1950 júliust írtunk. Házunkban nagy volt a sürgés-forgás. Az én esküvőmre készültünk. A fehér csipke menyasszonyi ruha is készen várta a nagy eseményt. Péntek este volt, szombatra lett kitűzve a polgári és vasárnapra az egyházi esküvő. De ekkor valami történt!

A sógorom csöngetett be este, és miután engem előbb leültetett, közölte: "Zoltán leesett a meggyfáról, eszméletlenül vitte be a mentő a kórházba". Egy ideig fel sem fogtam, majd sírógörcsöt kaptam a hír hallatán. Miért történt ez? Miért, miért?

A család rögtön kétfelé oszlott. "Ennek a házasságnak nem szabad létrejönnie!" - vélekedett az egyik csoport. "Az Isten valamit el akar rendezni az életetekben, mielőtt megesküsztök." - mondta a másik csoport. Én pedig csak jártam, keltem, mintha egy nagy felleg vett volna körül.

És akkor történt valami! Reggel, amint elővettem az útmutatómat, egy ige megszólított: "Adjon neked az Úr belátást mindenekben." (2Tim 2:7) Mintha egy éles fénysugár vetődött volna az életembe: válaszolni fog most az Isten, amire most nagyon figyelnem kell!

Pár nap múlva csodálatos álmom volt, ami nem volt rám jellemző: "Olvasd el az Ezékiel könyvének 37. részét!" - hangzott az álmomban. Reggel azonnal elolvastam. Persze semmit sem értettem belőle. De unokatestvérem rögtön megmagyarázta: Isten új életet akar lehelni belétek, ahogy a száraz csontokba. „...Mert bocsátok belétek lelket, hogy megéledjetek” (Ez 37:5) Egyre világosabban kezdtem látni.

Rövidesen elhelyeztek bennünket mint pedagógusokat egy távoli, teljesen ismeretlen faluba. Vőlegényem nem jöhetett, hiszen derékig gipszben volt. Sírva csomagoltam, de ő így szólt: "ott teljesen ismeretlen helyen leszel, de az Úr Isten szólni fog hozzád, figyelj szavára!" Közben a gyülekezet tagjai hűségesen imádkoztak értünk itt Nyíregyházán, és ezt utólag tudtam meg.

Valóban így lett. Egymás után kaptam az igéket: „...Engem keressetek és éltek.” (Ám 5:4) „Mert az én gondolataim, melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak nektek.” (Jer 29:11)

Már eltűntek életünkből a miértek, és helyette ezt kérdeztem: hogyan tovább Uram? Ez az ige is szólt hozzám: „Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned. Mutasd meg nékem az utat, amelyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet.” (Zsolt 143:8)

Közben Zoltán csigolyái csodálatosan összeforrtak. Persze ő sem maradt ki az Úr Isten terveiből. Sok-sok igét kapott, amit meg is írt nekem naponta. Karácsonykor esküdtünk. Ép testtel és megújult lélekkel álltunk oltár elé. Közben az állásunk is csodálatosan rendeződött. Lelkészünk ezzel a Zsoltárral indított bennünket: „Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.” (Zsolt 103:1-2)

Így indult az én házasságom, és mindvégig vezetett és vezet ma is az Úr.

Ezúton mondok köszönetet az Antenna újság sok építő írásáért! Kívánok további erőt és Isten áldását készítőinek!

Szeretettel:

K. Zoltánné, Nyíregyháza

Kapcsolatfelvételi űrlap

Elérhető ide kattinva

Heti üzenet

Kincsesláda

Híreink