„…tisztátalannak nincs öröksége Krisztus országában.” (Ef 5:5)
A mögöttünk levő forró nyáron különösen jól esett megszokott hajnali csendességemet a hűvös szabadban tartani. Egyik reggel a teraszon üldögélve döbbenten fedeztem fel, hogy a nagy gonddal vetett fű milyen gaztengerré változott. Három hete vágtuk le a füvet, s már szinte ki sem látszik, de van ott herefojtó aranka, szúrós csomós ebír, pitypang, pipacs, százszorszép és megszámlálhatatlan egyéb virágzó gyom. Pedig mennyire figyeltem, hogy a legdrágább pázsitfű vetőmagot vásároljam meg! Ez a sok tisztátalan gyom lassan, de biztosan megöli, megfojtja az életet, a pázsitot. Ez a hajnali, kerti látkép juttatta eszembe, hogy a gyom pontosan olyan a kertben, mint a mi életünkben a tisztátalanság. Megfertőzi, megfojtja az életet. Ha folyamatosan nem távolítjuk el az életünkből, az még a hívő embert is súlyosan veszélyezteti, őrállói munkájában fékezi. Ez a felismerés ott úgy elgondolkodtatott, megihletett, hogy az eredményt most engedjétek meg, hogy elétek tárjam.
A gyom
Efézus 5:5
Ne nézd tétlenül, hogy terjed, szalad,
Fojt, öl, s elfoglal egyre több helyet.
Már parányi gyom is halált nemz,
Ha nőni hagyod az élet felett.
Életet óvni, táplálni, gyomlálni
Csak Isten igéjével lehet,
Bő termésre csak ott számíthatunk,
Hol tiszta mag jó földbe vettetett.
A romboló se tétlen, terveket szövöget,
Gyommag raktára színültig tele,
Szemmel tartja merre, s hol nő.
Hol tűrik, hadd nőjjön, csak ott van sikere.
Titkos vágya a Krisztusit egyszer s mind
A föld színéről kiirtani, megfojtani,
Ám az inda csak addig futhat,
Amíg azt az Úr engedi!
Ne nézd tétlenül kerted tisztátalanát!
Hol gyomot látsz, nosza, „elő a kapát!”
Előbb, mint véled, eljő az aratás, a gyom a tűzre
A tiszta a csűrbe, ez lesz a végső betakarítás.
Mire befejeztem a verset, a Lélek eszembe juttatta a Szentírásból Ezékiel könyvében olvasható figyelmeztetéseket tisztátalanságainkról. A 36. fejezet 16-32. verseiben majdnem minden vers említi népe tisztátalanságát. Emlékezteti őket a múltra, hogy nem érdemeik szerint ad nekik új szívet, hanem kegyelemből, az Ő szent nevéért. Jó, ha mi is hálával emlékezünk arra, amikor szent Fia érdeméért, kegyelemből megtisztított minket bűneinkből. Az is jó lenne, ha ma, az Ige leplezné le mindazt, ami azóta ránk ragadt tisztátalanság.
Nem véletlenül található a Bibliában az a sok figyelmeztető ige, ami óv a tisztátalanságtól és az elgyomosodott lelki állapottól.
- Kolossé 3:5 – „Öldököljétek meg a… tisztátalanságot…”
- 2Korintus 7:1 – „…tisztítsuk meg magunkat minden… tisztátalanságtól…”
- A Mikeás 2:10 arra figyelmeztet, hogy a tisztátalanság elveszít.
- A Jób 14:4 felteszi a kérdést, hogy „Ki adhat tisztát tisztátalanból?”
- Efézus 5:5 – „…tisztátalannak nincs öröksége Isten országában.”
- Végül a Jelenések könyve figyelmeztet a tisztátalan lelkek tömlöcére a 18. fejezetben.
Sokan a tisztátalanságot csak az ún. sámsoni tisztátalansággal azonosítják. Kétség kívül Sámson élete tele volt testi bűnökkel, érzéki megkötözöttséggel, mégis hiba volna, ha csak a testi tisztátalanságoktól óvakodnánk. Ha őszinték vagyunk, tetőtől talpig tele vagyunk más egyéb tisztátalansággal is. Tisztátalanok a gondolataink. Ezért int az Ige, hogy „…egymás ellen még szívetekben se gondoljatok gonoszt.” (Zak 7:10) Tisztátalan a kezünk munkája (Hag 2:14), tisztátalan az ajkunk (Ézs 6:5), és sorolhatnám még, amivel nap mint nap szégyent hozunk Isten szent nevére.
