A teremtéskor Isten csodálatosan jót tervezett felőlünk, s amikor megalkotta az embert, teljes lelki, testi és szellemi komfortot biztosított számára. Az Édenkertben helyezte el, annak teljhatalmú urává – gondviselőjévé, királyává – tette. „Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen! Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt...” (I. Mózes 1:28-29) Rendszeres, „napi kapcsolatban” volt az ember Istennel. Isten szellős alkonyatkor járkálni szokott a kertben, s ilyenkor az ember naponként találkozhatott Vele. (I. Mózes 3:8)

Ez a csodálatos, kiegyensúlyozott állapot vált semmivé az ember engedetlensége következtében. Isten tökéletes szentsége és tisztasága nem férhet meg az ember bűnös állapotával. Egy áthidalhatatlan szakadék jött létre a bűnös ember és a szent Isten között. Ez az elválasztott állapot rettenetes volt, de Istennek még nagyobb fájdalmat okozott, mint a bűnbe esett embernek. Isten elkészítette a „bűn terhétől való szabadulás” útját az áldozati állatok vére által. Ezáltal lehetővé vált, hogy az emberi nem fennmaradjon. Az áldozati állatok vére által az ember újból és újból megtisztulhatott, de mivel megmaradt a bűnös természete, „borítékolva volt” az újbóli elbukás.

A szakadék azonban továbbra is elválasztotta a bűnös alaptermészetű embert a szent és tökéletes Istentől. Ez a szakadék nem volt megszüntethető a bemutatott bűnáldozatok által, az időszakonként – egy bűntől megtisztító, feloldozó – megbánás-megbocsátás kegyelme által sem. Az ősapánktól örökölt bűnös természetünk megmaradt, s csak idő kérdése volt, hogy mikor kerülünk ismét az Istentől elszakadt, elveszett állapotba.

Erre „találta ki” Isten a mindent helyreállító végleges és egyedül üdvözítő megoldást. A szakadék létrejött. Azt nem lehet már meg nem történtté tenni. A szakadékot nem lehet feltölteni, nem lehet kikerülni. Ezért jött létre Isten nagy „projektje”, az üdvösségre vezető híd terve. Ez már benne volt Isten gondolatában akkor is, amikor a bűneset megtörtént. Erre utal az Úrnak az az igéje, hogy az asszony magva a kígyó fejére fog taposni. (I. Mózes 3:15)

Mivel a „szakadékot” az ember engedetlensége idézte elő, ember által kellett megvalósulnia a helyreállításnak is. Ő maga jött le egyszülött Fiában, emberi alakban, hogy áldozatával lehetővé tegye a „bűnbeesés” előtti állapot helyreállítását.

Jézus Krisztus által egy hatalmas hidat épített Isten, melyen keresztül átjárhatóvá lett a minket Tőle elválasztó szakadék. Ez a világ leghosszabb hídja. Méterekben nem mérhető, hiszen a bűn alá rekesztett Földtől a Mennyig ér. Úgy látom, hogy négy legnagyobb pillérén keresztül közvetlenül a mennyei dicsőségbe vezet, de már az első három is elvezet az Üdvösségbe.

Az első pillért így írja le a Biblia:

Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” (Ján. 1:14) A Lukács 2:11-ben pedig így szól erről Isten igéje: „Ma született néktek a Megtartó, ki az Úr Krisztus”.

Megkezdődött Isten „helyreállítási tervének” megvalósítása. Ez az oka annak, hogy Isten népe számára olyan nagy jelentősége van a karácsony ünnepének.

A második pillér a szakadék közepén áll: „elvégeztetett”. (Ján. 19:30) Ez a leghatalmasabb pillér. Itt van a híd ívének legmagasabb pontja. Innentől kezdve minden megváltozott. Ettől a ponttól kerültél az Úr felségterületére. Ettől kezdve megváltozik az identitásod. Itt lett teljes mértékben megtörve az ellenség ereje. Ekkor valósult meg az, amit Isten megígért a bűnbeeséskor, hogy az asszony magva a kígyó (vagyis a gonosz) fejére tapos. Ennél a pillérnél egy új függőségi viszony, egy új hatalmi rend lép életbe. Az emberi nem felszabadult az engedetlenség, a bűn átkából és megnyílt előtte az út a szabadság elérésére. Jézus Krisztus maradéktalanul teljesítette Isten megváltási tervét.

(Azért nem került mindenki automatikusan a megváltott, üdvözült állapotba, mert amint az elbukás az ember szabad akarati döntése alapján történt, ugyanúgy a Jézus Krisztus által megszerzett üdvösség elnyeréséhez is személyes döntés szükséges.)

