Jakab 4:17-5:6

Minden idők legizgalmasabb, legtöbbet vitatott kérdését veti fel Jakab apostol ebben az igeszakaszban. Mégpedig nem kérdés formájában, hanem határozott válaszként minden felvetődő kérdésre. Határozottsága mögött ott van Isten Igéjének egyértelmű tanítása.

Nem az a kérdés, hogy gazdagnak tartja-e magát valaki vagy sem. Ennek megítélése ugyanis nagyon viszonylagos. Ebben nagyon elfogultak lehetünk. Beszéltem emberekkel, akiket én gazdagnak tartottam, ők azonban a tőlük lényegesen jobb anyagiakkal rendelkezőket tartották azoknak. Még csak nem is az a főkérdés, hogy jogosnak vagy jogtalannak tartjuk-e általában a gazdagságot, mert erre nézve mindenkinek az a véleménye, hogy amije van az jogos, és az a jogtalan, ha nem rendelkezik mindazzal, amivel a másik. A jómód önmagában nem bűn, mint ahogy a tehetség, a szellemi adottság sem az. Az a kérdés, hogy mit kezdek vele, mire használom.

„Aki ugyanis tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.” (Jk 4:17) Igénk is az irgalmatlan jómódúak ítéletéről szól. Hogyan lesz valakiből irgalmatlan jómódú, s hogyan érik meg az ítéletre? Jakab apostol három lépcsőben Írja le ennek kórképét.

„VISSZATARTOTTÁTOK A MUNKÁSOK BÉRÉT”. Már az ószövetségi törvény is szigorúan tiltotta a munkás bérének visszatartását. „Felebarátodat ne zsákmányold ki, és ne rabold ki. A napszámos bére ne maradjon nálad másnap reggelig!” (3Móz19:13) „Ne zsákmányold ki a nyomorult és szegény napszámost, akár atyádfia, akár jövevény, aki országodban, városaidban lakik.” (5Móz 24:14) „Jaj annak, aki nem igaz úton építi házát, és felső szobáit jogtalan módon, ingyen dolgoztatja embertársát, és a munkájáért nem fizet bért!” (Jer 22:13)

A bűn legtöbbször úgy kezdődik, hogy tudva vagy tudatlanul valamit elmulasztunk. Valamit nem teszünk meg, amit meg kellene tenni. Ami kötelességem Isten törvénye alapján. Az igénkben szereplő gazdagoknál nem feledékenységről van szó, hanem tudatos önző magatartásról. Más munkájának az eredményét élvezték, de nem adták meg az érte járó bért. Vagy talán nem mindet. Így ők többlethez jutottak. A felgyülemlett többlet pedig további kísértésnek szolgált alapul, s vezetett a következő bűnhöz.

„DŐZSÖLTETEK A FÖLDÖN ÉS TOBZÓDTATOK” Ez ma sincs másként. Aki munka nélkül jut több bevételhez, az abba a helyzetbe kerül, hogy olyan élvezeteket engedhet meg magának, amire a becsületesen munkálkodó embernek se pénze, se ideje nincs. Mégse irigyeljük őket, mert Isten igéje azt mondja: „Jaj azoknak, akik gondtalanul élnek a Sionon…” (Ám 6:1) S ezen a ponton hadd tegyünk egy kis kitekintést a „lelki gazdagok” felé is. Gyülekezeteink legnagyobb tragédiája, hogy ez a lelki munka területén is megvalósul. Kialakul egy „lelki kiváltságos réteg”, akik nem dolgoznak, s az így megspórolt időt és energiát a rosszra használják. Ezen a ponton a bűn már burjánozva szaporodik. S míg a megkárosított munkások az égre kiáltanak ínységükben, megkárosítóik dúslakodva és dőzsölve élnek, önzésük tovább fokozódik, s itt még nincs megállás: az égre kiáltó igazat el kell hallgattatni.

„ELÍTÉLTÉTEK, MEGÖLTÉTEK AZ IGAZAT”. El kellett tenni láb alól, hiszen puszta jelenléte is vád volt ellenük. S aki kész volt a korábbi igazságtalanságokra, az már ettől sem rettent vissza: az igazságtalan ítélettől. Aggodalommal figyelem, hogy gyülekezeteinkben is vannak, akik nem dolgoznak, s így több idővel és energiával rendelkeznek, amit többek között arra használnak, hogy bírálják azokat, akik dolgoznak, s igazságtalan ítéletet hoznak. Egyáltalán már az igazságtalan, hogy ők bírálnak, és nem egyszer álnokul Istentől származtatva ezt a „jogot”, megölik az igazat, aki látszólag védtelenül áll velük szemben, hisz energiáját e munkába fektette, s így nem marad a védekezésre. Könnyű elítélni, megölni azt, aki nem áll ellen. De az igazságot nem lehet megölni! S ezért van okuk az irgalmatlan jómódúaknak arra, hogy sírjanak és jajgassanak bekövetkező nyomorúságaik miatt. Gazdagságuk megrothad, ruháikat megrágja a moly, aranyuk és ezüstük értékét veszíti.

Inflációs időkben az emberek nagyon jól tudják, hogy értékálló dolgokba kell fektetni vagyonukat. Te mibe fekteted érékeidet? Ne felejtsd el, az örökkévalóság mérlegén egyetlen dolog időtálló; „…mit Jézusért tettél! Óh, ez megmarad, ez el nem hervad, Soh’sem hervad mit Jézusért tettél. Ha elhagyod a bűnt, s szolgálsz az Úrnak, Soh’sem hervad, mit Jézusért tettél.”

id. Nemeshegyi Zoltán

 

Heti üzenet

Kincsesláda

Híreink