„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden összedolgozik a javukra…” (Róm 8:28)
Akkor is igaz ez az Ige, amikor egy „világjárvány” tombol immár négy világrészen? (Az öt közül. Az Antarktiszon ugyanis még nem ütötte fel a fejét, mert a pingvinek nem érzékenyek erre a betegségre.) Mára már odáig jutottunk, hogy emberek ezrei estek áldozatául ennek az új betegségnek. A többi millió – milliárd – pedig retteg, és mindenféle trükköt kitalál, hogy megússza, nehogy ő is áldozatául essék ennek a „bajnak”.
Mitől van? Honnan van ez a világjárvány? Isten küldte ránk, mert gonoszok vagyunk? (Úgy általában vagy személyesen is?) Vagy a Pusztító újabb trükkje, hogy megmutassa a hatalmát a bűnbe esett emberiség fölött? Hiszen naponta ezrek, milliók imádkozzák, hogy „legyen meg a Te akaratod, mint a Mennyben, úgy itt a földön is...”, azt pedig tudjuk, hogy Isten akarata szerint a Mennyben nincs „semmiféle” betegség. Akkor talán nem az Ő akaratából van ez a szörnyű járvány!?
Megállapítanánk, hogy ez a Gonosztól van, de Isten miért tűri, miért engedi meg? Hiszen ezzel a Pusztító az egész Teremtett Világ Emberisége felett gyakorolt uralmát, győzelmét szemlélteti, bizonyítja látványosan.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy az egész teremtett világ – a bűnbeesés által – a „mulandóság” alá vettetett (az EFO - egyszerű fordítás - szerint: az elmúlás hatalma alá van kényszerítve), vagyis ez a Teremtett Földünk teljességgel a Sátán hatalma alatt van. Csupán azok jelentenek ez alól kivételt, akik személyes döntésük alapján elfogadták Jézus Krisztus helyettes áldozatát, s ez által visszanyerték az Úr által eltervezett „üdvösség állapotukat”. Amíg viszont itt élnek ebben a „földi létben”, addig ők is (mi is) a Földön érvényes fizikai, biológiai törvények alá vagyunk rendelve.
Kérhetjük – sőt, naponként kérnünk is kell – az Úr Jézus vérének befedező oltalmát, de annak tudatában kell járnunk-kelnünk, hogy a Földön érvényes fizikai, biológiai stb. törvények ránk is vonatkoznak, és érvényesek.
Imádkoznunk kell a magunk és családtagjaink – sőt, az egész teremtett világ – megőrzéséért, a betegek gyógyulásáért. Mindezt annak tudatában, hogy a mi Istenünk olyan hatalmas, hogy az „alapigénk” valósága ebben az esetben is megáll: „azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van...” Régen még nem olvastam az Interneten olyan országos, sőt világméretű „imalánc” felhívásokat, mint napjainkban.
Bennünk – hívőkben – talán többször is megfordult már az a gondolat, hogy az éjszakai mulatók, szórakozóhelyek számát – amelyek igen gyakran képezik a bűnös életvitel melegágyát – csökkenteni kellene. Ezeken a helyeken találnak vevőkre a kábítószer-kereskedők. Talán ezek a helyek képezik a szexuális bűnök melegágyát is. Mégsem jutott eszébe senkinek, hogy ezt felvesse, hiszen nyilvánvaló volt, hogy egyértelmű ellenállás lenne a következménye, sőt, talán még támadásokat is kapna a javaslattevő: „szűk látókörű, vaskalapos, törvényeskedő” személy.
A „Koronavírus” ezt egy csapásra elintézte. Az emberek – hívők és istentagadók egyaránt – hirtelen rá lettek kényszerítve arra, hogy „magányba vonuljanak”, és lehetőségük nyíljon elgondolkozni azon, amit a Biblia úgy írt meg sok-sok évvel ezelőtt, hogy: „Minden ember olyan, mint a fű, és minden emberi dicsőség, mint a mező virága. Elszárad a fű, lehull a virág, de az Örökkévaló beszéde mindig érvényes marad…” (1Pt 1:24-25)
Ez az Ige vigasztalást jelent számunkra, de a „Veszedelem Fiait” talán ráébreszti ez a „vírusveszély” arra a valóságra, hogy a XXI. századi magasan fejlett orvostudomány milyen tehetetlen ezzel a láthatatlan ellenséggel szemben.
És még egy, amire még Isten gyermekei is ritkán gondolnak. Amikor a Kossuth Rádióban Böjte Csabával készítettek rádióriportot, milyen egyszerűséggel mondta, hogy az Úr készített az Ő követői számára egy tavaszi „lelkigyakorlati lehetőséget”. Ha jól emlékszem, azt is szóba hozta, hogy „minden rosszban van valami jó”. Nekünk szabadságunk van arra, hogy az eseményekben a jóra figyeljünk. Arra irányítsuk tekintetünket amiből áldás fakadhat számunkra. Pál Apostol így írta ezt a rómabeli testvéreinknek: „Azzal a reménységgel (vagyunk), hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára." (Róm 8:21)
Nagy Rezső