Sokat gondolkodtam az elmúlt időszakban azon, hogy milyen furcsák is vagyunk mi emberek. Olyan könnyen letérünk a helyes útról, s megyünk a magunk feje után. Ezt látom a Bibliát olvasva, s ezt látom a jelen társadalmunkat vizsgálva. Isten szólt akkor is, és szól ma is igéjén keresztül. Megmondta mi a jó és mi a rossz, s azt is világosan megmondta, hogyha letérünk a helyes útról, akkor vereség, fogság, fájdalom és ezerféle csapás lesz a következménye magatartásunknak.
Tudjuk ezeket. Értelmes emberként számolnunk kellene a nemkívánatos következményekkel, s a helyes utat választani. Ez lenne a logikus. Ám ennek ellenére újra és újra engedünk a Kísértőnek, s máris megvan a baj. Legtöbbször nem kell nagy dolgokra gondolnunk, csak éppen egy kis szabadosságra, egy kis toleranciára a bűnnel szemben, egy kis „modernségre”, – persze ezt idézőjelben kell érteni –, mert hát mégse lehet már annyira időszerű az a sokat idézett kétezer éves könyv, a Biblia, s haladnunk kell a korral meg a megváltozott viszonyokkal. Ráadásul – folytatjuk istentelen érvelésünket – a szerető Isten úgyis megbocsátja kilengéseinket, hiszen tudja, hogy emberek vagyunk, s nem vagyunk tökéletesek…
Gyorsan be is fejezem ezt az érvelést, mert bár eléggé elterjedt, de nem Istentől való. Jó lenne észrevennünk, hogy ezek mögött a mézes-mázas szavak mögött lelkünk ellensége, az Ördög áll, aki már ott az Éden kertben is azzal szedte rá Évát, hogy kétséget támasztott Isten iránt, és az Ő szavahihetősége iránt, mondván: „Dehogy haltok meg!” A Sátán már akkor is jobban tudta, mint Isten, – legalábbis ezt a látszatot keltette –, és tudjuk, mi lett a vége az első emberpár „kísérletező”, Isten szavát kétségbe vonó viselkedésének. A bűneset és következménye, a paradicsomból való kiűzetés óta a fájdalom, a szenvedés, a fáradtságos munka, a betegség, a halál és a gyász az emberi élet elkerülhetetlen részévé vált.
Ezzel a törvényszerűséggel ezekben a hetekben, hónapokban különös módon szembesülünk, hiszen talán még nem volt olyan a történelem során, hogy szinte az egész emberiséget egyszerre kényszerítette volna valami megállásra, s a koronavírus ezt megtette. Érdemes lenne ezen egy kicsit elgondolkodnunk, hiszen a Biblia beszél ezekről az eseményekről, mint olyan dolgokról, melyek be fognak következni, csak nem biztos, hogy annyira komolyan vettük mindezt…
De Isten valóban szerető Isten, – mint ahogy azt előszeretettel hangoztatjuk, sőt sokan csak ezt szeretnék belőle figyelembe venni –, és az is igaz, hogy Ő bűnt gyűlölő Isten is. Sőt, a legtöbb esetben még bűnünk következményét sem hárítja el, hanem megengedi, hogy szembesüljünk azzal, hogy hová vezet engedetlenségünk. De, mivel Mennyei Atyánk kegyelmes Isten is, ezért készített egy kimenekedést, Fiában, Jézus Krisztusban. Aki emberré lett, vállalta helyettünk a bűnünk büntetését, és bár meghalt, de harmadnap fel is támadt, és ezzel legyőzte a halált, s aztán visszament az Atya dicsőségébe. Erre emlékezünk a mennybemenetel napján.
De ezzel még nem fejeződött be a történet, hiszen most ott van a Menny dicsőségében, ahol szüntelenül esedezik érettünk, s ahonnan vissza fog jönni ítélni élőket és holtakat. Mégpedig pont úgy, ahogy látták őt felemeltetni a tanítványai. S ez az ítélet komoly dolog! Nem lesz második esély, nem lehet majd pótvizsgára jelentkezni, mondván: „Nem gondoltuk, hogy ilyen komoly dolog ez a Krisztuskövetés!” S talán már nincs is olyan messze a visszajövetele; a jelek erre engednek következtetni, hiszen megmondta, hogy visszajövetele előtt milyen dolgoknak kell megtörténnie…
Ahogy figyelem az eseményeket, nekem sajnos úgy tűnik, hogy sokan arra számítanak, hogy bár most egy kicsit ijesztő a helyzet, de majd ezen is túljutunk, s aztán szépen visszazökkenünk komfortos életünkbe. Azzal érvelnek ezek az emberek, hogy már majdnem kétezer év eltelt, mióta Jézus visszajöveteléről beszélünk, és még mindig minden nehézséget túléltünk. Volt itt már háború, nem is egyszer, természeti csapások is szép számmal adódtak az emberiség történelme során, meg járványok is, s aztán elmúlt, és ment minden a maga útján. Így lesz ez most is, vélik sokan. Azt azért a legtöbben bevallják, hogy azt nem gondolták volna, hogy a mai orvostudomány és gyógyszeripar mellett világméretű járványok jöhetnek. Hiszen járványok régen is voltak, főleg elmaradott földrészeken, – legalábbis ezt akartuk elhitetni magunkkal –, de nem itt, ahol minden a rendelkezésünkre áll a megfékezésükre.
Az elmúlt hónapokban szembesülnünk kellett azzal, hogy bár valóban sokat tudunk, még a teremtés folyamatába is be tudunk és be akarunk avatkozni egyes esetekben, de azért mégsem tudunk mindent. Nem mi vagyunk ugyanis az Isten, hanem mi csak teremtmények vagyunk. S épp ezért komolyan kellene vennünk, hogy amit Isten mondott, az be is fog teljesedni, a világméretű járványokat illetően is, de Fia visszajövetele tekintetében is.
Kulcsár Anikó