Kedves fiatal Barátom!
Szeretettel köszöntelek, mint „vén diák az ifjút”. Farkas Géza vagyok, 88 éves, özvegy, evangélikus, nagycsaládos: három gyermek, 14 unoka. Eredeti foglalkozásom – pedagógus. Az ifjúság élete, sorsa mindig szívügyem volt. Most is az. Azért fogtam íráshoz, mert fáj látnom, hogy manapság egyre több fiatal a vesztébe rohan, és észre sem veszi. Tehát a fő téma: Veszélyben az életed!
Ady Endre szavaival kezdem:
„Június volt, s ujjongtunk, nincs tovább,
Most gyertek, szabad mellű örömök,
S pusztuljatok, bilincses iskolák.”
(Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba)
Hát igen! Öröm nélkül nem is lehet élni. Mélységes vágya az emberi szívnek: felszabadultan, igazán örülni. „Szabad mellű örömök” – érdekes kifejezés. Talán azt jelenti, hogy szabadon én választom ki, melyik örömfajta kell nekem. Ma inkább az élvezet szó fejezi ki jobban azt, amire egy fiatal vágyik. Én is korán, 15 évesen mohón kerestem a különböző élvezeti forrásokat, amelyekkel oltogattam „szomjúságomat”. Özvegy anyámtól követeltem a mozipénzt (tévé akkor még nem volt), nyáron pedig a strandra jártam, ha lehetett naponként. A haverokkal csikkekből cigarettát sodortunk, és pöfékeltünk (leszívni nem mertük). Anyámmal szemben egyre engedetlenebb és feleselőbb lettem: „Hagyjon engem a magam útján járni!” Sok fájdalmat okoztam neki tiszteletlen viselkedésemmel. Közben egy testi szenvedélynek is a rabja lettem. Lejtőn lefelé guruló labda lett az életem… Már-már úgy voltam, mint az az indián, aki ittasan csónakba ült a Niagara folyón és elaludt. A hullámok „elringatták”, miközben a csónak vészesen közeledett a hatalmas vízeséshez. A parton állók, mikor meglátták, hogy nem üres a csónak, kezdtek kiabálni, majd pedig kövekkel dobálni a csónakot, hogy felébresszék az indiánt. Sajnos, ő már csak akkor ébredt fel, amikor a csónakot elkapta a nagy erejű sodrás. Kétségbeesetten próbált partra jutni, de hiába! Elragadta a vízesés, ő pedig szörnyet halt.
Kedves fiatal Barátom!
Ha rátok nézek, gyönyörködöm ifjúságotok minden szépségében, erőtökben, vidám kedélyállapototokban, frissességetekben, gyorsaságotokban – egyszóval mind abban, amivel a Teremtő megajándékozott benneteket ebben a napfényes élet szakaszban. Ez az alapozás ideje, amikor mindenki „megálmodja” a jövőjét: ami egy tartalmas, céltudatos, boldog élet. Azt gondolom, minden ifjú ezzel a reménységgel néz előre még akkor is, ha nem megy minden olyan simán, gondtalanul.
Aztán egyszer csak jön valaki: egy jóképű fiú, illetve egy csinos szép leány. Valami megmozdul a szívedben, igen, a szerelem. Ez csodálatos, érthetetlen vonzalom a másik iránt, amely napról napra erősödik, betölti a gondolatvilágodat, befolyásolja életfolytatásodat, tanulmányaidat vagy munkálkodásodat, talán még az étkezésedet, alvásodat is. Egyszóval „fülig szerelmes lettél”. Vágyódsz a másik után, élvezed a társaságát, legszívesebben mindig vele lennél… A szerelem, a másik nemű iránti ösztönös vágyódás (nemi ösztön) olyan valóság, amit Isten plántált belénk, hiszen férfivá és nővé teremtette az embert. A szexualitás az Isten által eltervezett formában gyönyörűség. Olyan élvezet, amellyel Isten – a házasság keretén belül – újra meg újra megörvendezteti a férfit és a nőt. Sőt ezáltal vonja be őket az Ő teremtő munkájába, a szaporodásba. Mindez annyira szép és jó, hiszen ebben is Istenünk mély emberszeretetét tapasztalhatjuk meg.
Mi az, ami mégis elrontotta azt, ami olyan szépnek, jónak, boldogítónak ígérkezik? Miért van éppen ezen a területen annyi fájdalmas csalódás, hűtlenség, kiábrándultság, reménytelenség, lelkiismeret-furdalás, depresszió, vádaskodás stb.? Ahogy a KRESZ szabályozza a közlekedésünket, védi, őrzi életünket, hogy biztonságosan eljussunk, ahova akarunk, ugyanígy akarja szabályozni Isten is az Ő ajándékaival való élésünket. „Igen ám, de nekem az a fontosabb, ami nekem jó, és ebbe ne szóljon bele senki, még az Isten se!” – mondják többen. Az a baj, hogy sok fiatalnak nincs veszélyérzete.
Kedves Barátom!
