmán családja különösebb ellenkezés nélkül elfogadta Kay hitbeli választását. A fiatalembernek nem gördítettek semmi akadályt az útjába, nem zaklatták és nem üldözték Jézus Krisztus elfogadása miatt. Sőt néhány évvel később a családfő, a muszlim édesapa is befogadta a szívébe Krisztust.
Még sok mindent írhatnánk le illusztrálva Isten és az afrikai férfi közti szoros kapcsolatot. Az Úr csodálatos kalandos utakon, sok kihívás, nehézség, de rengeteg győzelmen is keresztülvezette a fiatal férfit. Magyarországra, Debrecenbe üzleti mesterszakos diplomája megszerzése céljából került. Isten itt is használhatta a szolgálatkész, intelligens fiatalt.
Befejezésként két gondolattal zárta beszélgetésünket – szerényen megjegyezte: „Nem mondhatnám, hogy megérkeztem a célhoz, de már jó úton vagyok. Az Úrnak még sok elvégezni valója van bennem.” Majd még tanácsként azt is hozzátette: „Azt tapasztaltam, hogy minél engedelmesebbek vagyunk Istennek, annál jobb az életünk. Rajtunk áll a döntés. Az Úr mindent megad, ami szükséges. Az ábrahámi áldás a mienk.”
Dr. S.-né Sz. Erzsébet