Kedves Testvéreim! Hálatelt szívvel köszönöm meg hírleveleteket, és nem titkolom el, hogy már nagyon vártam. Nagyon jó érzés levelet kapni. Tavasszal, amikor a koronavírus-járvány elindult hazánkban is, minden este ima előtt elolvastam a 91. Zsoltárt: „csapás nem közelget a te sátorodhoz.” (Zsolt 91:10b) Hálát adtam ezért az ígéretért!

Szeretném megírni, hogy milyen vívódásom volt a támogatásom elküldése során. Napokig gyötrődtem, folyton éreztem belül a késztetést, hogy juttassam el hozzátok adományomat. De állandóan azt hallottam lépten-nyomon, hogy milyen veszélyes az utcára kimenni. Mit tegyek? Végül már nem bírtam tovább, és igei vezetést kértem, elmenjek-e a postára. Egy testvéremtől csodaszép igelapokat kaptam, és az aznapi ige az volt, hogy „szárnyaid árnyékába menekülök”. Ez biztatás volt! Kinyitottam a Bibliám, és a soron következő zsoltárban megint ez állt: „az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.” (Zsolt 36:8b) Hát ez nem véletlen! Azt mondtam az Úrnak: „Engedd meg, Uram, hogy jelet kérjek! Bekapcsolom a facebookot, és ha az oldalamon ott lesz az, hogy szárnyaid árnyéka, akkor elmegyek feladni a pénzt.” S képzeljétek: egy ausztrál testvérnő ezt az igét küldte a 91. Zsoltárból: „Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad…” (Zsolt 91:4) Csak ámultam! 11 órakor így elindultam a postára. Teljesen egyedül voltam, még az utcán se volt senki. Csak dicsértem, imádtam az Urat! Azért, hogy megőrzött. Ezt azért írtam le, mert lehet, hogy más is ezért nem meri elküldeni a támogatását. Fél.

Ahogy telt az idő, hozzászoktam ahhoz, hogy vírus van, együtt kell élni vele. De október 22-én minden megváltozott. Menyem munkahelyén a kollegák koronavírusosak lettek. Az egyik hölgy 54 évesen elhunyt, a másikat rohammentő vitt Debrecenbe az intenzívre, kettő otthon betegeskedett. Menyem is lázasan jött haza a munkából. Ő vékonyka, mozgássérült asszony, 35 éves. Estére a láz emelkedett. Belestem hozzá az ablakon. Sápadtan, elgyötörve süppedt bele a párnába. Ekkor bementem a szobámba, és zokogva borultam térdre az Úr Jézus előtt a menyemért. Hangosan kiáltottam segítségért. Mikor már elfogytak a könnyeim, és csendben térdeltem, egyszer csak meghallottam ezt az éneket: „Te vagy a Kősziklám, oltalmam szélvészben, veszélyek közt támaszom, Aki megtart engem, mert Benned bízom én!” Felugrottam. Imádtam, dicsértem az Úr Jézust, hogy Ő a Megtartó, erős, rendíthetetlen Kőszikla, segítség, támasz!

Másnap jött a mentő tesztet végezni. A menyem 3 napig volt lázas. Mikor megérkezett az eredmény, már jól volt. Negatív lett. Én végig ezt az éneket énekeltem. Hívő testvérem velünk esedezett. Nagy volt az öröm! Csodálatos Urunk van! Minden dicsőség az Övé!

69 éves múltam, örömöm, boldogságom hallgatni a MERA adásait. Hálás vagyok minden műsorért! Igyekszem minden nap imádkozni értetek. Csodálatosak voltak a facebookon keresztül leadott video-igehirdetések! Az Úr Jézus áldjon meg Benneteket!

I. Gy.-né Klári, Kunhegyes