Alapige: „A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.” (1Kor 13:4-8a)
Évekkel ezelőtt olvastam valamit, amiben a szerző azt írta, helyettesítsük be nevünket a szeretet szó helyébe, és mondjuk el úgy a Szeretet himnuszt. Ledöbbentő eredményre jutottam. Próbáljátok ki! Érdemes! Karácsonyhoz közeledve azon gondolkodtam, hogyan tudnám a legjobban kifejezni, mi is történt Betlehemben, ott az istállóban.
Azt mondjuk, a karácsony a szeretet ünnepe. Melyik szereteté? Milyen szereteté? Van, aki most azt mondja: Milyen ostoba kérdés ez? A szeretet az szeretet! Ha elolvastátok a fenti Igét saját nevetekkel behelyettesítve, igazat adtok nekem, és ti is úgy gondoljátok, hogy mégis csak érdemes boncolgatni ezt egy kicsit! Azonnal érezzük, hogy a mi szeretetünk bizony sem nem türelmes, sem nem elég jóságos. Gyakran kérkedik, irigykedik, bántó és a maga hasznát kereső. És akkor még nem beszéltünk a rossz felemlegetéséről, a sok-sok hamisságról, és arról sem, hogy manapság milyen könnyen engedjük, hogy elmúljon.
Karácsonykor Jézus születését ünnepeljük. A Szeretet született meg akkor. Ugye, már van értelme az előbb feltett kérdéseimnek: Melyik szeretet? Milyen szeretet? Ha Jézus nevét helyettesítjük be a fenti Igében, pontosan megértjük karácsony lényegét, és egészen jól megismerjük Őt magát.
„Jézus türelmes, jóságos…” Ez az, amit legkevésbé vonunk kétségbe, még azok is, akiknek Jézus nem más, mint egy régen élt tanító. Ha az igazi szeretet után kutatunk, én mégis egy másik türelemre, jóságra mutatnék rá. Arra, amiből egy református ének néhány kiragadott sora pontos ízelítőt ad: „Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz... Ó, szégyen, hogy te légy az, akinek várni kell. Ó, Jézus, most kopogtatsz, sebhelyes még a kéz... Ó, áldott, drága jóság, mely ennyit tűrve vár! Ó, bűnök szörnyű bűne, mely téged így kizár!” Mindenki maga tudja, mióta áll csendben, türelmesen Jézus az ajtó előtt. Mióta kopogtat ez a kéz jóságosan, fáradhatatlanul. Karácsonykor, amikor (nagyon helyesen) sokkal inkább adakozol a szegényeknek, a koldusoknak, jusson eszedbe az a Valaki, aki már hosszú ideje koldul szíved ajtajánál.
„Jézus nem irigykedik, Jézus nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.” Irigykedni akkor szoktunk, amikor azt látjuk, hogy a másiknak van valamije, ami nekünk nincs, vagy több van neki valamiből, amiről úgy gondoljuk, sokkal jobban illetne minket. Ha nekünk van többünk valamiből, azzal pedig nagyon is tudunk dicsekedni, büszkélkedni. Jézustól ez távol áll, pedig rá mondja Pilátus: „Ecce homo!” – „Íme, az ember!” Vagyis Ő olyan, amilyennek Isten elképzelte az embert. Mindene megvan, és nincs szüksége kérkedésre, felfuvalkodásra. Tudja kicsoda, honnan jön, és hova megy. Ő a prototípus, Ő a példa. Kövesd Őt, és „ne csak így decemberben!”
„Jézus nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.” Nem, hogy nem teszi mindezt, hanem egyenesen azért jött erre a világra, hogy az összes bántást, önző haszonlesést, gyilkos haragot, felhánytorgatást elvegye. Az enyémet és a tiedet. Ez a szeretet képes megbocsátani az évek óta haragban levő testvérnek, a bosszantó szomszédnak, a kitagadott fiúnak, a rossz döntésekért megvetett politikusnak… Ott a fa alatt állva ez a szeretet tegyen képessé megbocsátani!
„Jézus nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.” „Meghalt Mátyás, oda az igazság!” Manapság gyakran példálózunk azzal, hogy Mátyás király óta senki sem képviseli a szegényeket, az elnyomottakat, nincs hova fordulni elégtételért, igazságért. Reménytelen ügyeidet tedd Jézus kezébe! Állj erre az Igére, és bízd Rá, hogyan oldja meg. Ha úgy akarja, hogy elfedezi, ne háborogj, emlékezz, neked mennyi vétkedet kellett elfedeznie! Ha mindent hisz, és mindent remél, akkor azt is elhiszi, azt is reméli, hogy nem csak te vagy képes újjászületni, hanem az a másik is, akinek nem szeretnéd, hogy elhiggye, eltűrje, hogy elfedezze. Ne feledd, mindez csak azért lehetséges, mert Ő már rég mindent elfedezett, elhitt, remélt, eltűrt érted és értem.
„Jézus soha el nem múlik.” Mivel Ő örök, a szeretete is örök, és ebben az örök szeretetben készített nekünk örök életet. „Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk 2:11) Karácsonykor ezt a Szeretetet ünnepeljük! Hálával és dicsőítéssel. Ha mindent ennek vetünk alá, akkor nem kell félnünk, hogy hamisan, zengő ércként vagy pengő cimbalomként csengenek jókívánságaink. Akkor a prófétálásunk a másikban meglátja a jót. Akkor minden titok ismerete, minden tudomány és a hegyeket mozgató hit egy dolgot fog munkálni, hogy kövessük a prototípust, hogy emberré legyünk, és a másikat emberré segítsük. Akkor már szeretetből tudjuk a vagyonunkat osztani, mert megértjük, hogy minden elmúlik, csak ez a SZERETET nem.
„Mert most tükör által homályosan látunk...” (1Kor 13:12), és a Szeretetet is töredékesen ismerjük, de ne adjuk fel, mert Ő megszületett, és elhozta nekünk ezt a szeretetet. Ő tökéletesen ismer, és tökéletesen szeret. Amikor befogadjuk a szívünkbe, mindez a mag Vele együtt a szívünkbe kerül, ott szép lassan elkezd nőni. Engedd, hogy beérjen! Magokat növelő, érlelő, áldott karácsonyi ünnepeket kívánok! Ámen!
Unger Károlyné