Sok esetben nem veszed észre, hogy hol a határ, a találkozásokban meddig mehetsz el… Ha látnád előre, hogy a szexuális szabadosság, a pillanatnyi élvezet milyen súlyos testi-lelki károsodást okoz neked, hogy aláássa a szépen tervezett jövődet, boldogságodat, akkor most megállnál egy lelki „STOP” táblánál, amíg nem késő. Hidd el, hogy Isten féltő szeretettel néz rád, mint a legjobb szülő, és ha hallgatsz tanácsaira, akkor megkapod azt a leányt vagy azt a fiút, akitől már nem pillanatnyi kielégülést kapsz, hanem egész életedre szóló boldog, szerelmes életközösséget. Tudom, hogy te is ezt keresed, szeretnék ebben neked is néhány tanáccsal szolgálni, segíteni. Annyit már elöljáróban mondhatok, hogy nincs az a becsapott, félrevezetett, szinte reménytelen élet, amelyet egy hatalmas, csodálatos Személy (ha hiszel benne, ha nem), Jézus Krisztus ne akarna és ne tudna felépíteni, meggyógyítani, és újjá tenni. Ady Endre költő is, aki sok mindent „kipróbált”, és közben elveszítette ifjúságát, egészségét, életerejét; így vall később:
„Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.”
(Ady Endre: Az Úr érkezése)
Magamról szólva (röviden): „Serdülő fiúként én is, amit csak lehetett megpróbáltam, és már odáig jutottam, hogy olyan lettem, mint a „tűzből kikapott üszkös fadarab.” (Zak 3:2), ami már csaknem teljesen elégett. A labda gurult a lejtőn lefelé. A mohó élvezetvágynak nem tudtam parancsolni. Ekkor már a „24. órában!” jártam, de engem kiragadott és átölelt az isteni szeretet. 15 évesen eljutottam egy keresztyén (evangélikus) ifjúsági táborba, ahol nagy szeretettel és figyelemmel vettek körül egy héten át. Előadásokon, őszinte, kiscsoportos beszélgetésekben rávilágítottak arra, hogy fiatal életünk veszélyben van. Azt is felismertük, hogy nem csak rossz külső hatások befolyásolják életünket, hanem bennünk vannak olyan önző, tisztátalan hajlamok, amelyeknek nem tudunk, sőt nem is akarunk ellenállni. Ezt a Biblia bűnnek nevezi. Szó volt arról is, hogy a Szent Isten nem csak gyűlöli, de meg is bünteti a bűnt, vagyis kivétel nélkül büntetés, ítélet alatt vagyunk.
Hát ez nem jó hír, a lelkiismeretem engem is vádolni kezdett… Mi lesz velem, ha így folytatom az életemet? A táborban azonban közöltek velünk egy nagy-nagy örömhírt: van szabadulás bármilyen rabságból, szenvedélyből (cigi, alkohol, drog), mert van Szabadító, Megváltó, az Úr Jézus Krisztus! Őt Isten azért küldte világunkba, hogy vegye magára a világ bűnét – benne az enyémet és a tiédet is! –, és Jézus, Isten fia szenvedje el a büntetést helyettem és értem. Ezt az örömhírt, aki hittel megragadja, annak Isten teljes bocsánatot ad minden bűnére, új, tiszta élettel ajándékozza meg, és soha többé nem ítéli el, sőt halála után örök életben részesül: „Mert Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3:16)
Amikor ezt meghallottam, és hittel – mint mentő kötelet – megragadtam, boldog, felszabadult öröm töltött be annyira, hogy szemem megtelt örömkönnyekkel. Később tudtam meg, hogy ez volt a megtérésem és újjászületésem eseménye, melyet egyedül Isten mentő szeretete vitt végbe bennem. Azóta – 73 éve – Krisztussal, akit szívembe befogadtam, élem igazi örömben, békességben, – még a nehézségek, betegségek, gyengeségek stb. ellenére is – boldog reménységben az éveimet! Van gyülekezetem, kis közösségem (bibliakör), ahol szeretetközösségben lehetünk. Így élni jó! Ezért hálás vagyok mindhalálig az én Szabadító Istenemnek!
Kedves fiatal Barátom!
Tudd meg, hogy harc folyik a szívedért! Isten a te Teremtőd kér: „Adjad, fiam (leányom), a te szívedet nekem...” (Péld 23:26a) De a Sátán is ravasz kínálataival kiveti hálóját terád, hogy ezután fokról-fokra elkábítson és tönkre tegyen, mert embergyilkos. Az Úr Jézus kínos halálával legyőzte a gonoszt, ezért tud szabadulást adni annak, aki Hozzá kiált.
Arra is kérlek: ne játssz a tűzzel, mert megégsz! Tudj türelemmel várni az igazira, akit Isten fog adni neked, mert a „házasságok az égben köttetnek”. Kerüld az olyan szórakozó helyeket, ahol a te tisztaságod veszélyben van! Bármilyen lelki problémád van, bármikor fordulhatsz valamelyik gyülekezethez bizalommal.
Szeretettel:
Géza bácsi
Utóirat: Kedves Barátaim!
Ne feledjétek, hogy ti is édesapák és édesanyák lesztek nemsokára! Úgy készüljetek erre a nagyszerű hívatásra, hogy közben el ne fecséreljétek ifjúságotok erőforrásait hiábavalóságokra!