Köszönöm, hogy rám is gondoltatok, és küldtetek nekem is Antenna újságot!
Amikor elolvastam az új pályázat címét, elgondolkodtam rajta, s hálát adtam Istennek (a 75. évet töltöttem be júniusban), hogy bizony csoda, hogy még itt vagyok, mert sok-sok harc, küzdelem, betegségek, próbatételek tarkították ezt a 75 évet. De úgy láttatta meg Isten velem, hogy másról kell írnom most.
Református lévén vasárnaponként, ha el tudok jutni a templomba, sok-sok testvérrel találkozom. Hazafelé jövet sokszor Jutkával, egy korombeli testvérnővel jövök. Ő mesélte nekem dédunokája, Ádámka születésének történetét, és ezt találtam fontosnak leírni. Ezt a címet adtam neki: A kis harcos!
2022. április 18-án húsvét hétfőn született Ádámka 27 hétre 600 grammal! Semmi előjele nem volt a szülésnek, de az édesanya nagyon magas vérnyomása miatt életmentő császár műtétet javasoltak az orvosok, ami meg is történt. Viszont nem bíztak abban, hogy életben marad a baba, hiszen nagyon kicsiny volt. Megtettek mindent, amire szükség volt: csövek, szonda által tartották életben. Két hónapig volt inkubátorban, gyengesége végett az anyatejjel csövön keresztül táplálták. Aztán kicsit megerősödött, hogy már szemcsepegtetővel is etethették. Lassan a vese működése is beindult. Két hónap után kikerült az inkubátorból, levették a lélegeztető gépről, és ekkor tudták csak felöltöztetni, ruhácskát adni neki.
Úgy meghatott, ami ezután történt. Ebben a kis kapott ruhácskájában édesanyja keblére helyezték (szó szerint beledugták az anyukája pólója alá, hogy testközelben legyenek). Ádámka először mocorgott, de amikor megtalálta helyét, megnyugodott és nyugodtan feküdt. Ekkor 31 cm hosszú volt, édesanyja tenyerén bőven elfért, az apuka félt megfogni, olyan kicsi volt a gyermek. 1330 gramm: egy nap 10-szer evett. 1410 gramm: talpacskája 6 cm. 1625 gramm: nincs szonda, üvegből eszik.
Közben, ahogy nőni kezdett, minden szerve szépen fejlődött, csak a tüdővel volt sokáig gond. A kórházban elnevezték az orvosok, ápolók „Kis harcosnak”, hiszen ő is harcosként küzdött az életben maradásért az orvosokkal, ápolókkal együtt!
Az itthoni hozzátartozói Ádámkának mindenki szívén hordozta a gyermek sorsát, lelkészünk a gyülekezet tagjaival imádkoztak érte. Aztán amikor 2 kg-os lett, hazaengedték.
Isten csodálatos irgalmából és kegyelméből ebben az esztendőben húsvétkor töltötte be Ádámka a 3. életévét, másfél évesen elindult. Egy életvidám, boldog, szeretni tudó kisfiú lett. Az élni akarás csodálatos példája e gyermek, aki – ha nem is tudatosan, de – olyan szépen harcolt a nehézben, kilátástalanban is Isten segítségével és az ő erejével. Szeretném, ha ezt megtudná majd, amikor felnő. Istennek legyen hála és dicsőség, hogy így döntött e gyermek életéről, hogy élnie kell!
J. Józsefné