Miközben a magunk tisztátalanságát nehezen akarjuk beismerni, mások „elgyomosodott” élete azonnal szemet szúr! Éles a szemünk. Azonnal észre veszi a naponkénti borospoharakat a mosogatóban, azután ha baj van, a búfelejtőről árulkodó pálinkás poharat. Nagy melegben a sörös a módi, az ünnepen a pezsgős, a vacsorát borral illik leöblíteni… Így lopózik be a családokba alattomosan az alkohol mint tisztátalan gyom. Eleinte csak mint mindennapos vendég, később észre se vesszük, hogy már a fő helyet foglalja el az asztalnál. Sajnálatos módon hazánkban minden tizedik ember érintett az alkoholizmus terjedésében.
Ha ennél a példánál maradunk, mégis nagyon meg kell gondolni, hogyan tegyük szóvá azt, ami szemet szúr? Az Ige arra figyelmeztet, hogy „senkit se mondjak tisztátalan embernek!” (ApCsel 10:28) Ez nem az én tisztem. Csak Isten Igéje gyomlálhatja ki a másik szívéből a gyomot. Jó példa erre egy kis Pest megyei gyülekezetben történt életkép is. Valaki nagyon szeretett volna bekapcsolódni egy bizonyos szolgálatba. A felajánlott segítség akkor nagy hiányt pótolt volna. A lelkész, noha mindig az Úr házának szolgálatára buzdította híveit, mégis halasztó választ adott az ajánlatra, mert előtte ott volt a példakép, hogy Jézus Krisztus még haláltusájában sem fogadott el tisztátalant. (Mk 15:23) Ő ugyanis tudott az asszony évek óta eltitkolt tisztátalan kapcsolatáról, de nem fedte fel, nem olvasta az asszony fejére. Ám annál többet imádkozott érte! Azután elérkezett egy újévi szeretetvendégség alkalma. Ilyenkor a körbe rakott székeken mindenkit egy igés lapocska fogadott. Az alkalom végén, aki akarta felolvashatta újévi igéjét. Az asszony – noha megtehette volna, hogy hallgat – felolvasta, hogy milyen figyelmeztetést kapott az új évre: „…tisztátalannak nincs öröksége Krisztus országában." (Ef 5:5) Még azon a héten időpontot kért lelki beszélgetésre. Megvallotta az Úr előtt az utálatos, takargatott, tisztátalan kapcsolatát, sírva kért bűnbocsánatot, tisztára mosott új szivet. Ezután elrendezte az elrendezetlent, majd haláláig áldott szolgája lett az Úrnak.
Csak az Ige tud ilyen gyökeresen gyomlálni az életünkben. Emberi szó nem. Az új szív egyedül Isten műve! Ha még nem kértünk, akkor most bátran kérhetjük, vagy ha úgy érezzük, hogy beszennyeződött, akkor kérhetjük naponta is, ahogyan egyik szép énekünk is erre bátorít: „Új szívet adj, Uram, énnekem, új szívet adj, én Istenem, amely csupán csak Teérted ég, s Véled jár szüntelen, csak Véled szüntelen.” Ha e kérésünket bűneink meglátása, megbánása és elhagyása előzi meg, akkor bizonyosak lehetünk, hogy megkapjuk.
Drága Testvéreim! Őszintén meg kell vallanom, gyakran rám nehezedik az a sok-sok gyom, ami nap mint nap körül vesz minket. Isten igéje ezt így foglalja össze: „A napok gonoszak.” Kevés az őrálló! Az idő pedig sürget! Sokkal több elkötelezett őrállóra lenne szükség. Rád és rám! Éppen ott, ahová Ő állított! Amíg Ő akarja „ama napig.” Addig pedig – a lehangoló látkép ellenére is – csak gyomláljunk szorgalmasan Isten drága Igéjével, de először mindig a saját kertünkben!
Szalóczyné Móray Inke