Azt hiszem, ha Isten mellett élünk, a helyünkön vagyunk, és az nem más, mint felismertük az Ő akaratát, és amellett hűségesen kitartva Isten országáért jó sáfárként egy életen át munkálkodunk.

Minden hitre jutott, Istennek átadott életű ember küldött. Jézus ittlétekor nem csak apostolait tekintette sáfárainak. Mindazok, akik belső indíttatásra folyton felebarátaik javát munkálják, Isten ügyének képviselői. Sok-sok élő hitű, Isten országának kiterjedésén dolgozó kedves embert ismerek. Van egy közös vonásuk: felismerték hogy az én, az enyém csak az utolsó szempont lehet a számukra. Akaratuk és egész életük Istené. Ismerek olyat is, aki nem volt mindig Isten embere. Eleinte annyira magára maradt bajaival, hogy kész siralom volt az élete. De hallott Isten nagyságos dolgairól, felismerte, hogy a „nincs emberem” keserűsége helyett küldöttek veszik körül, akik vállaikra vették őt, és eljutott az életet, gyógyulást adó vízhez, Krisztushoz. Hogy előbb mindent a maga esze után csinált? Igaz. Karrier, társ kell? Meglett, kiharcolta, kierőltette. De Istent nem kérdezte. S amikor jöttek a keserű könnyes események, évtizedekig nem értette, hogy miért nincs a helyén, hol és hogyan ronthatott el mindent, hogy idáig jutott. És épp a legmélyebb depressziójában nyúlt utána Jézus, hogy őt is megmentse, üdvözítse, sőt Szentlelke által harcosává tegye. Azóta ez a volt, megkeseredett ember mára élő hitű, boldog bizonyságtevő. Annyi szeretetet kap Istentől naponként, hogy minden útjába esőnek bőven jut belőle. Áldássá lett Isten kezében

Egy asszony testvérem tanárnő, akinek annyira szívügye lett Isten szolgálata, igéinek átadása olyan településen élők számára, ahol még templom sincs, hogy imakört szervezett, és hívogatni kezdte oda szeretett felebarátait. A hivatalos egyházvezetők nem nézték jó szemmel ezt a kezdeményezést. A szomszéd faluban már volt templom, így pap is, hogy mert hát magától ilyet kezdeni? Milyen alapon? Van ehhez szaktudása, Biblia ismerete? Volt ott tudás bőven, de szeretet még több. Mert ugyan ki vállalna el egy ilyen felelős plusz feladatot, ha nem Isten hűséges szolgája, és nem szívügye az evangélium? És hogy megáldotta Isten ezt az odaadást! Mára komoly kis bibliakör működik, Isten ismeretben és szeretetben növekednek, akik sugárzó arccal élik meg hitüket. Nemcsak egymás mellett, hanem kinn a világban is. Az elvetett mag hányszor annyit termett, és terem tovább!

Egy másik lelki testvérem példája, aki gyermekkorától mindvégig erős hitű, boldog bizonyságtevő ember. Pedig a nehézségekből jutott neki is bőven. Hatvan évesen több műtét után szinte a halál mezsgyéjéről visszatérve alighogy járni tudott, mindenütt hirdette, hogy mit tett vele és mindenkiért Jézus. Dolgozni már alig van ereje, de megy minden nap, nem tud otthon maradni, és hirdeti mindenkinek Isten szeretetét.

Egy másik lelki testvérem tetteivel evangélizál. Friss nyugdíjas, de folyton dolgozik. A közvetlen családtagok teljes körű kiszolgálása mellett minden betérőt meghallgat, és senkit nem enged el üres kézzel. Ápol, átölel, ezerféle módon segít, szinte olyan a háza, mint egy Nyugalom-otthon. Honnan az erő, a kitartó szeretet? Istentől és szüleitől tanulta a könyörületességet, a szeretetet. Ezt gyakorolni a kifáradásig, megfelelni mindenkinek, vajon hogy bírná, ha nem Jézus hordozná hatalmas tenyerén? Mikor pihen? Mikor lehet kettesben Urával, mikor töltődik fel? Gondok között kihez szaladhat? Ő egészen az Úré, ezért nincs egyedül. Csak adja, osztogatja magát, és ebben a boldog, kimerítő szolgálatban kiteljesedik az élete.

Vagy az az alig negyvenéves anya és feleség, aki évek óta tartja vállain a családot. A megfeszített munka már egyszer kórházba küldte, de ő minden fájdalma, mellőzöttsége és túlterheltsége közben is Isten szeretetéről énekel. Annyi magasztaló éneket tud, és olyan szívvel lélekkel énekli, mint akinek semmi gondja.

Csak a látszatra gyöngék, de hitben hatalmasok tudnak ilyen erő feletti szeretettel szeretni. Istent és minden embert kivétel nélkül. Még fájdalmuk fő okozóját is. Igen, így vagyunk a helyünkön Urunk munkatársaiként, hűséges eszközeiként, akik megélik naponként, hogy: "Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!" (Mt 24:46) Akár fűnyírással bajlódó nyugdíjas nagymamaként, aki mindenét a családra, barátaira pazarolja, miközben derűt, hitet és sok-sok szeretetet csempészik az unokák szívébe. És minden szavában, tettében, mosolyában odaadja magát egészen. Vagy azok a gitáros, hitből élő, boldog fiatalemberek, akik énekkarrá fejlődve bejárják az országot, hogy dalban hirdessék Isten szeretetét. Vagy azok a munkában megőszült, hithű, bottal járó, kedves idős asszonyok, akik már alig hallanak valamit, de el nem mulasztanák a vasárnapi istentiszteletet. Mert Isten házában lenni jó, a szeretet benne kézzelfoghatóbb számukra, mint bárhol másutt. Ők tudják, élik, hogy: „Itt van Isten köztünk...”, bennünk.

P.-né A. Júlia, Tahitótfalu

Kapcsolatfelvételi űrlap

Elérhető ide kattinva

Heti üzenet

Kincsesláda

Híreink