Néha - s ahogy az évek múlnak fölöttem, mind gyakrabban - ráeszmélek, rácsodálkozom arra, hogy még mindig mennyire nem tudtam Isten gondolkodásmódjával azonosulni. Hiszem, - és számmal meg is vallom, - hogy Isten szava, amit Igéjében kezünkbe adott, az szent, és nincs jogunk arra, hogy felülbíráljuk.

Emberi természetem, a „józan ész logikája” néha mégis azt sugallja, hogy Urunk követelményei, elvárásai gyakran túlzottak. Ha pedig ennek a megállapításnak helyet adunk, akkor elvetettük az Isten elleni lázadás magját, s csak idő kérdése, hogy az kikeljen és fává növekedjék.

A már meghalt „óember” újból és újból életre akar kelni, és bizonyítani próbálja a régi logikai, érvelési módszerek jogosultságát. Ha ezeket nem veszem észre idejében, néha akkora lelki vargabetűket kell megjárnom, amelyekből csak hosszú keresés és küzdelem után jutok vissza ismét az „isteni gondolkodásmód” egyedül helyes ösvényére. Csak néhány veszélyes példát említek:

  • Mózes egyetlen hibája - megütötte a Kősziklát, pedig csak arra kapott utasítást, hogy „szóljon a Kősziklának” - elég okot szolgáltatott arra, hogy ne mehessen be az Ígéret földjére. Isten ezt a csodálatos és választott emberét ilyen szigorúan bünteti! Hát igazság ez?
  • A kémek beszámolója után, - mely 10:2 arányban a kishitűség megvallása volt, - a „választott népnek” még negyven évig kellett a pusztában vándorolnia, míg mind ki nem haltak azok, akik Egyiptomból kijöhettek. Ez is túl szigorú büntetésnek látszik!
  • Vagy egy példa arra, hogy Isten mennyire komolyan veszi „az Ő választott népének” tisztaságát. A házasságtörésen kapott személyt meg kellett kövezni (halálbüntetés!) A házasság előtti szexuális esemény után is csak bizonyos feltételek teljesítése esetén lehetett a megkövezést elkerülni, (ha utólag házasságkötéssel legalizálták a történteket). Ezek szerint Isten szemében az Ő népének tisztasága még az emberi életnél is - ami pedig az Ő kizárólagos adománya - drágább. Azért talán ez is erős egy kicsit. Nem kicsit! Nagyon! Emberölésre kötelez Isten egy szexuális botlásért? Szeretném megnézni, mennyi lenne az ország lakossága, ha ezt a törvényt betartanánk! Persze az igaz, hogy az erkölcsi tisztaságnak ez a követelménye csak az „Isten népére” vonatkozik, de tartok tőle, hogy a keresztény/keresztyén közösségek létszáma is erősen megcsappanna, ha ezt a törvényt alkalmaznánk.

A fentiek csak kiragadott példák, de azt hiszem, ezek sorához mindenki tudna még jó néhányat hozzátenni.

Ha hatáskörömben lett volna, én biztosan elnézőbb lettem volna ezekben a dolgokban, de Isten így látta jónak. Valljuk be őszintén, sokszor szeretnénk Isten rendjét felülbírálni. Néha kimondatlanul - néha kimondva is - idejét múltnak tartjuk az isteni rend szigorát. Nem vesszük észre, hogy belekerültünk bűnnel mélyen átitatott környezetünk sodrába. Nem akarjuk észrevenni, hogy a világi felfogás szabadossága begyűrűzik az Isten népe közé is.

Ez pedig nem más, mint a „jó és gonosz tudásának gyümölcse”. Mi magunk akarjuk eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz? Felül akarjuk bírálni az Isten által felállított normákat? Felül is lehet bírálni, de csak azon az áron, hogy kikerülünk az isteni rendből. Kikerülünk Isten családjából még akkor is, ha a legnevesebb, legjobbnak tartott egyházi közösséghez tartozónak valljuk magunkat.

Isten SZENT, és Igéjében megmondta: „szentek legyetek, mert én szent vagyok” Az örökkévalóságban a szentség állapota nélkül nem tudnánk elviselni az Ő közelségét. Ez olyan kibírhatatlan lenne, ami maga a pokol.

Isten viszont készített egy lehetőséget, - egyetlen egyet, - hogy szentté lehessünk, hogy abba az állapotba kerüljünk, melyben el tudjuk majd viselni az Ő szent közelségét.

Ráterhelte a mi bűnös állapotunkat emberi testben megjelent Önmagára, Jézus Krisztusra. „Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn 10:30) Ezzel megteremtette a lehetőséget arra, hogy új teremtéssé legyünk. Ez az új teremtés azonban már nem tud azonosulni - nem azonosulhat - a „bűnbeesés” következtében létrejött felfogással, miszerint „én fogom meghatározni, hogy mi a jó és mi a rossz”. Nincs más lehetősége, mint elfogadni az isteni rendet. Ezt pedig úgy fejezhetjük ki a legtömörebben, hogy „bűn mindaz, amit Isten bűnnek tart”. Még akkor is, ha felvilágosult huszonegyedik századunkban más az általános közvélemény. Nincs más út!

Nagy Rezső

Kapcsolatfelvételi űrlap

Elérhető ide kattinva

Heti üzenet

Kincsesláda

Műsortábla

Híreink