A harmadik pillér húsvét reggelén vált teljessé, amikor az angyal azt mondta a sírhoz igyekvő asszonyoknak: „Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta”. (Máté 28:5-6)

A feltámadással vált teljessé Jézus Krisztus győzelme nemcsak a sátáni hatalmak, hanem a halál felett is. Ő nem csak teljes hatalmú Megváltónk, hanem az Élet Fejedelme, aki által mi is örök életet nyertünk.

 A negyedik pillér olyan távlatot nyit meg Isten gyermekei előtt, ami túl megy azon, hogy „csupán” üdvösséget nyertünk. Az Úr Jézus nemcsak meghalt, feltámadt és felment a Mennybe, hanem ott Isten „felmagasztalta Őt mindenek fölé. Olyan nevet adományozott neki, amely minden névnél nagyobb, hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére”. (Fil. 2:9-11)

Ez csodálatos! Hiszen valóban Jézus Krisztus az egyetlen, aki a Megváltás nagy művét végre tudta hajtani, de Ő olyan kijelentéseket is tett, amit már nem képes felfogni az emberi értelem. Ebben találom a híd negyedik oszlopának különlegességét és nagyságát. Az Úr Jézus azt mondta: „Aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek”. (Ján. 14:12)

Az utolsó mellékmondatban – „mert én az Atyámhoz megyek” – azt érzem, az Úr Jézus még megnyugtatásul nyomatékosítja számunkra: „Ne aggódjatok! Ne féljetek, bármennyire lehetetlennek is látszik ez a dolog. Én az Atyámhoz megyek. Ott vagyok Nála. Képvisellek benneteket! Én szavatolom, hogy amit ígértem, az meg fog történni!

Az Ő ereje és hatalma abból származott, hogy egy volt az Atyával. Megvolt az alapja annak, hogy kijelenthesse: „Én és az Atya egy vagyunk” (Ján. 10:30), továbbá: „Ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned”. (Ján. 17:21)

De az Úr Jézus azt akarta, hogy mi is olyan egységben (azonosulásban) legyünk Ővele, mint amilyen azonosulásban Ő van az Atyával. „Egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük, és te énbennem.” (Ján. 17:22-23) „Az enyémek mind a tieid, és a tieid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennük.” (Ján. 17:10)

Az Úrnak ez a mondata szinkronban van azzal, amikor így szólt: „Azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, őnékik adtam.” (Ján. 17:22)

Az Úr Jézus azonban még ennél meglepőbb dolgokat is mond: „Atyám! Azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál”. (Ján. 17:24)

Hol is van most az Úr? Pál apostol egyértelműen ezt írja: „Feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben”. (Ef. 1:20) „Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!). És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban.” (Ef. 2:5-6)

Itt megáll a szó és megáll az értelem. Ezt nem tudom fejtegetni, nem tudom magyarázni, csak állok és gyönyörködöm az Úrban! Az Ő végtelen – önmagát odaadó – szeretetében. Milyen bámulatos, nagyvonalú szeretettel nyújtja ki kezét elbukott teremtménye után, aki arcátlanul fellázadt ellene!

Mivel Isten szabad akaratot adott az embernek, az Isten se’ tud bennünket megmenteni, ha mi magunk ezt a megmentést nem fogadjuk el.

Amikor ezt a négy lényeges szempontot – annak mindegyikébe mélyen belegondolva és megértve – végiggondoljuk, világossá kell válnia annak, hogy Isten miért nem avatkozik be azokba a rontásokba, amelyeket Ádám árulása következtében örököltünk. Logikussá válik, hogy amikor az Isten által felállított rendszerből kilépve – sőt azzal ellentétesen – rendezzük be életünket, semmi jogunk, semmi lehetőségünk nincs arra, hogy Isten jóságára apelláljunk.

Számomra az is világossá vált, – remélem a Te számodra is –, hogy a visszavásárlást már csak el kell fogadnom, birtokba kell vennem, mert Jézus Krisztus mindent elvégzett, mindent megfizetett helyettem. Jogom és módom van arra, hogy szembeforduljak a rosszal, a pusztítóval, mert Jézus Krisztus győzelme felhatalmazott erre. A Biblia azt mondja, hogy „Álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek”. (Jak. 4:7) Fel vagyok hatalmazva arra, hogy ellene álljak! Az Eklézsia Krisztus teste. Ő a fej, mi pedig a test tagjai vagyunk. Az ördög feletti győzelem a kereszten elvégeztetett. A test feladata, – jelen esetben a testhez tartozó lábnak –, hogy a kígyó fejére taposson. Különösnek tűnik, hogy a kígyó fejére a lábnak kell rátaposni? A Krisztus Testének!

Nagy Rezső

 

Heti üzenet

Kincsesláda

Híreink